Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-08 / 32. szám

502 5. Óh fő teljes sebekkel. (0 Haupt voll Blut und Wunden.) 6. Világ, im itt életed. (0 Welt, sieh hier dein Leben.) 7. Örüljön, ki előbb búra. (Sei Fröhlich alles weit und breit.) 8. Atya Isten, adjad kérünk. (Gott Vater, sende deinen Geist.) 9. Óh legédesebb örömünk. (0 du allersüsste Freude.) 10. Én szivem, miért gondolnád. (Weg mein Herz mit den Gedanken.) 11. Hogyne dicsérném az Istent. (Sollt ich meinem Gott nicbt singen.) 12. Bizzad minden utadat. (Befiehl du deine Wege.) 13. Uram, hogy minden én dolgom. (Ich weiss mein Gott, dass all mein.) 14. Oh Jézus, szép világosság. (0 Jezu Christ, mein schönstes Licht.) 15. Isten szives tanácsára. (Ich hab in Gottes Herz und sinn.) 16. Légy csendes szivvel és békével. (Gib dich zufrieden und sei stille.) 17. Én lelkem, mire csüggedsz el. (Warum sollt ich mich denn grámen.) 18. Ezt érdemlem Isten ellen. (Ich habs verdient, was will ich doch.) 19. Istenhez emelkedjél. (Schwing dich auf zu deinem Gott.) 20. No én lelkem énekelj. (Du meine Seele, singé.) 21. Ébredj fel szivem, vigadj. (Wach auf mein Herz und singé.) 22. Most nyugosznak az erdők. (Nun ruhen alle Wálder.) Szőnyi Benjámin 1762. megjelent »Szentek hegedűje* című gyűjteményében nem találtam Gerhadt-féle dalt, csak a 105. sz. nóta (Levetkezéskor) és a 39. sz. nóta (Az Istennek a természetben levő munkáiról hasonlítanak Gerhardtnak a »Nun ruhen alle Wálder«, illetve a >Geh aus mein Herz u. suche Freud* kezdetű dalaihoz. A magyar dalok gondolatmenete csaknem lépésről lépésre megfelel Gerhardt dalai gondolatmenetének, a miért is szabad átdolgozásoknak kell őket tartanunk. Az »Uj Zengedező M. kar«-ban megjelent Gerhardtféle dalok közül az 1. 2. 3. 4. 5. 6. 8. 10. 11. 12. 16. 17. és 21. sorszámúak fel vannak véve a Dunántúli ev. énekeskönyvbe, a 2. 11. és 16. sorszámnak a Győri ev. énekeskönyvbe. A fordítás általában véve gyarló, a kifejezések prózaiak, a szöveg pedig nagyrészt meg van csonkítva, úgy hogy arra a gondolatra kell jönnünk, hogy az ismeretlen fordítók több jóakarattal bírtak mint költői tehetséggel. Mind a mellett sajnálnunk kell, hogy csak ily kevés Gerhardt-féle dal találta meg hozzánk az utat, mert a gyarló fordítás dacára is hasonlíthatatlanul értékesebbek egyidejű egyházi dalainknál. Csak találomra kell egyet kiválasztanunk Szőnyi Benjámin dalai közül, hogy az ellentét szembeszökő legyen. Ott van mindjárt a 27. dal 11. verse, hol a szerző így dalol: Vajha oly hív volnék, mint Izsák, Mint Abednégó, Sidrák, Misák, Híven szolgálok Jákobbal, A nyavalyát tűröm Jobbal. Célom József tisztasága És a Mózes jámborsága. S ilyen banalitások rakásszámra vannak a gyűjteményben! Hogy az enekeskönyveinkben található Gerhardt-féle dalok száma idővel fogyni vagy növekedni fog-e, ki tudná azt megmondani; hogy azonban még évszázadok múlva is található lesz bennök Gerhardt-féle dal, az csaknem biztosra vehető. Mert jöjjön bár a miénknél még sokkal materialisabb kor, beszéljen bár az ember is és nagy része vállvonogatva az Istenről, a vallásról és egyházról; a kegyesség érzete soha se hal ki teljesen a szivekből, s mindig lesznek hivő lelkek, kik nagy örömmel s élvezettel fogják Gerhardtot olvasni. S bizonyára csak javára válnék a világnak s az emberiségnek, ha a költő nemes gondolatait minden ember képes volna megérteni és méltányolni! Adorján Ferencz. ISKOLAÜGY. Tanitókáplánság és káplánszükség. Visszhang a »Néhány szó«-ra. Legifj. Szász Béla úr e Lap 29. számában, a már kerületünkben is tagadhatatlanul fellépett káplánszükséghez szól »néhány szót« s e bajnak gyógyszerét a tanítókáplánságok megszüntetésében leli fel. Lássuk, vájjon hathatós volna-e a cikkíró úr által ajánlott orvosság. A kérdést úgy állítja fel cikkíró úr, hogy a lelkésztanárok, nevelők és tanítókáplánok közül melyik tesz legkevesebb szolgálatot egyházunknak? S erre egész határozottan kimondja, hogy a tanítókáplán. Az állítás kissé merész. Az egyháznak szerintem sokkal inkább ^veteményes kertje« a népiskola, mint akár a középiskola, akár néhány főúri család A népiskolai oktatás vallásos szellemére kell tehát az egyháznak súlyt fektetni; itt kell megvetni a vallásos nevelés alapját, (ha a családban nem nyerte meg azt a növendék), itt kell fejleszteni az egyház iránti szeretetet, a hol a gyermek kedélye legfogékonyabb a vallás igazságainak befogadására. Ha a gyermek a népiskolában igaz vallásos nevelésben részesült, nem vesz rajta erőt oly könnyen a hitközönyösség, még ha a középiskolában nem lelkésztanárok vezetése mellett tanul is tovább. De hát, mint cikkíró úr mondja, »ő úgy hallotta, hogy a tanítókáplánok iskolái nagyon sok kívánni valót hagynak hátra«. Azt pedig, hogy az egyháziasságra, a