Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-27 / 26. szám

gol társadalmat az erónyessóg és lelkiismeretesség irányában; a mi annál nagyobbszerű jelenség, mennél igazabb tény, hogy a közszellem, a közlelkiismeretesség más országokban nagyot hanyatlott az utolsó félszázadban«. Az angol királynő fényes jubileuma tehát egyszersmind fényes bizonyítéka annak, hogy a mely nemzet tisztán megtartja ós híven érvényesíti Krisztus ós az ő evangéliuma örök erőit, fenséges ethikai tartalmát: annak növekedése, úgy a szellemiekben, mint anyagiakban biztos ós folytonosan emelkedő. A modern Anglia a megtisztított evangélium emelő, nemesítő, erősítő hatásának köszönheti szellemi, erkölcsi és hatalmi nagyságát. V. F. Az úgynevezett autonom erkölcsiségről. Részlet szerzőnek, az írod. Társaság pápai közgyűlésén tartott felolvasásából. Engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy munkám befejezéseül néhány irányadó elvet jelelhessek meg e kötelesség teljesítésének módjára nézve. Fő elvünk legyen mindenek felett az, hogy tartsuk meg a tiszta evangeliomot csorbítatlanul és ne szégyeneljük a Krisztus evangéliumát! Az apostolnak az intő szózatát, óhajtandó, hogy meghallja és szivére vegye első sorban ós különösen a ker. vallás tudományos művelője: a ker. theologia. Tartsuk meg a tiszta evangéliumot csorbítatlanul! Óvakodjunk a theologia terén nemcsak a felforgató radikalismustól, hanem amaz eléggé ismeretes irányok követésétől is, melyek képviselői a modern kor nivelláló szellemének hatása alatt azon fáradoznak, hogy a szt. írás és a ker. egyház »brutto«-keresztyénségót bizonyos »nettócc-keresztyónséggó destilláh ják, melyről azt hiszik s azt hirdetik, hogy az evangeliom lényeges igazságait szinte magában foglalja s e mellett az az előnye van, hogy korszerű s gáncs nélkül megállhat azok előtt, a kik a modern kultura ítélő szókeiben ülnek. Vagy mi bűne van az evangéliumnak, a miért vezekelnie kellene és elnézésért esdekelnie? Avagy ma már nem áll talán többé, hogy az evangélium a világot megítélő hatalom, hogy a vádlottak padjára kerül ott, a hol a világi bölcseség ül törvényt?! Ne engedjük magunkat megtévesztetni az által a ma már nem ritka jelenség által se, hogy ma már a modern evolutio apostolai között is találkoznak, a kik kegyes előzékenységgel hajlandók arra, hogy a századvégi kultura arsenáljába a keresztyénsóget is felvegyék — leltári készletként. A keresztyénség, az evangélium nem a régi fegyverek arsenáljába való, mert élet az és hatalom, mely sokszor meggyőzte már a világot s meggyőzi bizonyosan most is, — csak tartsuk meg a tiszta evangéliumot s né szégyeneljük azt, hanem vigyük ki az életbe s hadakozzunk vele. E hadakozásban, az evangeliom gyakorlati hirdetésében kövessük a keresztyénség jelleméből folyólag azt a szabályt, hogy a vallási és erkölcsi igazságokat tartsuk meg egymással való szerves egységükben. A theologiában, a tudományos megértés érdekében üdvösnek ítéljük a hittan és erkölcstan külön tárgyalását. De a népszerű vallástanítás terén ne válaszszuk el azokat. Hadd tűnjék fel az erkölcsiség a vallásosságnak, a szeretet a hitnek természetes gyümölcseként! Az evangéliumnak ily szellemben való győzelmes hirdetésére nézve üdvös eredményeket van jogunk reményleni a belmisszió terjedésétől, melyet ugyanazért hathatósan felkarolni a ker. egyháznak elsőrendű kötelessége, kivált azért is, hogy az az egyház felügyelete ós vezetése alatt gyakoroltassék. A harmadik főszabályt úgy szeretném formulázni, hogy adjuk meg a keresztyénségnek a mi a keresztyénségé s legyen bennünk annyi kegyelet és önérzetes bátorság, hogy annak megadását másoktól is kívánjuk. E szabályt legkönnyebben felvilágosíthatom példával. Valahányszor a szabadság, egyenlőség ós testvériség eszméit említjük, magasztaló dicsérettel szoktunk megemlékezni a francia forradalomról, mint a mely ez eszméket proclamálta. De váljon hányszor emlékezünk meg arról, hogy e szép eszméknek szülő anyja az evangélium ós clajkálój a a keresztyénség vala! Hasonló magasztalással emlegetjük — ós méltán — a legújabb kor demokratikus irányzatát. De azt elfeledjük, hogy a tiszta társadalmi demokráciának az evangélium vetette meg alapját! Ep úgy nem szoktunk gondolni arra, hogy az evangélium és keresztyén erkölcsiség az, mely a munkát, a modern társadalom e leghatalmasabb mozgató erejét igazán erkölcsi hatalommá avatja, az által, hogy a munkát az erkölcsi tökéletesedésnek ós a személyes erkölcsi érték megszerzésének egyetlen eszközévé s ilyen módon azt megszentelve, mindenkinek erkölcsi kötelességévé teszi. Epen a munka ez értékével összeköttetésben hirdeti a keresztyén erkölcstan a tiszta demokráciának azt ez elvét, hogy kiki annyit ér a társadalomban, a mennyit a maga helyén dolgozik. És így sorra vehetnők állami és társadalmi életünk s egész műveltségünk maradandó értékű