Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-01 / 31. szám

evangyéliomát1 jámbor. Istenfélő tudós emberek által, s annak erőt gyarapodást is adott, és mind a mi időnkig, a mint látjuk megtartotta közöttünk. De meg azevangyéliom kinyilatkoztatásának elein, a pokolbeli ördög az igazságnak ellenségeket támasztott. Mert feltámasztotta az evangyéliom hirdető Luther Márton ellen 2

a barátokat és a római keresztyénségnek minden támogatóit,3

ezek mellett Carolostadiust, Zwingliust, Oecolampadiust és egyebeket,4

kikkel noha el nem nyomhatta, de azért késleltette az evangyéliomnak folyását és terjedését. Ezek ellen, mivelhogy kívántatott tőle, Luther Márton 5

a keresztyénség vallását Augustában az ötödik Károly császárnak írva küldte jámbor Istenfélő hercegek által, kik az evangyéliomnak kiterjedését vele egyetemben nagy szivük szerint kívánták. A mely városban lett dologrul, az a vallás meg, más augustana confessiónak hivattatik. Itt a mi hazánkban is, hogy az evangyéliom hirdetésének és terjedésének az ördög eszköz által akadékja ne lenne, akkorbeli keresztyén tanítók gondolták, hogy egy bizonyos megirattatott vallást követnének, mely szerint az ő tanításukban foglalatoskodhatnának. S mivelhogy az augustana confessio, Istennek az evangélium hirdetésére bizonyos választatott szémélyétül a szentírásnak folyása szerint Írattatott volt és sok fő fő népektül s Istenfélő hercegektül is vallattatott, ők sem válosztottanak más confessiót, hanem azt bevevén 6

a szerint tanítottanak egyebeket is, és abban való állhatatos megmaradásukról, mind Isten előtt, s mind az ő anyaszentegyháza előtt, tudományt tettenek. Ennek pedig az vallásnak őrizésére és Isten után való oltalmazására, s az egész anyaszentegyháznak itt a ti Uraságtok tartományában való igazgatására választották superintendensűl amaz tudós és Istenfélő Szegedi Máté praedikátort,7

ki meg-megemlékezvén tisztérűl, gondot viselt egyességben, és nagy becsületességben tartotta az ő tíz újj(a) alatt való anyaszentegyházakat. S minek utánna ebbeli szolgalmatosságában tisztességes vénséget ért, sok vigyázási és fáradozási után ebből a siralomnak völgyébül az örök anyaszentegyháznak társaságára vitetett. Ennek, az árnyékvilágbúi való kimúlása után, miérthogy az anyaszentegyház olyan előljáró nélkül nem lehetett is még idejére és tudományára nézvén választatott Beythe István prédikátor 8

ugyanazonképpen, mint amaz első, hogy semmit az Isten igéjébűl vétetett augustana confessio szerént való isteni tiszteletben meg ne változtatna, hanem maga is a szerént tanítana s egyebeket is arra igazgatna. Erre, a mi közönséges gyűlésünkben fogadást is tett Beythe István, de minemű szívvel és lelkiismerettel cselekedte legyen azt, az ő utolsó cselekedeti megjelentik. Mert gondviseletlenségéből, avagy inkább ugyan akaratjából, lassan-lassan a Carolostadius dögleletes tudományának hintegetői, a ti uraságtok tartományába bemászkaltanak, kik az előbbi igaz és idvességes tudományt változtatván, botránvkozást szerzettenek. Ezt látván némelyek, e kikhez tisztök szerint illett,9 1 Ü.o. Abanno 1535. — 2

