Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-19 / 38. szám
PROTE EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség1 : XX. kerület, Erkel-utca 3. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánsiki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Ara : Félévre : 4 frt 50 kr ; egész érre : 0 frt. Egyes szám ára ÜO lcr. Világiak az egyházi életben. A protestantismus demokratikus egyház. Nem ismer áldozárságot (sacerclocium) ós hierarchiát az egyházban. A papságot csak hivatali tisztségnek (officium) ós nem rendi kiváltságnak tartja. Jogot, hatalmat megoszt a papi és világi elem között. A paritásnak hódol s buzgó világi tagjaiból tanácsosokat, gondnokokat vagy felügyelőket állít az egyház élére. Papok, ós világiak együtt alkotják az egyházat: együtt hozzák a törvényeket, együtt kormányoznak és együtt bíráskodnak s minden jogot és hatalmat együtt gyakorolnak az egyházban. Papok és világiak ez együttes, békés és bölcs összeműködésén sarkallik a protestantismus társadalmi ereje, kulturális hatalma, politikai súlya, szellemi színvonala és anyagi nyomatéka. Hitbuzgó, művelt világiak alkotják azt a »királyi papság«-ot és »szent nópcc-et, melyet az apostol annyira magasztal az új-testamentumban. Buzgó világi elem az egyház földi »oszlopa ós erőssógeff. Békében építő munkatársa a lelkészi ós tanítói karnak, vészben-viharban védője az anyaszentegyháznak. Ez szolgáltatja az egyház vagyoni erejét, a papság valláserkölcsi munkájához ez adja az anyagi erőt és eszközöket, Templom, iskola, irodalom: ezek javaiból táplálkozik, virágzik és gyümölcsözik. A világi elem hitbuzgósága és áldozatkészsége mindig csalhatatlan bizonyítéka az egyház erkölcsi épségének és szellemierkölcsi súlyának. De ennek az ellenkezője is kétségtelen igazság. A liol a világi elemnek nincs közvetlen érdeklődése és munkásszeretete az egyház iránt, ott pangásnak, sorvadásnak indul minden az anyaszentegyházban. Az egyház anyagi erőforrásai megfogyatkoznak, sőt kiszáradnak. Templom, iskola, irodalom hanyatlásnak indul. A hívek vagyonossága mellett is »szegény az eklézsia«. S az egyház szegénysége bénítólag hat a papság munkásságára is. Elkedvetlenülés, csüggetegség, nem-törődömség vesz erőt a »hivatalosak«-on is. Az üres templomot üres cassa, az üres cassát üres igehirdetés követi. Az anyagi szegénység lelki szegénységbe, erkölcsi meddőségbe csap át. A gyülekezetek életébe bó kétlensóg, belviszály, papgyülölet, szektáskodás üt be. A gondnok ós elöljáróság rossz példáját követi a nép s kész az egyházi válság. Az a sok panasz és keserűség, mely ma protestáns papi körökben oly gyakran hallható, a valláserkölcsi ós egyházi buzgóságnak főként ama meglazulásából származik, melyet világi elemünk fogyatékos keresztyén élete nagyban ós egészben felmutat. Mert szétnézve gyülekezeteinkben, minő tapasztalatok tárulnak elénk ? A világi elem -nek s épen a művelt világi elemnek egyik nagy része soha templomba nem jár, egyházi célokra önkénytesen nem adakozik, egyházi ós val lási irodalmat nem pártol, sőt még köteles egyházi adóját is immel-ámmal rója le. Keresztyén életet nem ól. Századvégi az olvasmánya, századvégi a szórakozása, századvégi az életmódja. Ha házasodik, aggodalom nélkül igéri el leendő gyermekeit s esküszik az idegen vallás templomában; fiait, leányait goncl nélkül küldi pápista iskolába, apáca-zárdába; érdekért, előnyért könnyen, sőt szivesen cseróli-beróli vallását. Csa ládjában nincs biblia-olvasás, nincs keresztyén irodalom-pártolás, nincs protestáns szellemű gyermeknevelés. Munkát, szórakozást, örömöt ós bánatot nem hat át és nem nemesít meg az evangélium szelleme. Ez a névleges protestáns keresztyének közönyös csoportja, mely annyira elhidegült egyháza iránt, hogy már azt sem bánja, ha protestánsnak nem tartják. Egy másik csoport még ad rá valamit, hogy protestánsnak nevezzék. Néha-néha a templomban is bevetődik. Hóbe-korba egy-egy kis egyházi érdeklődést is mutat. Külsőleg még protestánsnak, szóval-szájjal meg pláne jó protestánsnak vallja magát. Gyakran hangoztatja, hogy