Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-27 / 26. szám

beteges és e miatt önként visszalépett Zágoni Pál helyébe Vén Mihály lelkész választattak meg. A visszalépetteknek a hálás érzület és a baráti szeretet köszöni meg a nyil­vánosság előtt is hű szolgálataikat és odaadó buzgalmu­kat; az újonnan választottakat pedig szeretettel üdvözli s kívánja, hogy a bizalomnak teljes erejükből megtelelni igyekezzenek. A millenniumi év méltó megünneplése tárgyában ápril 22-ről egy felszólítást intézett a lelkipásztorokhoz, hogy május 10-én Isten dicsőségére ünnepélyes istentisz­teleteket tartván, azok végeztével az egyházi közgyűlése­ken az emlékünnepnek jegyzőkönyvbe foglalásával és a helyi viszonyokra tekintettel valami maradandó alkotással tegyék emlékezetessé a millennáris esztendőt. A beérkezett jelentésekből örömmel konstatálja, hogy a felszólítás nem volt pusztában elhangzó szó, mert az egyes egyházköz­ségek a felszólítás értelmében kivétel nélkül kifejezést ad­tak annak a benső érzelemnek, mely a nemzet szivét dobbanásba hozta. Végül a jelentés kegyeletes szavakkal emlékezik meg néhai Szacsvay Sándorné szül. br. Wesselényi Jozéfa és néhai br. Radák Ádám azon végrendeletileg tett, feje­delmi alapítványairól, melyeket e Lap 24. számában az igazgató tanácsi jelentés rendjén már közöltünk s melyek felsorolását a püspök következőleg parentálta: > Ily nagy és nemes példákat szemlélve, mit szóljunk mi gyengék és kicsinyek ? Sírjaik felett igaz kegyelettel leborulunk s di­cséreteiket hirdetjük buzdításul azoknak, kik az Istentől földi javakkal vannak megáldva.* Stenographálta: Benke István, ev. ref. kollégiumi tanár. RÉGISÉGEK. Fogarasi Pap József emlékéhez. (Folytatása és vége.) Egy ilyen valóságos derékembernek legelevenebb példáját találom a Fogarasi nemes és nemességgel tiszteletes házban n. b. e tiszteletes professor Fogarasi József uramban, a kit nagy tudományáért, tudományával egyesí­tett dicséretes életiért, akár mely próbát kiálló virtusáért méltán mondhatok nagyembernek. Ha el cirkálnám amit maga e n b. e. tiszteletes férfiú szokott cselekedni, egész életét, s ha keresném, a mint maga kereste s egy isteni gondviselésről írt tudós munkájában fel is találta az isteni gondviselésnek sötét készítő kegyelemnek körülette nyomait, könyen feltalálnám, hogy az Isten kezei voltak mindenütt ő vele s őtet nagy dolgokra készítették szüntelen, a midőn az ő személyében nemcsak egy bölcs filosofust, hanem egy hív keresztyént, jó hazafit engedelmes fiút, jámbor férjet látok, a kit nagy tudománya nem tett soha bolonddá a keresztyén vallásnak, a mint szokás a tudós világban, csufolójává, üldözőjévé, sőt a ki a keresztyén vallással csufolkodókat nem szerethette, discursusokat megvetette, azt ugyan lelkéből sajnálotta, hogy az Istennek különös ajándékaival biró nagy elmék, óriások módjára az Istenre támadtanak ő magára és ha némelyeket nem gyógyítha­tott, másokat azonban azon veszedelmes úttól megtar­tóztatott. Nem lenne Sz. H. illetlen itt ennek a tiszteletes fér­finak egész életét leírnom s mostan előtökbe számlálnom, hol kezdette e világot látni? a tudományokat ismérni? S micsoda lépésekkel ment elébb-elébb a virtusban és a tisztességben előbeszéleni; de minthogy azt másutt már cselekedtem, itt hallgatóimnak füleket nem terhelem, hanem azokat említem fél csak, melyek néikül a hallgatásbeli illendőség is illetlenné lenne. Született ezen n. b. e. tiszteletes férfiú T. Fogarasi Pap József