Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-09-12 / 37. szám

pel is levelezett, ő volt az, a ki csakhamar a reformáció kezdetén fő birtokán, Sárvárott felsőbb iskolát és nyomdát alapított s bizonyára nemcsak birtokain, hanem egész Vasmegyében is sokat tett az evangéliumi vallás terjedésére. E család buzgó protestáns tagjai voltak még Ferenc és Pál; de az előbbi nem azonos a Vesselényi összesküvés részesével, mert az már katholizalt 1643. nov. 25-én. A reformációt pártoló másik főúri család, a Batthyányi: németújvári és kömendi birtokain s ezek vidékein mozdította elő a protestántismus ügyét. Közülök mint ilyen: Batthyányi Orbán neve ismeretes először, a ki meggyőződésének martyrja is lett, a mennyiben a mint Bod Péter feljegyezte róla, noha Izabella királyné tanácsosa volt, Martinuzzi György az ép oly erélyes, mint erőszakos főpap saját szolgáját megvesztegetve, méreggel végeztette ki. Különösen kivált e családból a tudományosan képzett Bathyányi Boldizsár, a kinek támogatása és pártfogása mellett keletkezhetett és állhatott fenn Körmenden a XVI-ik század második felének közepetáján létezett felsőbb iskola, melyben, újabban felmerült adat szerint a theologiai tudományok is taníttattak. A protestáns vallásúak néhány évtizeden át az egész országban együtt voltak, csak a Kálvini irány terjedésével s a helvét hitvallás elfogadásával fejlett ki mindinkább az ellentét, majd a szakadás. Ez a különválás legkésőbb történt meg a dunántúli részeken, így Vasmegyében is. A Csepreghen 1590-ben Nádasdy Tamás jelenlétében megtartott zsinat, vagy mint nevezni szokták: colloquium alkalmával dőlt el a különválás ügye, hosszas, szenvedélyes harc után. A helvét hitvallást, vagyis a kálvini irányt elfogadó párt ezután Beythe István németújvári lelkészt választotta püspökének, a kit ugyan egyes történetírók már előbb is püspöknek mondanak, de kétségtelen, hogy a református püspöksége a szakadás megtörténte után kezdődik. A református egyházak már a XVI-ik, vagyis a reformáció első századának végén nagy számmal voltak Vasvármegyében, Bod Péter egyháztörténetében 57 gyülekezetet említ, melyek a sopronmegyei egyházakkal egy egyházmegyét alkotva, a dunántúli egyházkerület kötelékébe tartoztak. A XVII. század kezdetén még inkább elszaporodtak a református gyülekezetek, különösen az őrségi részen, a hol még a XVIII-ik század első tizedében sem volt egyetlen katholikus gyülekezet sem. S ha következtetni lehet abból, hogy a Körmendre 1629. március 18-ára összehívott püspök-választó kerületi közgyűlés meghívóját Vasmegyéből Boiccius Péter unyomi, Kanizsai János németujvári, Szilágyi István vépi lelkészek, mint széniorok, tehát esperesek is aláírták, azt kell mondanunk, hogy Vasmegyében a reformátusoknak a XVII-ik század elején nem is egy, de három egyházmegyéjük volt, de hihetőleg a szomszédos Sopron- és Zalamegye közelebbi egyházaival kapcsolatban. A vasmegyei reformátusság nevezetesebb helyei voltak: Németújvár az első, tisztán református püspök Beythe István, majd második, utódja Kanizsai Pálfy János püspök székhelye és Körmend, hol Pathai István 1612-ben. majd Kanizsai 1629-ben választattak a kerületi közgyűlés által püspökökké, a hol ez utóbbi 1631. év áldozó csütörtök napján kerületi közgyűlést tartott, s a hol — mint fentebb már említve volt — bizonytalan ideig felsőbb iskola is létezett. Mindkét hely a református vallást pártoló Batthyányi családé lévén, ezeknek fontossága könnyen