Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-29 / 35. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. XX. kerület, jErkel útra szátn, hová a kéziratok eimzendök. KIa<l<i-liivatal : Hornyánmhír Viktor kiinyvkereskedése (Akadémia bérháza), hovfi aa elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap, Előfizetési Ara : Félévre: 4 frt 50 kr; egéss érre : 9 frt. Egyes szám ára 20 ler. A katholikus autonomia. Nem könnyű feladat a katholikusok autonómiai mozgalmaihoz protestáns szempontból hozzászólani, hiszen maguk a katholikusok ós még ma is nagyrószben kath. színezetű államunk harminc évi vajúdás után sem tudtak világosságot deríteni e kérdésben. Igaz ugyan, hogy nem a nózpont volt eddig a kath. autonomia akadálya, hanem maga a római katholicismus szervezete: de épen ezért nehéz dolog nekünk protestánsoknak álláspontunkat ez ügyben precisirozni, mert a protestantismus ma is élő tiltakozás a romanismus, illetőleg a papismussal szemben s így akarva nem akarva nézetünkben megjelenő állásfoglalásunk nem annyira a kath. autonómiával, mint egyenesen a róm. katholicismussal áll szemben. Dacára ennek megkísérelem — bár tudom, hogy nehezen fog sikerülni — magát a kath. autonómiát szem előtt tartani s csak ezzel kívánok foglalkozni. A protestantismus az egyéni, a lelkiismereti, — mondjuk — a keresztyén-szabadságnak minden téren való érvényesítésére törekszik. Ezen törekvéséből az folyik az egyházi organismusra vonatkozólag, hogy tőle semmi sem állhat távolabb, mint a compelle intrare elv helyeslése, avagy csak elnézése is, azaz más szavakkal : a felekezeti egyházak alakulása a protestantismus természetének megfelel, ezért nem helyteleníthető. Azonban a fentebb említett egyéni szabadságból önként következik az is, hogy minden egyház önmaga van jogosítva megállapítani saját szervezetét, önmaga van jogosítva intézni saját sorsát: azaz elvben minden egyháznak joga van autonomiához. Ha tehát pusztán a dolog formális oldalát tekintjük, a protestáns felfogás elismeri a kath. autonómiának is a jogosultságát, a minthogy semmi más felekezeti egyháztól sem vonhatja meg e jogot saját princípiumának megtagadása nélkül. De, hiszen felesleges is a kath. autonomia formális jogosultságát vitatni, mert hiszen az már is meg van közel másfél ezer év óta s ellene nem is intéztetett támadás. Soha sem vonta senki kétségbe, hogy van katholikus autonomia és hogy ez jogosult, sőt tovább mehetünk egy lépéssel ós egész bátran kimondhatjuk, hogy a felekezeti egyházak autonomiái között idegen hatalomtól épen a katholikus autonomia volt ós ma is a legszabadabb. Ha van jelenség, a mi ennek ellenkezőjét látszik mutatni, annak maga a katholikus egyház az oka, mert igényei túlterjednek azon a határon, a melyre az egyház mint »üdvintózmény« stricte rendelve van. A világ rendje az, hogy minden egyes alanyi szabadsága a másiknak hasonló szabadságában bírja korlátját s a társadalom nem engedheti, hogy egy, magát minden felé emelni akaró szabadság a többiek rovására érvényesüljön. Ez tiszta keresztyén szempont, a melyet a protestantismus feltámasztott bemohosodott sírjából s mely ma a társadalmi életnek mind jobban-jobban, habár elég lassan érvényesülő alapelve is. A katholikus autonomia tehát protestáns szempontból jogosult, mint az egyéni, a keresztyén szabadság követelménye, de ugyancsak ezen egyéni, ezen keresztyén szabadságot állítja oda a protestantismus, mint minden egyházi ós nem egyházi, egyéni ós testületi autonómiának, úgy a kath. autonómiának elébe, korlát gyanánt. Azonban épen ez a pont di melyen a protestantismus a katholicismussal diametralis ellentétben áll, Úgy, hogy ha már az autonomia tartalmáról van szó, tekintve a katholicismus elveit, szervezetét, követelményeit: egyenesen tagadásba kell vennie a katholikus autonómiának jogosultságát és lételót egyaránt. Hogy világosabban szóljak: van ugyan katholikus autonomia, de ez nem igazi autonomia, mert a katho-69