Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-27 / 26. szám

jából keletkezett, melyet 1644-ben szállítottak át Nagy-Szombatba. A Pázmán által így megalakult egyetemen azonban csak a hittudományi és philosophiai karok nyíltak meg, a jogtudományi kar Losy Imre és Lippay György által állíttattak föl, míg Mária Terézia az orvosi karral egészítette ki egyetemünket. A beltörténelemre vonatkozólag Pázmán a korában dívott scholastikai módszert léptette életbe. Az egyetemi tanfolyam 4 évből állott, a jövő nemzedék tanárai a negyedik tanév legkiválóbb növendékei közül szemeitettek ki, kik aztán még két éven át tanulás és a kezdők tanításával foglalkozva a baccalaureatust, licentiatust és végül a Dr-i címet szerezték meg. Tantárgyaik főleg az írásmagyarázat és az ágazatos hittan volt, mint ez különösen minden intézetben általánosan dívott. Az ékesszólás és nyelvészet az írásmagyarázathoz volt csatolva. Fő érdeme Pázmánnak az, hogy az egyetem számára befolyásával sok kiváltságot és az időkhöz képest elég tanszabadságot szerzett és biztosított. Pázmán az egyetemet megalapítása alkalmával háromszoros alapra fektette. Utódainak, az uralkodónak és a nemzetnek pártfogásába ajánlotta. így volt lehető, hogy a titkon, de bizonyára tudatosan absolutismusra törekvő későbbi kormány az egyetem igazgatását teljesen kiragadhatta úgy az egyház, mint a nemzet kezéből, s átment a reservált királyi jogok hatáskörébe. Nem akarjuk elvitatni, hogy az egyetem fejlesztésére nézve nagy fontosságú volt Mária Terézia intézkedése, mely által 1769. jul. 7-én a jezsuita rend tanulmányi alapítványaiból az orvosi kar költségeire 10.000 frtot adományozott ; nem akarjuk kétségbe vonni, hogy az intézetnek áthozatala Budára üdvös eredményekkel járt, de úgy érezzük, midőn olvassuk e könyvet, hogy míg szerzője másokat tévedéssel vádol, maga esik nagy tévedésbe. A katholikus egyháznak Mária Terézia iránt való lelkesedése, az általa felhozott események igaz megítélésétől távol tartja a szerzőt úgy, hogy mig II. József uralkodását és annak eseményeit röviden és türelmetlenül lerántva jellemzi ; addig az anyja alatt történt igazi művészettel kigondolt és véghezvitt fondorlatokat is megkísérli az általa unalomig emlegetett nagy szeretetből magyarázni. De a figyelmes olvasó minden magyarázgatás mellett is ki fogja olvasni közleményéből, hogy Mária Terézia a Bécsben végrehajtott reformokat a mi egyetemünkön is végrehajtotta és pedig nem a szerzőtől sokszor vádolt van Swieten javaslata értelmében, sem a felterjesztett vélemény szerint, hanem saját tetszése szerint. Ki fogja olvasni minden figyelmes olvasó, hogy alatta az egyetem elére Fekete György gróf udvari kancellár állíttatott, a karok élére a kormány által rendelt directorok jutottak. És az egyetem így is maradt 1806-ig, midőn egy kis időre visszaadatott a külső szervezet, de a melyet 1819-ben újra a régi rendszer váltott fel. Ha van az egyetemre vonatkozó tudósításokban kívánni való, akkor azt csak itt érezzük, midőn II. József és Mária Terézia uralkodását vizsgáljuk. De mint mondottam, a kifogástalan való csak a hangban van, mert a tények itt is lelkiismeretesen felsoroltatnak a szerző által. Hogy a hang nem egészen felel meg a tényeknek azt különben észreveheti az olvasó dr. Yécsey Tamás közleményénél, ki nem emel ugyan szót Mária Terézia ellen, de II. József intézkedéseit mégis hasonlíthatlanul fölibe helyezi úgy utódaiénak, mint Mária Teréziáénak. Mi egyébként az olvasóra bízzuk annak elbírálását, hogy vájjon dr. Vécsey Tamás látott tisztábban vagy dr. Breznay. A mi ezen korszakban a tanulás rendjét illeti, az a közönségesen ismert Ratióból mindenki előtt nyilvánvaló, úgy hogy a mondottak után mindössze csak annyival kell beszámolnunk, hogy az egyetemet 1783-ban II. József Pestre tette át. Az egyetem harmadik korszaka a szabadságharc idejétől tart. Az 50-es évek viharai megpróbáltak ugyan, de tartósabban sem tanszabadsága, sem kormányzati rendszere veszélyeztetve nem volt. Ez idő óta óriás léptekkel halad előre. Különösen az orvosi kar lett sokban gyámolítva. Főleg Trefort Ágoston kezdeményezése által emelkedett fel ez az intézet, hogy mily áldozatok árán annak feltüntetésére ajánljuk a 160 lapon elmondott építkezéseket és meg is említjük, hogy csak az 1894/95. évben 3*781,214 frtot áldozott az állam orvoskari épületekre és telkekre. Hogy a legutóbbi idők haladásáról fogalmuk legyen ide iktatjuk a következő adatokat: Az egyetemre beiratkozott hallgatók száma volt az 1867-ik évben 2116 1894/95. * 4148 Az egyetemen működő tanárok száma volt az 1867-ik évben 89 1894/95. » 323 Az egyetem költségvetése volt az 1867-ik évben . . . 255,410 frt 1894/95. » ... 791,576 frt Az egyetemi könyvtár állománya volt az 1867-ik évben 110,530 kötet mű, 12,813 miscellanea és 1514 k. kézirat. 1894/95. évben 215,363 kötet mű, 35,256 miscellanea és 1604 drb. és 439 k. kézirat. (Folyt, köv.) Dr. Vásárhelyi József. BELFÖLD. Vámossy Mihály buesúzása. Budapesti ref. főgimnáziumunk igazgatója, a tanítás veterán mestere f. hó 18-án vett búcsút az intézettől. Évzáró ünnep volt, a 38-ik ebben az aránylag fiatal iskolánkban, mely fővárosi helyzete, hírneves tanárai és tanulóinak nagyszáma (közel 600) révén az ország legelső középiskolái közé emelkedett. Az ünnepély rögtönzött volt s talán ez tette olyan közvetlenné, meleggé, meghatóvá. Csak gondoltuk, de nem tudtuk, hogy Vámossy bácsi a záró ünnepen búcsúzik. Elmentünk hát néhányan az elöljáróságból (Szász Károly, Szilassy Aladár, Kovácsy Sándor, Petri Elek, Szőts Farkas stb.) többen a tanári karból, számosan a szülők közül s még többen a tanuló ifjúságból. A szokásos éneklés (vezette Szotyori Nagy Károly) és záró imádság (tartotta Lalcy Dániel vallástanár) után felállott Vámossy Mihály s felolvasta 29-ik igazgatói évi jelentését. Ismertette a lefolyt iskolai év fontosabb mozzanatait, felolvasta az intézet megjutalmazott és jeles tanulóinak a névsorát (A jutalmazott tanulók nevei az »IskoIa« rovatban olvashatók. Szerk.) s azután megható szép búcsúbeszédet mondott. Elmondta, hogy 38 évet töltött az intézetnél, melynek 29 éven át igazgatója is volt. Vázolta,