Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-29 / 35. szám

kivánt neveléssel összeütköznie. Ezen kívül azonban sok más szempont nyomult előtérbe a gyári munkára vonatkozólag, a melyre a gyermekek gondozásának kötelessége kiterjesztetett. A gyermeki élet gondozása oly jelentékeny horderejű kérdés, hogy szinte nehéz elképzelni emberi társadalmat, a melyben ezt a nevelést és gondozást az állam gondosan érvényesíteni ne törekednék; még sem volt ez így 1872-ig, a mikor a gyermeki élet gondozására irányuló t.-c. létesült azért, hogy gondját viselje azoknak a gyermekeknek, a kik egyesekhez, bérért vagy jutalomért dajkaságba avagy tartásra adattak. 1879-ben jött létre a gyermekek közveszélyes foglalkozására vonatkozó törvény oly célból, hogy szabályozza a 14 éven alóli gyermekeknek a veszélylyel járható munkáknál történt alkalmazását. Egy 1872-iki törvény büntetésre méltó dolognak ítélte a 16 éven alóli gyermekeknek szeszgyárakba való adását; ez azonban a követelményeknek egészen meg nem felelő intézkedésnek bizonyult, úgy hogy szükségessé vált gondozni a fiatal gyermekeket azon immorális következmények ellenében, melyek annak a megengedéséből állhatnak elő, hogy ők bármiféle fajú szeszes italokat a saját fogyasztásukra megszerezhessenek. Következésképen, 1886-ban a törvénynyel meg nem egyező dolognak jelentetett ki a 13 évet még be nem töltött gyermekeknek szeszes italt adni. E kérdést illetőleg nálunk sem ártana valamelyes messzebbmenő intézkedéseket foganatosítani, elejét veendő különösen alsóbb néposztályaink kebelében manapság eléggé elterjedt amaz eléggé nem helyteleníthető szokásnak, a mely már a fejletlen gyermekeket is megismerteti jóeleve az alkohol egészségpusztító hatásaival. Nem kevésbbé lényeges az 1892-ben hozott ama t.-c., a mely büntetés alá eső dolognak tartja, a gyermekeknek koldulásra, csavargó életmód folytatására vagy pénzek kölcsönvételére való felbujtását. 1886-ban egy ideiglenes törvény jött létre a kereskedések munkaidejének szabályozására s alkalmazták is ezt évről-évre 1892-ig. Ez éven aztán egy módosító bili létesült, és a bizottság, a mely elé ez a bili terjesztetett, kiemelte jelentésében, hogy az 1886-iki t.-c. legnagyobbrészt érvénytelen és ismeretlen volt. Az 1892-iki, a kereskedések munkaidejéről hozott t.-c. a fiatal embereknek kereskedésekben való alkalmazására vonatkozó eddigi törvények módosítására irányult, és előadta, hogy a boltokban és árúházakban alkalmazott igen sok fiatal ember egészségi állapota rendesen komolyan meg van rongálva. A nevezett törvénycikk a 18 éven alóli fiatal egyéneknek szolgálati óráit hetenként hetvennégy órára szállította le, beleértvén az étkezési idejét is. E t.-cikk nem terjeszkedik ki a házi szolgákra, sem pedig az alkalmazó családjára. A gyermekek gondviselése ügyében hozott törvénycikk 1886-ban nagy változást idézett elő e téren és egy messzemenő méltánytalanságot tett jóvá, mely szerint az anyának az apával szemben, gyermekeik gondviseletét illetőleg mellérendelt jogokat adott. Azonban a törvényhozásnak a gyermekek gondozásának kérdésében talán leglényegesebb ténye volt az 1894-iki t.-cmegerősítvén mindazon létező törvényeket, a melyek a gyermekek gondozására és a velők való brutális bánásmód megakadályozására vonatkozólag létesültek. E jelentékeny t.-c. a 16 éven alóli gyermekekkel szemben tanúsított aktiv vagy passzív rossz bánásmóddal foglalkozik; büntetésben részesíti azokat az egyéneket, a kik 14 évesnél fiatalabb fiúkat és 16 évet még el nem ért leánygyermekeket alkalmaznak oly célból, hogy azok kolduljanak vagy játszanak az útcákon vagy nyilvános mulató helyeken az éjnek bizonyos óráin túl; korlátozó rendszabályokat hoz létre azokkal szemben, a kik fiatal gyermekeket alkalmaznak saját nyerészkedési hajlamaik kielégítésére. Egyszersmind nagyobb körre terjedő hatalmat biztosít a gonosztevő gyermekek elfogására s gondos intézkedéseket tesz a már kiszabadult gyermekek biztonságba helyezésére és fentartására. Ennyiben nyújtja J. E. G. de Montmorency vázlatos áttekintését az angol törvényhozás nevelésügyi mozgalmainak. Ismétlem, nagyon vázlatosan és röptében odavetett vonásokkal tárta elénk a jelentékeny mozgalmakat s voltaképen az egész érdekes és hasznos tanulmány nem szándékszik egyéb célokat szolgálni, minthogy szemmel látható bizonyságául szolgáljon a Blackstone felületes állításaival szemben annak a körülménynek, hogy az angol kormány igenis, eleitől fogva, a mennyire azt a folyton változó körülmények s a haza nagyságának szüntelenül szem előtt tartása kivánták, szivén hordozta a nevelés nagyfontosságú érdekeit. Látni való, hogy a Viktória uralkodása alatt, a melynek hatvanéves jubileumát ünnepelte már meg a hatalmas és háladatos angol nemzet, mily roppant sok és fontos lépés tétetett egy valódi, minél tökéletesebb rendszer teremtésére a végből, hogy érvényre juttassa a gyermekek nevelésének és gondozásának azon törvényes kötelezettségét, melyet William Blackstone is elismert a jogok osztályozásánál, de a melyet ő úgy tekintett, mint a mely mélyen benn gyökerezik az emberi természetben s távol állott attól, hogy annak a helyhatósági törvények által való szentesítését követelje. Az angol parlament, mely mint minden más téren, úgy a nevelés kérdésében is folyvást újabb és újabb hasznos reformok megvalósításán fáradozik, teljes mértékben megérdemli, hogy e nemű munkálkodását ezután, e helyen is figyelemmel kisérjük. Miért ne tekintenénk mindenkoron élénk érdeklődéssel és tisztelettel e szabad országra, mely példánykép gyanánt jár előttünk s a mely a művelődés zászlóját oly fennen lobogtatja felénk?! Csak túlerős sovinizmussal lehet közönyösöknek maradnunk akkor, a midőn alkalmunk van érezni egy ily előhaladott nemzet életének erőteljes érveréseit. ifj. Zsoldos Benő.