uram az 1744. esztendőben, augusztusnak 20-ik napján, kinek édes atyja volt a nagyt. Fogarasi Pap Máté uram, elébb a szathmári ref. nemes oskolában rector professor, azután szászvárosi ref. plébános, a szász­városi ref. ecclesiának hív pásztora, tanítója, a kitől csak­hamar rnár tiz hónapos korában árvaságra hagyattatván édes anyjának, akkor is kedves élete párjának, most is igen kedves fijának véletlen halálán megkeseredett tisz­teletes asszonynak, tiszteletes Weress Sára asszonyomnak Tek. Szászvárosi Király biró Dálnoki Weress Gergely uram­nak igen kedves leányának tutorsága gondviselése alá marada; szerzett mindazáltal a jó isteni gondviselés édes anyja mellé más tutort is a tiszt, n.-enyedi tractus érde­mes esperestjét Tiszteletes idősb Abacs János uramat, névvel ugyan mostoha, de valójában édes atyát, a kinek atyai szeretetét, jó gondviselését maga is mind haláláig megesmérte és emlegette és a midőn egyebekben is min­denekben az isteni bölcs gondviselésnek nyilvánságos jeleit tapasztalta maga körül, akkor ugyan megismerte, a mikor élete kedves párját, most pedig halálán kesergő szomorú szivű özvegyét F. Vilhelmina Elisabetha von Wibel kis­asszonyt Fridrich van Wiebel kapitány urnák Elizabetha Klinckenberg asszonytól, registrator Klinckenberg Henrik urnák leányától való igen kedves leányát feleségül vette. Megtisztelte őtet az Isten mind azzal a tisztelettel, mely­lyel e világon azokat, a kiket szeret, meg szokta tisztelni; végre már életét igen hamar, de az Istennek tetszése szerint épen jókor a dicséret és a tisztesség közt le is tette, minek utána házassági életben 10, e világi életében pedig 41 esztendőket szinte eltöltött volna. Sokaknak esett el hiszem el felejthetetlen bánatjukraez a szomorú eset, ezen nagytiszt, férfiúnak véletlen halála, de mégis oly nehezen senkinek sem, mint tenéked megszo­morodott szivű Elizabetha, kit ezen nagytiszt, férfiú, míg éle, élete kedves párjának, mi pedig megszomorodott öz­vegyének nevezhetünk. Oda van már életed kedves párja, hív társad, félelmeidben biztatód, a kiben annyira bizol és a kihez úgy ragaszkodol vala; de épen azért szakasz­totta Isten e kötelet el, hogy magához szoktatna jobban is; immár ő felsége ajánlotta neked gondviselőül a melyet mindjárt megmutatott mihelyt sok nagy Méltóságoknak sziveket reád fordította, különösen pedig mihelyt a Méltó­ságos gróf és főispán urunk bethleni Bethlen Sándor úr' ő nagysága úri kegyes gratiajával, kegyes ajánlásival biz­tatott ; nem különben mihelyt a néhai Méltóságos L Báró Magyar Gyerő-Monostori Kemény Miklós úrnak ő Nagy­ságának elhagyatott nagy kegyességű özvegyének, Méltó­ságos gróf cegei Woss Krisztina úr asszony ő nagyságá­nak, egy olyan kegyes asszonyságnak, a ki tudna, mint Istenutaiban jártas s az effélékben igen megpróbáltatott, téged vigasztalni, szivét arra hajtotta, hogy nagyúri mél­tóságú házát lakóhelyül, kegyes gratiaját életednek sege­delmül ajánlaná. Kötözze be az Úr Isten a te szomorú szivedet és a maga gondviselésének szárnyaival takargas­son tégedet. Tinéktek is, ezen n. tiszt. Férfiúnak atyja, tiszt idősb Abacs János uram és édesanyja, tiszt. Weress Sára aszony; nem különben ezen n. tiszt, férfiúnak még életben levő megszomorodott testvérjei azok között Abacs Zsuzsánna asszony, ki házassági életet szerencsétlenül egy darabig probálál, végre pedig ezen kedves testvérednek házának árvaságodban szemefénye, gondviselője valál, most már

Next

/
Thumbnails
Contents