Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-20 / 25. szám

noha csak ritkán láthatták egymást. Méltó, hogy Szőke Gáborról is megemlékezzünk. Szőke Gábor szintén papi hivatalra készült, s mint Bernáth István úgy ő is hosszabb ideig káplánkodott 1848 előtt. Akkoriban történt vele valami, a mit a mai nemzedék nem fog elhinni nekem s nem hinné magának Szőke Gábornak sem. A vértesaljai egyházmegye konzistoriuma Kápolnás-Nyékre rendelte őtet rendes lelkészül. A nyéki urak, Fehérmegye potiorjai, mert ez az egész ekklésia tisztán urakból állott, és áll ma is, a konzisztoriális terem zárt ajtóin kívül csoportozván megértették, hogy ö nekik a konzisztoriuin papot rendelt. Berontották a konzisztoriumba, s ott ünnepélyesen kijelentették, hogy ő velők ne tessék rendelkezni a konzisztoriumnak, mert ők azt a papot nem fogadják el. A konzisztorium feje pedig Sárközy Kázmér septemvir volt, szintén nyéki földesúr, egyszersmind öcscse bátyja sok, a revoltáns uraknak, kérlelte őket, hogy ne szegüljenek ellen. E közben értesült a dologról Szőke Gábor is; ő is berontott a konzisztoriumba, s kijelentette az uraknak és a késő kornak is, nagy ámulatára, hogy ő a nyéki kondíciót nem fogadja el, s mikor a revoltánsok kinyilatkoztatták, hogy ők személyéhez ragaszkodnak, s egyező választás és meghívás útján fogják magukévá tenni, ismételve kijelentette, hogy nyéki pap soha semmi szín alatt nem fog lenni. Hiába kérlelték tovább, szóba se állt többé — — a konzisztoriummal. Nem mondom, hogy akkor is meg nem candálták, de ma bizony pénzért mutogatnák az ilyen embert, s nem tudom, nem vonnák-e fegyelmi kereset alá ebben a szabad papturkálási és országos káplánvásár világban ? Szőke Gábor aztán nem is kínálgatta magát tovább, hanem lepályázott Orgoványra. Egy kis negyven holdas apai örökje volt ott, azt szántotta, vetette, aratta, körülültette élőfákkal, alkotott szép gyümölcsös kertet, neki voltak legszebb s legritkább körtéi, almái, cseresznyéi és gazdasági könyvei, és . . . Horácziusai és Virgiliusai és Vasárnapi újságja és Budapesti szemléje. Ifjú korában gyalog összejárta nem a hollandi egyetemeket, hanem Lombardiát és Közép-Olaszországot. Deákul élete végéig oly készséggel és oly tökéletességgel beszélt, mint más kabátos halandó az anyanyelvén. Ez volt a Bernáth István barátja. Mindkettő csendes mély humorú ember. Mikor Szőke meghalt, Bernáth István fogta az Arany posthumus költeményeit, s annak Tompára célzó egyik versecskéjét így travesztálta: Jól van biz az, amice Szőke! Én skártba, te a temetőbe, S ha nem pönög lantunk, gitárunk, A varjú sem károg utánunk. Bernáth István május 15-én még itthon járt, szédülésről panaszkodott (ötven esztendő óta dicsekszel te nekem ezzel) szép magas alakján semmi változást nem vettem észre, csak arca volt még fehérebb a szokottnál. Talán i mint mondani szokták, érezte halálát, s azzal a számítással jött már, hogy itt találkozik a halállal. Találkozott is, de a halál azt mondta neki: Most eredj haza és otthon várj reám. Úgy is lett. Haza ment Dr.-Szabolcsra, s másnap meghalt. Holttestét végakarata szerint haza hozták Kúnszentmiklósra, s itt temettük el az ő atyjáéval május hó 22-ikén. Baksay Sándor. IRODALOM. ** Mit köszönünk a reformációnak? Mellékletül az evangéliumi vallás főpontjai, írta dr. Zimmermann Pál bécsi evang. lelkész. A II. kiadás után fordítva. Hódmezővásárhely, 1897. 31 lap, ára? . . . Talpra esett apologia a reformáció és az evangéliumi keresztyénseg mellett. Ügyes tájékoztató és erősítő füzetke az igaz keresztyén hitben. Tiz pontban tömör bizonyítással sorolja fel amaz áldásokat, melyeket a reformációnak köszönhetünk. Ezek: 1. az, hogy a biblia által visszavezette az emberiséget az igaz valláshoz, a Krisztus keresztyénségéhez 2. Az, hogy a hit által kegyelemből való megigazulás által az egyház alázatos szolgájából Isten szabad fiává lett az ember. 3. Hogy felébresztette az Isten előtt való személyes felelősség érzetét, s ez által a más lelkiismeretének, a más meggyőződéseinek tiszteletére vezetett. 4. Hogy kimondta és tényleg megvalósította a vallási türelem nagy elvét. Hogy a babonát az igazi hit és keresztyén okosság erejével legyőzte, megmutatván, hogy a vallás nem kegyeskedés, nem rajongás, hanem tevékeny eleven erő ; szorgalom, munka és imádság. 6. Hogy kivívta a szabad férfi szó jogát. 7. Hogy kimondta s azután megvalósította a jogegyenlőséget. 8. Hogy új életet és új munkálkodást indított a tudás minden terén. 9. Hogy értelmi és erkölcsi neveléssel tudatlanságából kiemelte »a szegény vak néptömeget*. 10. Hogy a látható fő alatti külső egyformaság helyett a Krisztus lelki főnökségére tanította meg az emberiséget abban a közös hitben, hogy Krisztus, az Istenember a mi egyedüli vigasztalásunk, mind életünkben, mind halálunkban, és az Ö evangéliuma egyedül tiszta forrása minden igazságnak. — A derék kis hiterősítő füzet nagyon érdemes az elolvasásra és terjesztésre. ** A »Pallas Nagy Lexikoná«-ból most jelent meg a 206—210. füzet, melylyel a nagy mű XIV. kötete befejezést nyer. — A füzetek fontosabb cikkei: Sajtó (melléklettel), Salétrom, Samassa, Salzburg (térképpel), Sarki fény (szines képpel), Sáros vármegye (térképpel), Sasok (melléklettel), Satyr (réznyomatu képpel), Schiller, Schlauch, Selyem (melléklettel), Sertés (2 képpel), Shakespere, Simor. ** »Az 1848/49-iki magyar szabadságharc története« című illusztrált munkából most jelent meg a 82-ik füzet, a melyben szerző Gracza György Bemnek utolsó erdélyi harcait beszéli el a nála szokásos elevenséggel. Igen érdekes része a füzetnek: a segesvári csata, és a Petőfy eltűnésére vonatkozó adatok összegezése. A füzet