Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-17 / 3. szám

44 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 3. szám. 2. Péter 1). E különleges célnak tulajdonítandó az is, hogy míg az első levélben a hivő reménység gondolata vonul végig az egész tartalmon, addig a másodikban a Krisztus megismerésére hívja fel a szerző az olvasók figyelmét. 2-szor. Az a felfogás, hogy a világnak Isten szava által vizből való keletkezése és tüz által leendő megsemmisülése olyan világnézletre vall, a mely a Péter apóst, egyszerű gondolkozását jóval felülmúlja. (Neander) nem egyéb, mint pusztán alanyi vélekedés. 3-szor. Hogy a második levél szerzője közelebbi viszonyban van olvasóival, mint az első levél szerzője : ez abból fejthető meg, hogy a két kézirat keletkezése közt eső időszakban a szerzők és az olvasók közt közvetetlenebb kapcsolat jöhetett létre. 4-szer. Az irályi különbség alapján sem lehet eltagadni a két levél szerzőjének azonosságát. Ezt különösen hangoztatja újabban Holtzman (3. kiad. 1892). De e nem is nagy mérvű különbözőség indokául azt tartjuk, miszerint Péter apostol nem volt annyira gyakorlott és képzett író, hogy tőle határozottan megállapított és egészen fejlett irmodort várhassunk, de meg életének végső időszakában nem is Írhatott oly lendületes nyelven, mint pl. az első levél kelte idején. Ez ellenében mi viszont utalunk az irály öszhangra, a miről a negatív kritika hallgat, hivatkozunk a péteri areté-re (1 Péter 2., 9 és 2 Péter 1., 3); ebben a jelentésben »hatalom«. azután hogy: aletheiá-val fejezi ki a keresztyén megismerés fogalmát (1. Pét 1, 22 és 2. Péter 1, 12.) Csakis Péternél olvasható : apothesis (1. Péter 3. 21. 2. Péter 1, 14). továbbá epopteüontesz (1. P. 2, 12; 3;

2.) és epoptai, genetheutesz (2. P. 1. 16), kedvenc szava: anasztrophé (1. Péter 1. 15. 18, 2. 12, 3, I. 2. 16; és 2. Péter 2, 7; 3, 11.) stb., a mi a második levél kis terjedelmét tekintve eléggé igazolja azt, hogy a szerzőnek voltak olyan különleges kifejezései, a melyeket csakis ő használt és épen e két iratában. Ezen és több hasonló érvekkel védelmezi a levél igaz eredettíségét számos tekintélyes tudós, ü. m. Hug (Einleitung), Nietzschei (Epist. Petri posterior auctori suo imprimis contra Grotium vindicata. Lips. 1785.), Flatt (Genuina secundae ep. Petri origo denuo defenditur. Tüb. 1806.); Dahl (De authentia ep. Petri posterioris et .ludae. Rost. 1807.), Picot (Reckerches sur la 2. ep. de P. Genf, 1829.), Delille (Authenti de la 2. ep. de Pierée, Strasb. 1835.). Dietlein, Wjesinger, Guericke, Tronmühler, Weisz stb., a kikkel egyezően e levelet mi is Péter apostoltól származottnak fogadjuk el. A második Péteri levél második fejezete és a harmadik fejezet kezdete elvitázhatatlan hasonlatosságra vall, minek következtében némelyek úgy vélekednek, hogy Péter második levelének vonatkozó helyeit a Júdás lev. kölcsönözte. így de Wette, Guericke, Kurz, legújabban Holtzmann. Ezzel ellentétben mások (Luther, Michaelis, Thiersch, Dietleim, Schott) azt igyekeztek bebizonyítani, hogy Júdás merítette a Péter második leveléből. Tekintetbe véve azt, hogy a második Péteri levélben több mint 20 hapax legomenon fordul elő. s tudva azt, hogy Péter sokkal tehetségesebb s mélyebben járó férfiú volt, mint Júdás, mi is az utóbbi véleményt osztjuk, miről a második fejezet magyarázatánál bővebben szólunk. Keletkezési idejét azok ellenében, kik részint a II. század közepén (Mayerhoff), részint a II század végén (Schwegler) Írottnak tartják, mi közvetetlenül az apostol életének utolsó évére teszszük. Dr. Erdős József. RÉGISÉGEK. Adatok az 1859-iki pátens történetéhez. 