Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-04 / 27. szám

fejében 4 forintot köteles fizetni évenként. A mosatás, zene, tánctanítás stb. külön díjazást igényel. 26. §. Minden növendék egy külön vaságygyal, fehérnemű és egyéb ruhái számára egy záros szekrénynyel, székkel, dolgozó és mosdó asztallal láttatik el. 27. §. A növendékek a következő ágy- és ruhanemüekkel szerelendők föl: a) Agynemüek: paplan 1, gombolható paplan lepedő 2, párna 1—2, párnahaj 2—4, alsó lepedő 2, matrac vagy puha vastag pokróc 1, ágytakaró 1, (az utóbbiak az ágy hossza és az egyformaságra tekintettel lehetőleg Nagyváradon szerzendők be.) b) Fehérnemüek: Nappali ing 6, éjjeli ing 2, háló rekli 6, nyári nadrág 4, téli 2, téli és nyári alsószoknya 1—1, téli felső szoknya 2, nyári 4, harisnya 8—12 pár, kötő mosható 4, törülköző 6, abrosz 1, asztalkendő 4, vastag vászon lepedő vagy kendő esetleges borogatásokra 1—2. Fehérnemüek a növendékek neveinek kezdőbetűivel ellátandók, hogy az elcserélésnek eleje vétessék. c) Felső ruha, kabát, kendők, esőernyő, napernyő, kalap, lábbeliek a szülék tetszésére bízatnak. Mindenesetre óhajtandó, hogy a ruházat egyszerű, de erős anyagból készíttessék s minden ruhadarabhoz lehetőleg foltnak való csatoltassék. Egyéb szükségletek, mint pl. öltözködési készletek (tükör, fésűk, kefék, szappan), varró eszközök (olló, gyüszü, tű, cérna stb.) szintén a szülék által tetszés szerint szerzendők be. A fenti tárgyak leltára 2 példányban készíttetvén el, az egyik az igazgatónőnek adatik át, a másikat pedig a növendék őrzi meg. TÁRCA. Mária Terézia vallási ós erkölcsi politikája. III. De a hü római császár szavaiban megnyilatkozó hódolatteljes mérséklet anyjával szemben csak arra volt •jó, hogy Mária Terézia felbátorítást találjon bennök álláspontjának még elszántabb védelmére. »Uralkodó vallás nélkül ?« kiált fel fiához intézett válaszában. »A tolerancia közöny, ezek épen az igazi eszközök arra, hogy mindent aláássunk, hogy semmi se tartsa fenn magát; mi többiek a legrosszabbul fogunk akkor járni. Nem a nantesi edictum volt az, mely azon tartományokat tönkre tette. Bordeuxban soha sem volt ily edictum, s a vidék azért semmivel sem gazdagabb. Azok a szerencsétlen bérletek, a rossz közigazgatás, a gyönge vagy pártoskodó miniszterek azok, kik azt az országot tönkre tették, mely oly fölött, kedvező fekvéssel bír; a vallás hiánya azon tisztviselőknél, kik csak saját érdekeikkel s szenvedélyeikkel törődnek, ez által megy minden tönkre. Micsoda féklétezik még ezen emberek számára? Semmi; sem a bitó, sem a kerék a-valláson kívül, vagy ha kegyetlenek leszünk velők szemben, semmi emberbarát, a mint ezt a ma oly közkeletű frázist nevezik, melynél mindenki mást gondol. Csak politikai értelemben mondom ezt, nem mint keresztyén; semmi sem oly szükséges és üdvös, mint a vallás. »Megengeded, hogy ilyesmit csak saját fantáziája szerint csináljon magának ? Semmi megállapított kultusz, semmi egyházi alárendeltség, mi lesz akkor belőlünk? Nyugalom, elégedettség nem fog ebből származni; ököljog s más boldogtalan idők erednek majd abból, a milyeneket már láttunk. Ilyen nyilatkozat a te részedről a legnagyobb bajt okozhatja s téged oly sok ezer lélekért felelőssé tehet. »Hát még nekem mit kell a miatt szenvednem, ha oly téves eszmekörben látlak forogni ? Nemcsak az állam boldogságáról, a te fenmaradásodról, s egy olyan fiúról van szó, ki születése óta tetteimnek egyedüli célpontja. Lelked üdvösségéről van szó. Midőn mindenfelé tekintesz és figyelsz, midőn ellenmondási szellemedet egyidejűleg azzal az igyekezettel párosítod, hogy valamit alkoss, magadat teszed tönkre, s magaddal együtt a monarchiát is örvénybe rántod; megsemmisíted eleid súlyos gondjainak annyi eredményét, kik csak nagy fáradsággal hagyták ránk e tartományokat s állapotjaikat nagy mértékben javították, a midőn nem mint ellenségeink, erővel és kegyetlenséggel, hanem gonddal, fáradsággal és költséggel vitték be oda szent vallásunkat. »Semmi üldözési szellem, de még kevésbbé a közöny vagy tolerantismus szelleme; ehhez reméllek ragaszkodni a míg élek, s csak addig óhajtok élni, a míg remélhetem, hogy azzal a vigasztalással szállhatok alá őseimhez, hogy fiam oly nagy, oly vallásos lesz, mint elődei, hogy észre fog térni téves felfogásaitól, rossz könyveitől, melyeknek szerzői szellemöket mindennek rovására ragyogtatják a mi e világon legszentebb, legtiszteletreméltóbb, s kik oly képzelt szabadságot akarnak megteremteni, a mely sohasem létezhetik és mely zabolátlansággá és teljesen fölforgatássá fajul«. így Mária Terézia, s ezekután nem is lehetett várni tőle, hogy idegenkedése a protestantismustól kevésbbé legyen mély és határozott, mint a zsidóságtól. A körkapitányokhoz kibocsátott utasításából látható az a szigor, melylyel a protestáns vallás minden nyilvános gyakorlatával szembeszállt. Az a kapcsolat, melybe ő ezt a tilalmat az ifjúság becsülétes és keresztyéni nevelésével hozta, azt engedi sejteni, hogy az instructio szerzői ily irányú nevelést csaknem összeférhetetlennek tartottak a protestantismussal. A kormány egész eljárása a protestánsokkal szemben megfelelt ezen felfogásnak. Ausztria tartományai közt legtöbb protestáns a délkeleti tartományokban : Stájerországban, Krajnában és Karinthiában volt található. Az ellenök alkalmazott szigort a császárnő gyóntatója, Kempmüller Ignác jezsuita befolyásának tulajdonították, dacára a császár gyóntatója Pittermann Ignác ellenvetéseinek, ki bár szintén jezsuita volt, szelídebb föllépést tanácsolt. Kitűnik ez sir Charles Henbriry Wiliamsnek a newcastle-i herceghez 1753. július 15-én intézett leveléből, mely többek közt ezeket tartalmazta : »Sajnálattal kell tudatnom azt is, hogy az üldözés szelleme még mindig uralkodik Bécsben s azt a császár-királynő gyóntatója buzdítja s támogatja, mert ismeretes Bécsben, hogy a