U. o. Anno 1519. — 3

U. o. Anno partim 1523. — 4

U. o, Partim 1524. — 5

U. o. Anno 1530. 6 Széljegyzeten: Anno 1576. 1 A bevezetés eme kijelentése igazságot szolgáltat Zarka és Wietorisnak (Nachrichten von den Lebensumstánden und Schriften evang Prediger in allén Gemeinden des Königreich Ungarn. 1789.) kik azt írják, hogy »Szegedi Máté a Luther követői részéről az első dunántúli superintendens.< A Bevezetés pedig míg ezt egyrészről megerősíti, addig másrészről »superintendensi szorgalmatosságában tisztességes vénséget ért« kifejezése alatt kétségen kívülivé teszi, hogy az 1575-ben meghalt Huszár Gál utódjává választották. 8 Széljegyzeten: »Anno eodem* t. i. Szegedi halála évében 1585-ben, a hegyfalui synoduson. 9 Ugyanott: Anno 1591. intették Beythe Istvánt velünk egyetemben az előbbi egyességre, de noha sokszor ígérte errevaló gondviselését, mindazáltal nem cselekedte Beythe István, hanem csak halogatta, hogyha valamint el mulathatta volna. Beythe Istvánnak ilyen halogatását értvén, azok, a kiknek ezt érteni kellett, nemcsak Beythe Istvánt, hanem fejenként mindnyájunkat parancsolatokkal kényszerítettek az előbbi egyességre. Mi Beythe Istvánt sokszor kértük s intettük is, hogy ezen dologra gondot viseljen: de ő mikor leginkább gondviselése kívántatott, akkor magát béres szolgává tevén tisztét letette s közülünk kiment; sem könyörgésünket, sem sokszor való esedezésünket elő nem vette, hogy akkorbeli ügyünkben gondot viselt volna reánk. Mit kellett tennünk: az után való gyűlésünkben mi is mind Isten előtt, s mind az ő anyaszentegyháza előtt tudományt tettünk, hogy mind olyan ügyünkben, mely sokaknak idvességére való volt, elhagyott bennünket, mi sem akarjuk őtet superintendensünknek tartani és ezt az ő reánk küldettetett káromló levelével is indíttatván, levelünkbe neki meg is jelentettük. S ki vezet, ha mi nem? Hogy Beythe Istvánt superintendensünknek nem ismerjük, sem tartjuk, mi kik superintendensségének idejében tőle szerelmes atyafiaknak tartattunk. fejenként lopókká, paráznákká, emberöldöklőkké, hittül szakadtakká és mindenféle förtelmes bűnökben heverőkké lettünk előtte. Szintén mint Krisztus is nem akarván e zsigópapi fejedelmeknek és a farizeusoknak dögleletes tudományukat követni, tőlük samaritanusnak, ördöngösnek, részegesnek és publicanusok társának hivattatott és ítéltetett. Ez volt eleitől fogva való állapotja a ti jószágtokban való Isten anyaszentegyházának, mind a mostani visszavonásnak idejéig. Immár ti uraságtok tegyen bár ítéletet felőle, ha mi vagyunk-e okai ennek a visszavonásnak és Beythe Istvántúl származott agnokhoz illendő utálatos szitkozódásnak. De míg az leszen Beythe Istvántúl, mi azt kérdjük ti uraságtok szine és személye előtt: látta-e ő nékünk olyan bűnökbe való életünket, a minemüket kinyomtattatott, tudatlan verseiben álnokúl reánk kiáltott ? Ha azt mondja, hogy látta, azt kérdjük tőle: miért nem tartotta meg superintendensnek, tartván magát amaz bölcs Salamon mondását: 1

a melyeket a te szemeid láttanak ne hánd elő hamar feddésedben, mert félő, hogy azután meg nem jobbíthatod dolgodat, ha megszégyeníted felebarátodat. Ha azt mondja, hogy tiszte kényszerítette őtet erre, noha nem igaz, mert letette már akkor az ö tisztit, mikor ezt cselekedte, mindazáltal helyén hagyván mondását arra kérdjük miért nem követte ezen cselekedetiben amaz Krisztus reguláját:a

ha vétkezendik a te felebarátod ellened, menj el és fedd meg őtet tinen magatok közt, ha megfogadja szódat, megnyered felebarátodat; ha pedig szódat nem fogadja, végy egy vagy két személyt melléd, hogy egy vagy két bizonyság szájában állhasson meg minden ige. Ha azoknak sem fogadja szavokat, mondd meg az anyaszentegyháznak. Ha pedig az anyaszentegyháznak szavát nem fogadja, olyannak tartsad, mint a pogányt és publikánust. Mikor és melyikünkkel cselekedte ezt Beythe István ? (Folyt. köv.V Thúry Etele. 1 Széljegyzeten: Prou. 25. 2 U. o. Math. 18.