3. Irányadó * 1860. Február 11. Br. Vay Miklós úr ő exc. már nem mint az egyházkerületek küldöttségének elnöke, hanem mint magánegyén a legmagasabb helyről jött felhívó parancs következtében Február 6-án Bécsben ismét megjelenvén, ott a gr. Nadasdy és gr. Thun minister urak ő excellentiával tartott értekezletben felmutatta a Február 2 ikán Pesten tartott tanácskozmány ismeretes négy pontjait, mint a melyeknek alapján a prot. egyház reményhetőleg belenyugodnék a vallási ügy intézésébe. A minister urak úgy vélekedének, mintha a protestánsok az új rendezetet leginkább csak az egyházkerületek űj felosztása miatt nem akarnák elfogadni és így, hogy ha az egyházkerületek régi felosztása meghagyatnék, akkor a protestánsok az új rendezetet életbeléptetni nem késnének. Melyre nézve a minister urak kijelentvén, hogy e bajon könnyen lehetne segíteni, elővették Magyarország térképét s felhívták a báró urat, jelölné ki nekik az egyházkerületeknek a protestánsok által is elfogadható határvonalait. Azonban a báró úr ő excja kinyilatkoztatta, hogy ő a határkijelölési műtéteihez még ha arra az egyház részéről megbízva volna is ily rögtön, minden előleges gondolkodás nélkül hozzá nem foghatna, különben a protestánsok az űj rendezetet nem csupán az egyházkerületek, melyek az egyházkerületeknek ismeretes felirataikban eléggé alaposan kifejtvék. A kérdéses ügyre vonatkozó több érdekes beszédváltások után a minister urak végre arra fakadtak, hogy ha a báró úr úgy védné lefelé az új rendezetet, mint védi felfelé küldőinek jogait: bizonyosan az ügy könnyen kiegvenlíttethetnék s az új rendezet életbelépése könnyen megtörténhetnék. Ezzel az első napi értekezlet a nélkül, hogy bármely sikerre vezetett volna, bevégződött. Másnap reggel a báró úr Pestről egy több egyházi és világi férfiak névaláírásával ellátott levelet kapván, melyben a világi hatóságoknak a február 10-iki ministei i rendelet foganatosítása tárgyában a lelkészek irányában gyakorlatba vett zaklató eljárásairól s az épen akkor megjelent febr. 5-iki újabb ministeri rendeletről azon kérelem kíséretében értesíttetett, hogy a nyújtott adatokat nagy befolyású közbenjárása által az illető helyeken az egyház érdekében a legjobb belátása és buzgósága szerint méltóztatnék felhasználni, a levél véte következtében a báró úr ő excja a fentebb említett minister urak ő excellentiával azonnal újabb összejövetelt eszközölt ki, melyben a báró úr fájdalommal adta elő, hogy míg a legmagasabb helyekről az egyház ügyére nézve a legkecsegtetőbb békés kiegyenlítési kilátások nyújtatnak, azalatt másrészről lefelé a kormány hatóságok által egyre szaporítatnak az oly intézkedések, melyek a nyújtott békés kiegyenlítési kilátások őszinteségébe * Ennek az »Irányadó«-nak, mely a jövő alkalommal közlendő > Tájékozás* sal egyidejűleg hozatott forgalomba, Filó Lajos nagykőrösi lelkész, akkor pesti tbeol. tanár a szerzője. Az Irányadó, bár hű az autonomiához s határozottan patens-ellenes, inégis sokkal gyengédebb és békii'ékenyebb, mint a »Tájékozás . Keletkezését Ballngi Géza (A prot. pátens és a sajtó, 95 1.) ekként adja elő: >A dunamellékiek, a Bécsből visszaérkezett küldöttség több tagja, nevezetesen b. Vay M., gr. Teleki S. és Gy., Török P. és Tisza Kálmán részvételével február 11-én bizalmas értekezletet tartottak Pesten s ennek megállapodásait állította össze Filó »Irányadó* cím alatt*. Szerkesztő.