Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-25 / 30. szám

bevettem azt a néhány segédlelkészt és theologust is, kik csekély anyagi erejüket odahozzák a Társaság pénztárába s ha őket leszámítom, 355—360-at tesz ki. a társaságbeli lelkészek száma. Minden hetedik lelkész. . . . Hát a közbeeső hat? Ezeknek nincs szüksége arra a világító fényre, melyet egyetlen irodalmi társaságunk ragyogtat? Szomorú, de ki kell mondanom, hogy sokunk nem érzi szükségét e fénynek, több lelkész nem olvassa Irodalmi Társaságunk termékeit, mint a mennyit az anyiszor panaszolt szegénységgel indokolhatnánk. Es ennek maga a Társaság, annak vezetősége nem oka, mert a Társaság kiadványait sem emészthetlen német tudákosság nem teszi nehézkesekké, sem egyoldalú ós elfogult szellemi irány nem lengi át, a mely a másképen gondolkozókat talán kizárná a társaságból. Megengedem ón azt, hogy azt a 6, vagy 3 frtot, a mibe a rendes vagy a pártoló tagság évenként kerül, sok lelkésznek családjától, gyermekeitől kell megvonnia, ón nem is vádolom a szegénységgel küzdőket közönynyel: ámde az a névsor, melyet Szőts Farkas titkár közöl a Szemlében, másról beszél nekem. Kimondom, ha megneheztelnek is, a mi a szivemen van. Nehezen lesik nagy egyházainknak dús jövedelmű lelkészeit a Társaságon kívül látnom. íme! itt vannak az alföldi népes egyházak és gazdag parokhiák: Debrecen, Békés, Nagy-Kőrös, Mezőtúr, Szentes, Czegléd, Hajdú-Nánás. Debrecenből hat pap közül csupán csak fele tagja az Irodalmi Társaságnak, három debreceni pap még »honoris causa« sem tartja illőnek a Társaság támogatását ; pedig talán telnék abból a 4000 frtból, a mennyire felmegy a fizetésük, erre is. Békés, két papot dotál, ós pedig bizonyosan nem 600 forintjával s íme e két pap nem érzi, hogy neki talán a protestáns közügyet az irodalom támogatásával is kellene szolgálnia. Nagy-Kőrösnek két papja van, bizonyosan jól fizetve, s ők is távol állanak egyetlen hazai protestáns tudományos társulatunktól, pedig egyikük csak nem régen tudományos érdemei folytán püspökjelölt is volt. Mezőtúr, Szentes, Hajdú-Nánás 2—2 papja, Czegléd egy papja mind távollótükkel tündökölnek ... De nem folytatom tovább, hogy valaki azt ne higyje, mintha én e nagy egyházak lelkészeit jövedelmük irigylése folytán háborgatnám e recriminálással. Oh nem! Csak álmaikból, a magyar prot. irodalom iránti közönyükből szeretném őket őszinte szavaimmal felrázni, csak azt nem akarom hinni, hogy nagy egyházainkban a só megízetlenült volna; csak egy jelenségnek vagyok szószólója, melyre a Társaság statisztikája tanított. Pedig bizony, bizony talán abban is volna némi igazam, ha azt állítanám, hogy ízetlenűl a só, közönyössé válik lelkészi karunk itt-ott a tudomány kincsei iránt. Mert a papnak- kell lennie a gyülekezetét megízesítő sónak s ha e gyülekezet íz nélküli, ez a jelenség sokszor jogosan utal vissza indokul a só romlott voltára. Más szavakkal ; a honnan feltűnően kevés tag lépett be az Irodalmi Társulatba, ott én ismét a papot hibáztatom. Es itt ismét a nagy egyházak papjait találom szembe magammal. Legintelligensebb, bár számban nem legnagyobb egyházunk, a budapesti, mely 76 taggal, tehát a népesség 0'3%-ával szerepel társaságunk névsorában. Mindjárt utána jön Kolozsvár, a hol 21 tagunk van, tehát a lélekszámnak (11,000) 0'2%-a. Nem mondhatnánk, hogy írod. Társaságunk fontos szerepével arányban állana ez a két szám, de más nagy és népes egyházaink között mégis leginkább meg lehetünk elégedve Budapesttel és Kolozsvárral. Mert ha szóttekintünk ismét nagy egyházainkban, látjuk, hogy Debrecen, a kálvinista Róma, a papokon és tanügy emberein kívül mindössze három taggal szerepel névsorunkban, jeléül annak, hogy itt mély álom borult a szempillákra s kikacagva ábrándjait azoknak, a kik az Irodalmi Társulat keletkezésekor az unitáriusok ellen a debreceniek által indított és az ő győzelmükkel végződött nagy és elkeseredett harc után naiv hittel azt várták, hogy no most: Debrecen csakugyan lelkesedni fog a kedvük szerint alakult Irodalmi Társaság iránt. Mert hogy egy kis buzgalommal a 42 ezer lélekből háromnál többet nem lehetne a Társasághoz édesgetni, ezt alig hiszem; de hát . . . hol az a buzgalom ! . . A Bethesda tavát ne bolygassuk. Majd eljön talán az idő, mikor Debrecen hívja meg magához az írod. Társaságot gyűlésre, akkor aztán csak-csak megmozdul a tó. Menjünk tovább. Szentesről, mely megyei székhely is levén, bizonyára bír prot. művelt elemmel, a 18 ezer lélekből, az egyházon, mint testületen kívül, senki se tagja Társaságunknak; Karcagon egyetlen tanáron ós tanítónőn kívül a 14 ezer lélekből senki sem érdeklődik, még az egyház, mint testület sem. Mezőtúrról az egyházon ós a gimn. tanári testületen kívül 21 ezer lélekből senki ; ép ez az eset Békésen is azzal a különbséggel, hogy Békés még mint egyházközség is távollétével tüntet, pedig 21 ezer lelket számlál. Nagy-Kőrös tanítóképezdóvel, gimnáziummal bír és 18 ezer ref. lakossal, ele a két igazgatón kívül senki, de senki, még az egyházközség mint testület sem pártolja az Irodalmi Társaságot. Es egy jelenség mindent megmagyaráz : se a szentesi, se a karcagi, se a mezőtúri, se a békési, se a nagy-kőrösi, földiekben