Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-04 / 27. szám

A fényes múlttal dicsekedő szentesi ev. ref. egyház nagyon el volt árvulva, mikor ő ide került, tehát igen nagy szüksége volt egy olyan erős kezű kormányzóra és igazi hivatás szerinti papra, mint Filó János. Teljes tudását és minden munkaerejét az egyház anyagi és szellemi ügyei rendezésére fordította, a miben hathatós támogatója volt b. e. lelkésztársa, Szalai István esperes (f 1878. március 6.). Míg 1858-ban csak kilenc iskolája volt az egyháznak ugyanannyi tanítóval, ma 20 iskolában, 10 tanító csepegteti az ifjú nemzedék szivébe a jó erkölcs, vallásosság és tudomány igéit. Hogy a nevelés ügyének még nagyobb lendületet adjon, nemcsak a legszegényebb sorsú szülék gyermekeinek ingyen iskoláztatását, hanem keresztül vitte azt is, hogy az egyház üj életre hívja 1848-ban megszűnt gimnáziumát. E gimnázium 1859 október 12-én nyílt meg, s fokozatosan hat osztályúvá fejlesztetett. Az intézet gondozása, benne a jó rend fentartása, a valláserkölcsi szellem fejlesztése Filó Jánós egyik legszebb jellemvonását képezi. Ő, ki a tanítás terén gyakorlatilag is működött, igazi jóakarója, bölcs támogatója, lelkes buzdítója volt, nemcsak a tanároknak s tanítóknak, hanem tehetséges gyermekeiket szegénységük miatt taníttatni nem akaró szüléknek is. Midőn az egyház 1871-ben gimnáziumát a városnak adta át, egész erővel küzdött az egyháztanács többségének véleménye ellen s azokat, kik arra hivatkoztak, hogy a gyülekezet anyagi helyzete nem bírja meg az iskola fentartásának költségeit, nem késett figyelmeztetni felfogásuk hibás voltára, bebizonyítván előttük, hogy ha a város tart fenn magasabb fokú tanintézetet, annak költsége is, nagy részben a mi egyházunk adófizető tagjainak filléreiből telik ki. Lelkipásztorkodási ideje alatt nemcsak 11 új iskola, hanem számos tanítói — díszes kántor — és paplak is épült. A gyülekezet régi idő óta kegyes óhajtása is nagy részben az ő buzgólkodása folytán valósult meg, midőn az istentisztelet magasztos voltának emelésére elkészült 1863-ban a díszes (9000 frtba került) orgona. A kántorok, s tanítók fizetése egyházkormányzása alatt csaknem megkétszereződött; az egyházi adókezelés rendszeresítve lett, s a terményfizetés készpénzfizetéssé változott. Pár évvel ezelőtt meg (1895) a szórványok (Csongrád, Mindszent, Szegvár és Derekegyháza) lelki gondozása céljából, egy 1000 frt fizetéssel javadalmazott körlelkészi állás szerveztetett. Filó János egyedül csak hivatása lelkiismeretes teljesítésének élt. Pál apostol bölcseségével, Péter apostol lelkesedésével hirdette az Isten igéjét, s ha csak betegség nem akadályozta, abban egy pillanatra sem restült meg. A lelkigondozás (cura pastoralis) kötelességét — nagy elfoglaltsága dacára is — sohase tévesztette szem elől, s igazi apostoli hűséggel gyakorolta azt. Meglátogatta a betegeket és a boldog meghalásra előkészítgette azokat, kik az ő apáikhoz megtérendők valának. Mint a ker. hittan egykori lelkes tanára, a bibliamagyarázásban, de különösen a vigasznyujtásban volt erős. Gyönyörű szép halotti imái és megható evangéliumi szellemű gyászbeszédei — ha a család ki nem nyomatná is azokat — sokáig fognak élni az emlékezetben. Filó János, mint ember, a szigorú puritán kálvinista pap megtestesülése volt. Minden szabad idejét az önképzésre fordította. Sokoldalú elfoglaltsága mellett is, talált időt, a tudomány, még előtte rejtve levő, kincseinek bányászásához. A folytonos