Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-04 / 27. szám

Ez inlézet haladását is különben mutassa az általunk összeállított néhány adat: A hallgatók száma volt az alapításkor 105, 1857-ben 198,1867-ben 250. 1871-ben 409, 1882-ben 411, 1895-ben 1148. A tanárok száma az alapításkor 8, 1857-ben 19, 1867-ben 30, 1871-ben 50, 1882-ben 60, 1895-ben 94. Az intézet költségei az alapításkor a szertárakra 564 frt, 1857-ben 1630 frt, 1867-ben 3066 frt, 1871-ben 15,500 frt, 1881-ben 32,300 frt. Az összes kiadása az intézetnek volt 1882-ben 193,000 frt, 1895-ben 275,259 frt. íme kedves olvasóim így emelkednek a kiadások, de büszkén olvashatjuk e tudósításból, hogy a külföldi híres műegyetemek közül csak egy-kettő versenyezhet a mienkkel. Dr. Vásárhelyi József. BELFÖLD. Református templom Kőbányán. A budapesti ref. egyház presbyteriuma f. év június hó 23-án tartott ülésén, Nagy Dezső műegyetemi tanár és egyháztanácsos bemutatta a magy. kir. mérnök- és építészegyesület által nyilvános pályázatra kitűzött Kőbányán építendő ref. templom és paplak tervezetének : egyik (Erős vár a mi Istenünk* jeligével ellátott) pályamüvét; melyet előadó biztos tudomása szerint, a m. kir. mérnök egyesület biráló bizottsága a pályadíj elnyerésére nemcsak méltónak fog ítélni, hanem ezenkívül az egyesület ezüst érmével fog kitüntetni. A biráló bizottság ezen ítéletét azonban csak akkor fogja kimondani, ha a presbyterium ezen tervezetek költségvetését helyben hagyja. Az új gót stilban készített gyönyörű tervezet a presbyterium tagjainak tetszését is teljes mértékben megnyerte. Azonban előadó kijelenti, hogy pályázó (kinek neve még most ismeretlen) a költségvetés egyes tételeit bár túlságosan olcsón számította, mégis a pályázatban kikötött 35 ezer frtot majdnem öt ezer frttal túllépte. Épen ezért a mérnök-egyesület a költségvetést újra számította és eredménye az lett, hogy e tervezet — úgy a mint van — 50 ezer, a templom hátterében lévő fölösleges sekrestye-szerű díszes helyiség elhagyásával pedig 45 ezer frt költséggel felépíthető. A presbyterium tagjai — beható vitatkozás után — némi aggodalommal ugyan — mivel az egyház anyagi ereje a gimnázium, továbbá a budai és zuglói templomok építése következtében túlterhelve van — a 45 ezer forintos költségelőirányzatot egyhangúlag elfogadta. Tekintettel lévén arra, hogy a több, mint három ezer ref. lelket számláló Kőbányán a templomépítés már elodázhatlan ... továbbá mivel maga a presbyterium is meggyőződött arról, hogy a kor kívánalmainak és a főváros díszének megfelelő templomot olcsóbban alig építhetne és végül mivel bizik a lelkes kőbányai hívek és egész székesfővárosi polgárok, sőt magának a székes főváros tanácsának is minden hazafias és kulturális dolgok iránt tapasztalt áldozatkész érdeklődésében A templom 300 ülő és 600 álló helvlyel fog bírni: de később két oldalról könnyen és stílszerűen kibővíthető lesz. A kőbányai ref. templom-alap vagyona: a 11 ezer frton vásárolt Gergely-utcai 738 • öl telken kívül, jelenleg 26,500 frt. Az építkezési költség másik fele ezutáni kegyes adományok gyűjtéséből és esetleg kölcsönfelvétel által fog fedeztetni. Az adományozók nevét lapunk is közölni fogja. Legyen áldás ez Istennek tetsző munkán, s mindazokon, kik ebben faradoznak, vagy adományaik által ennek megvalósulását elősegítik. Török József, kőbányai ref. s. lelkész. Az igazság érdekében. (Egy pár észrevétel Nagy Imre úr támadásaira.) E becses lapok 20. és 21. számaiban közzétett felolvasásomat azzal vezettem be, hogy az alapul használt tudósításból nem vehettem ki tisztán, mi belőle az értekezlet határozata és mi a tudósító véleménye, eszméje. Nyilvánvaló, hogy ezt azért tettem, mivel közönyös volt előttem a tudósító nézete — a mint erre a befejezésben is rá mutattam — hanem az általam vezetett értekezlet figyelmét csakis a testvérértekezlet >kimondott« határozataival szemben gyakorolt jogosult kritikával akartam foglalkozni. A minthogy egyesek véleménye ritkán is bír oly súlylyal, hogy azzal egy erkölcsi testület foglalkozván, vele szemben állásfoglalásra hivassék föl. Hivatkozom is a m. t. olvasó közönség ítéletére, ha vájjon, egész felolvasásomban foglalkozom-e Nagy Imre úrral s kiterjeszkedtem-e egyébre, mint az értekezlet állítólagos (ezt döntsék el az illetők maguk között) kimondott határozatainak bírálatára? Perhorreskáltam-e az 1848. évi XX. t. c. életbeléptetését, sőt nem jelöltem-e meg módozatot annak egyedül célravezető életbeléptetésére (mely nézetem szerint csak a lukma-renászer eltörlésével eszközölhető)? Kárhoztattam-e egyebet, mint azt, hogy egy testvértestület a revízió érdekében a »néppárttal* vagy bármely más párttal szövetkezéssel — határozatilag — fenyegetődzött ? És ha nem — a mint erről az értekezés átolvasása bárkit meggyőzhet — jogosult-e tudósító úrnak e lap 24. számában közlött szenvedélytől izzó személyes támadása ? Ezt nyugodt lelkiismerettel a nagyrabecsült közönség ítéietére bízom. S mint a t. közönséget, úgy magamat is többre becsülöm, hogy a logikai rendből kikapott szavakra épített, a figyelmet a dolog lényegéről eltérítni célzó vehemens támadás ellen a védekezést akár csak meg is kísérelném. Azonban az igazság érdekében még is meg kell jegyeznem a következőket: