Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-20 / 25. szám

Ugy a templomi istenitisztelet, mint az ünnepélyes közgyűlés programmszerűen folyt le. Reggel 9 órakor a reformátusok eléggé tágas temploma fényes közönséggel telt meg, különösen a nők s a tanuló ifjak jöttek el nagy számmal. Lelkesen hangzott fel ajkainkról a »Jövel Szentlélek Úristen*. . . Aztán leülve énekeltük a 80-ik dicséretnek két első versét, a harmadik versnél azonban — úgylátszik, ez pápai szokás — felállott a gyülekezet s az egész harmadik verset állva énekelte végig; s azután, hogy Antal Gábor püspök űr a szószékre lépett, a templomi közönség ismét visszaült helyére s ülve is maradt a beszéd előtti imádság alatt, a mi sokunk szemében szokatlan dolog volt, a minthogy a prédikáció végeztével — ügy vettem ki — mintegy ösztönszerűleg a nagy többség felállott s állva is maradt az utóimádság alatt, míg ellenben mások, valószínűleg a pápai gyülekezet tagjai, követett szokásukhoz híven, ülve maradtak ezúttal is. Mély figyelemmel hallgattuk az ünnepi szónok magasan szárnyaló beszédét, melynek kivált bevezetése, történelmi reminiscentiával. emelőleg hatott lelkünkre. A templomból — pedig talán itt is meg lehetett volna tartani a közgyűlést — a nagy közönség sietve igyekezett a főgimnázium tágas tornatermébe, melyet meg is töltött csakhamar zsúfolásig és annyira, hogy a pár perccel későbben érkező közgyűlési tagok számára már csak a nagyszámú hölgyközönség háta mögött juthatott hely. A kedves hölgyekkel szemben udvariatlanság lett volna, persze, tagsági és vendégjogainkra hivatkoznunk; jövőre azonban nem fog ártani eleve gondoskodni arról, hogy a messziről jött közgyűlési tagok számára az elnökség közelében néhány padsor mindenesetre fentartassék. Tizenegy óra volt már, mire elkezdődött az ünnepélyes közgyűlés. Sokan aggódtunk is, hogy nem lesz vége délután 2 órára sem. De hogy mi mindent el lehet végezni néhány óra alatt, ez alkalommal is tapasztaltuk. . . A vegyes kar — tanuló ifjak s fiatal hölgyek, s ezek közt nagy számmal katholikusok is, kik nemes buzgóságból működtek közre — a tágas emelvényen impozánsul zendítette rá a » Fohász* című megható éneket. Ezután Gyurátz Ferenc, evang. püspök úr s pápai lelkész, társaságunk újonnan választott elnökének, kellemes, érces hangja csendült föl, tisztán hallhatóan a tornacsarnok minden zugában, és lelkesítőleg szólva a hallgatók szívéhez. Hogy mit mondott, kiki megolvashatja majd a Prot. Szemle legközelebbi alkalmi füzetében, a melyben — Szilassy Aladár indítványára — úgy az elnöki megnyitó, mint az ünnepi prédikáció, a felolvasások s az előterjesztések egész terjedelemben közölve lesznek. Ugyanott megolvasható lesz Szöts Fárkas titkárunknak lelkesen előadott titkári jelentése is, a melynek kapcsán mintegy fél óráig tartó vita volt, a melyben azonban csak néhányan vettek részt, az elnökség asztalánál ülők közül Masznyik Endre, Zoványi Jenő, Csiky Lajos, Szabó Aladár tagtársaink. Nemde, furcsán vette volna ki magát, ha a hátraszorult tagok valamelyike szintén felemeli vala szavát a nagyközönség háta mögötti sarokból! . . . Egyébként nagyon helyes volt az a reggel 8-tól 9-ig tartott rövid konferencia, mint a melynek lehet köszönni, hogy a vita szélesebb mederbe nem terelődött. A közgyűlés halározatai ismeretesek. Köszönettel ismerte el a lelkészi kar buzgólkodását az irodalmi társaság kiadványainak terjesztése körül; köszönetet szavazott a ritka áldozatkészségű másodelnöknek, Hegedűs Sándor úrnak, a kit maga az egész gyülekezet is jól megérdemelt, lelkes éljenzéssel tüntetett ki, mind a tanácskozás folyamán, a melyen akadályoztatása miatt részt nem vehetett, mind akkor, midőn a második felolvasás közepe táján — mint előre jelentette az elnökség — megérkezett végre közibénk. Úgy látszik, meg lesz a Magyarázatos Biblia is. A közgyűlés legalább kimondotta, hogy legyen!.. a nagyközönség támogatásától függ. hogy meg is legyen. Meglesz: ha kiki munkára teszi kezét s megszívleli a titkári jelentés s az elnökség felhívását, melyet nem lehet elégszer ismételni: »Tegyen szent fogadást a társaság minden egyes tagja, hogy egy év leforgása alatt legalább egy új tagot szerez«. S szép dolog, hogy a lelkes felhívás legott visszhangra talált; mert íme egy úri nő: özvegy Ajkay Imréné asszony feláll, s bár írva vagyon, hogy a gyülekezetben az asszonyok hallgassanak: bátran szót emel, röviden kijelentvén, hogy száz frttal az alapító tagok sorába lép. Utána Ihász Lajos gondnok úr kel fel s éljenzés közt nyilatkoztatja ki, hogy a rendes tagok sorából az alapítók közé sorakozik. Rajtok kívül még 13-at sorozott ez az első vándorgyűlés a társaság zászlója alá. Hát hiszen a Krisztus zászlója alatt kezdetben ennyien sem voltak . .. Reméljük, hogy második vándorgyűlésünk már pünkösdi lelkesedésre fogja gyújtani a kívül álló egyházi és világi uraink ez ideig még mozdulatlan tömegét. A tanácskozás befejeztével adott öt percnyi szünet alatt a díszes hölgyközönség koszorúja jócskán megfogyott, így mi, hátraszorult tagok is, közvetlen az első sorok mögé juthattunk s közelebbről hallhattuk s élvezhettük a kedves nők szeretetreméltó megjegyzéseit . . . akarom mondani: Révész Kálmán és Bancsó Antal társaink felolvasását. Mindketten valóban érdekesen beszéltek s ha egvikök elvont tárgyú s kissé hosszúra nyúlt felolvasása alatt az órákon keresztül étlen-szomjan helyhez kötött hölgyeink olykor-olykor némi türelmetlenségnek adtak tréfás szavakban kifejezést : ki vehetné azt tőlük rossz néven !. . . Tisztelet nekik, hogy mégis kitartottak mindvégig. . . Mikor aztán Hegedűs Sándor beléptekor, majd azután nemsokára a Rancsó A. utolsó szavaira zajos éljenzés hangzott fel s Hegedűs Sándor elnökünk az ő szívbe mászó hangján el kezdett beszélni . . . beszélni, úgy, hogy a szivek egyszerre mintegy villamos áramtól érintve, erősen megmozdultak s a kezek önkénytelen tapsra ragadtattak . . . s erre a lelket megragadó, fölemelő fináléra rázendült a vegyes kar szívig ható szép Hvmnusza, mely a szemekbe könyeket csalt: bizony teljesen kielégítve s emelkedett létekkel oszolhattunk szét a gyűlés színhelyéről s még azok a türelmetlenkedő kedves aszszonykák is hálálkodva emlegették aztán: hogy mennyire de mennyire örülnek, hogy nem távoztak el előbb, mint a többiek tették (bizony sajnálhatják !) s jelen lehettek az egész gyűlést megkoronázó végső jelenetnél! . . . * A közebéd közel száz részvevő jelenlétében vidám és lelkes hangulatban folyt le. A hallott felköszöntők mind érdekesek és tartalmasok voltak. Meglepett a prot. felekezetek egyikékez sem tartozó polgármesternek az a hatalmasan megéljenzett kijelentése: hogy soha nagyobb örömmel nem üdvözölt még senkit a város falai közt, mint ez irodalmi társaság tagjait. ... De még lelkesebb éljenzést s tapsot aratott Hegedűs Sándornak a polgármester úrhoz intézett s a pápai közönségnek szóló felköszöntője, melyben az irodalmi társaságnak valláserkölcsi és hazafias, felekezeti szűkkeblüségtől ment feladatát és céljait oly ékesen jellemezte. Általában a másodelnök úr igazi elemében lehetett e napon, mert úgy a közgyűlést bezáró beszéde, mint a közebéden mondott felköszöntői valósággal csakúgy szikráztak a jókedvtől és szellemességtől s mindenkit elragadtak; sőt azokban theologiai műveltségének is oly meglepő bizonyítékát adá, és hogy Csiky Lajos barátunk általános tetszés közt mond-