érthető. A XVII. században országszerte megindult reformáció ellenes mozgalom, majd heves üldözés a vasmegyei református egyházakat sem hagyta érintetlenül. Sőt azon körülmény folytán, hogy a főpártfogó főúri család feje Batthyányi Ádám 1630 táján katholizalt és előbbi hitsorsosai ellen fordult, a legnagyobb támadásoknak voltak kitéve. Egymásután foglaltattak el a reformátusok templomai. lelkészeik elűzettek s a pásztor nélkül maradt nyájak szétzüllve, üldözve nagyon is megfogyatkoztak. Az első hevesebb támadás 1634-ben következett be, mely év február havának 9-én kelt levelével Batthyányi Ádám a birtokain levő összes protestáns papoknak megparancsolta, hogy 15 nap alatt elhagyják helyeiket. Majd a templomok elfoglalása következett egymásután. 1643-ban foglaltatott vissza a körmendi, ezt követték: a csákányi, molna-szecsődi, hidas-hollósi, egyházas-rádóci, szent-lőrinci, táplánfai, kis- és nagy-kajdi, polányi, kápolnás-falui, tótfalusi, kis-unyomi, új-falusi, nagy-unyomi, balogfai, köveskúti, salfai, felső-surányi, bődi, ivánci, 1663-ban a felsőeőri templomok és iskolák. Ezekhez járulnak az Őrségben elvett templomok és iskolák, melyek a következők: kercai, veleméri, laki vagy szent-miklósi. nagy-rákosi, kerkáskápolnai, szaknyéri, szent-péteri, hodosi. Ezek közül 1648-ban III. Ferdinándhoz intézett folyamodásra négy egyház: a szent-péteri, nagy-rákosi, kercai és hodosi visszakapta összes birtokait és a vallás szabadgyakorlata nekik megengedtetett. De habár elvétettek is a templomok és iskolák, habár üldöztettek is a hívek és lelkipásztorok, az isteni tisztelet gyakorlása mégis meg volt több helyen még a XVIII. század első tizedében is újonnan épített imaházakban. Az 1708-ban püspökké választott Hodossy Sámuel ugyanis első sorban a még meglevő vasvármegyei gyülekezeteket látogatta meg, s ezen időben a többi között még Velemér, Iváncz-Moráccal és Szt-Márton a fennálló anyaegyházak közé tartoztak. De ezután már nem sokáig tartott létezésük. Az 1714/15-ik évi országgyűlés a protestánsok jogait a legszűkebb korlátok közé szorította, majd az 1731-ben kibocsátott Károly-féle rendelet — Carolina resolutio — az istentisztelet gyakorlását csupán az actikuláris helyeken engedte meg. Ilyen pedig Vasmegyében egy volt református részről: Felsö-Eör, de a melynek még így is sokat kellett küzdenie lételének fenntartásáért. A még legtovább állott őrségi gyülekezetek is erőszakkal fosztattak meg ekkor templomaiktól. Mint egy feljegyzés tanúsítja: A kercai templom 1732. nov. 18-án foglaltatott el, a hodosi 19-én, az őri-szent-péteri és nagyrákosi 20-án. Ettől fogva a hívek csak magános házaikban buzgólkodhattak vallásuk gyakorlásában, vagy nagy költséges útazással otthonuktól távol: Fclsö-Eörben és a szomszédos Zalamegye Barabásszeg községében elégíthették ki lelki szükségleteiket. Tehát mintegy 50 éven keresztül egész Vasmegvében tulajdonkép csak egy nyilvános református gyülekezet volt, a fehő-eöri. Midőn azonban II. József 1781. okt. 13-án kiadta közismereti! türelmi rendeletét az abban foglalt tűrhető engedmények folytán a még itt-ott létező hívek mindjárt kezdettek gyülekezetekké szervezkedni. Ez ugyan sok nehézségbe ütközött, ha meggondoljuk, hogy az akkori szombathelyi püspök Szily János a türelmi rendelet közhírré tétele után — bár sikertelenül — mindjárt protestált az ellen az uralkodóhoz. De ennek dacára is már 1783-ban Körmenden, Egyházas-Rádócon, Őri-Szent-Péteren, Nagy-