szellemi táplálkozás annyira életelemivé vált, hogy még betegsége idején is, Cantu Caesar világtörténelmét olvasgatta. Bár széles látkörü tudományos képzettsége és bámulatos emlékező tehetsége mindenki előtt — a ki csak ismerte őt — nyilvánvaló volt: a hiúság, vagy nagyravágyás sohasem bántotta. Nem kivánt egyéb lenni, mint gyülekezete lelkipásztora, ki minden idejét az ő nyájának szenteli. Kitüntetés életében háromszor érte. Először a kecskeméti ref. és ág. h. ev. egyházak tisztelték meg 1856-ban — a cholera idején, tanúsított apostoli buzgólkodásáért — egy-egy ezüstpohárral; másodszor egyháza ülte meg nagy fénynyel és lelkesedéssel 25 éves lelkészi jubileumát 1883 augusztus 5-én, s végül a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezte ki, a mult évben, az orsz. közokt. tanács t. tagjává, azon sokoldalú munkásságáért, melyet a népnevelés érdekében, mint fiatal káplán, mint theol. tanár és mint r. lelkész kifejtett. Nemeslelkűségéről fényesen tanúskodik azon szép cselekedete, hogy 25 éves lelkészkedése emlékünnepélye alkalmával egy 3000 frtos alapítványt tett, a mivel megvetette a szentesi ref. árva- és szeretetház alapját. Filó János családi élete, hosszú időn át, zavartalan boldogságban telt el. Egymás után látta felnevekedni, s célt érni szép reményű gyermekeit, s mint maga, buzgó hálával eltelve, emlegette, több mint 39 éven át elkerülte hajlékát a halál. A keserű pohár azonban — úgy látszik — élete végére volt neki szánva, s rövid idő alatt csordultig megtelt. 1895 december havában ugyanis eltemette egyik vejét, Zámpory Pál főhadnagyot, s már 1896. szeptember 25-én kapta a gyászhírt, hogy családja szemefénye, dicsekedve emlegteett elsőszülöttje, az ifjúkora mellett is hírneves költő és író (Csáktornyai) dr. Filó Lajos úgy véd, Budapestről visszajövet, Nagy-Kőrösön jobb létre szenderült. A kettős csapás alatt megingott, de még nem tört meg az erős lelkű családfő. Ezzel azonban még nem telt meg csordultig az ürömpohár. Úgy volt elvégezve, hogy családi életfája legszebb virágait, neve fentartóit, rövid idő alatt, egymás után temesse el. Még vérzett a szive az elhunytak után, midőn másik szép reményű fia, a család dédelgetett kedvence, Szentes város t. ügyésze, dr. Filó Tihamér is, f. év március elején, bátyja után, a sírba költözött. E váratlanul jött, másfél év alatt rövid egymásutánban ismétlődött harmadszoros csapás testben-lélekben megtörte. Hasztalan keresett szórakozást a tudomány örök lámpásainál: a megkínzott lélek fájdalma a gyönge porsátort — mint vihar a tenger fodros hullámait — öszszezúzta. Napról napra fogyott testi ereje, s ezelőtt pár hónappal már nagyon elerőtlenedett. Lelki ereje azonban még itt is legyőzte a test gyöngeségét, úgy hogy ágyban csak életének utolsó napjait töltötte. F. hó 12-én aztán, szerettei, s a végső tusára ágyánál megjelent, sokszorosan vérző SZÍVŰ, egyetlen testvére, Filó Lajos, nagykőrösi lelkész karjai között bevégezte nagy és hosszas szenvedéseit. Temetésén, mely mult hó 14-én ment végbe, a megye s város színe-javán kívül, megjelentek néhányan vidéki lelkésztársai is, leróni a kegyelet adóját. Ott voltak ezeren és ezeren, kiknek szemeiből a vallás vigasztaló szavával letörölte a bánat keserűség könyeit; kiket a konfirmáció útján a hívek gyülekezetébe beavatott és a kiket a hitnek láncával a házassági életre összekapcsolt. A gyászos háznál Darabos Sándor békés-szentandrási lelkész lélekemelő, rövid fohászt mondott koporsójánál,