Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-13 / 24. szám

iparkodik kimenekülni, habár régi, de a közös veszély ellen küzdő ellenségének ez egyre, csakis ez egyre vonatkozó törekvésének támogatásával: ezt visszataszítónak, megbotránkoztatónak, szégyenleni valónak bélyegezni: nevezhető mindennek, csak humanusnak, főként keresztyéniesnek nem. Felolvasó úrnak van érzéke meglátni a siralmas nyomort, a lassan, de biztosan kézbe adandó koldusbotot, de érző szive megrezdülő húrjait kész elnyomni, sőt kiszaggatni, a midőn részvéte tárgya segélyért zörget, s azt nem az ő ízlésének tetsző módon cselekszi; kész azt a nyomora miatt már-már elkeseredett lelkésztársát kidobni a protestantizmus köréből! Felolvasó úr tudja, hogy nekem az álladalmi ellátás anyagi javulást nem eszközölne, hála jó Istennek, nekem legalább jelen helyzetemben a megélhetés gondjaival úgy küzdenem nem kell, mint sok lelkésztársamnak, tehát pro domo mea nem beszélek. De volt részem éveken át nekem is »könyben úszó égő szemmekkel nézni a felettünk elborult eget*; volt részem kíntól sajgó szívvel látni feleségemet a legutolsó cselédmunka terhe alatt, nap-nap után, az éjbe bemenoleg is görnyedve dolgozni; volt részem majdnem a kétségbeesés őrjítő nyomása alatt hánykódni, midőn szaporodó gyermekeim eltarthatására, még inkább, ha jövőjükre, neveltetésükre gondolék. És résztvevő szívvel, sajgó kebellel látom most is sok-sok lelkésztársamat, tört remények, nemes ambíciók romjai felett kétségbeeső küzdelmet vívni a paizsos férfiúval. S még inkább elborul lelkem, ha rá gondolok, hogy ez a szivettépő helyzet, nem hogy javulna, hanem véginséggé lehet az újon teremtett viszonyok folytán. Ép ezért nem volna lelkem a nyomasztó jelen és Ínséges jövő miatt vergődő társamat, mentő horgony után kapó, támaszt kereső — meglehet nem minden tekintetben kifogástalan — felszólalása, szándéka miatt a porig alázni, megbélyegezni! Magasztos munkát végző, tört reményeidet sirató, nélkülözésektől elernyedt lelkésztársam! Ha majd, »midőn 10 fizető hívednél több vagy annyi sem leend«, éhségtől elgyötört, sápadt arcú gyermeked, rimánkodva nyújtja feléd aszott kezét .... kenyérért, mondd: »ez céltévesztett fogás, melyet nem vártam, melyen lelkem mélyéig megbotránkozom«. Ha majd élted fele, nőd, a maga és gyermekei nyomortól vánnyadt tagjaira ruhát kér, mondd : * ilyen visszataszító nyilatkozatot még nem hallottam*. Ha majd forrón szeretett véred, ott gyötrődik betegágyon s az irgalom hívta orvos táplálóbb eledelt ajánl, mondd; » legnagyobb felháborodással visszautasítom *. Ha majd magadat Ínséges arcod, tétova tekinteted, kopott, foldott, szakadozott ruhád miatt, bántó kicsinylés, gúnyos szánalom illet, mond: »excelsior«. Ekkor, ekkor leszesz csak protestáns szellemű! . . . Nagy Imre, kórósi ref. lelkész. BELFÖLD. Erdélyi egyházkerületi közgyűlés. I. Az erdélyrészi ev. ref. egyházkerületi közgyűlés f. hó 10-én vette kezdetét Kolozsvártt. Addig is, míg a gyűlésről érdemleges tudósítást közölhetnénk, az állandó igazgató-tanácsnak a mult évi egyházkerületi közgyűlés óta lefolyt egy év alatt végzett munkálkodásairól szóló jelentését mutatjuk be főbb adatai szerint. A jelentés első részében az egyetemes egyház kormányzó-testületének: az egyet, konventnek végzeményeit ismerteti; második fejezetében az igazgató-tanácsnak saját hatáskörében és a mult évi közgyűlés megbízásából teljesített munkálkodásából számol be, és végül a harmadik részben a kerületi közgyűlés megerősítésétől függő határozatait sorolja föl. A mult évi egyetemes konvent általános érdekű hatarozatainál a közalapra vonatkozólag sajnálattal kellett tapasztalni, hogy daczára annak, hogy a közalapi végrehajtó-bizottság tüzetes jelentése és az arra vonatkozó konventi határozatok a jegyzőkönyvben teljtartalmulag közölvék s dacára annak, hogy az igazgató-tanács sem mulasztja el egy alkalommal sem külön is megtenni intézkedéseit a konvent által kiemelt hiányok és mulasztások elenyésztetése érdekében, mindazonáltal évről-évre hibákkal és mulasztásokkal találkozott a közalap kezelése körül, így például a közalapi adó hátralékainak emelkedése egyedül az erdélyi egyházkerületben mutatkozott, a menynyiben az a mult évi 10%-ról 14%-ra emelkedett. Legkevesebbet tett a reformációi perselypénzek szaporítása érdekében, mert e címen csak 51 forint 27 krt szolgáltatott be, sőt néhány egyházmegyéből és a püspöki egyházak nagy részéből egy krajcár perselypénz sem folyt be. Még mindig hiányosan állítják ki a segélyért folyamodó egyházak és lelkészek segélykérvényeiket és az esperesek némelyike most sem gondoskodott arról, hogy az általa kitöltendő rovat mindenütt pontosan kitöltessék, pedig emiatt ismét sok egyház és lelkész esett el a segélytől. Másfelől azonban örvendetesen látható a végrehajtóbizottság jelentéséből, hogy a megajánlott közalapi adó összege az erdélyi egyházkerületben is szépen emelkedett, s hogy hátralékok tekintetében is csak egy egyházkerület mutat kedvezőbb viszonyokat, pedig bizony az erdélyi egyházkerület híveinél is a nyomott gazdasági viszonyokban és a közelebbi évek rendkívüli elemi csapásaiban lelhetjük föl a csekély visszamaradás okát. Ismételten figyelmébe ajánlja tehát úgy a folyamodóknak, mint az egyházmegyei hatóságoknak a kérvények pontos kiállítását s figyelmezteti az érdekelteket arra is, hogy csakis sürgős és valóban fenforgó szükség alapján folyamodjanak, illetve ajánltassanak fel segélyezésre, hogy így a folyamodók száma kevesbedvén: egyes egyházak és lelkészek oly nagyobb összegű segélyekben részesedhessenek, melylyel szükségletüket egészben fedezhessék is így évről-évre való kérelmezgetésre utalva ne legyenek. Mellőzve a mult évi konventnek lapunk útján is ismeretes határozatait, csak még azt említjük meg, hogy a kolozsvári theol. fakultáson a tanárképzés államsegélyezése és a sepsi-szent-györgyi kollégium államsegélyének télemelése iránt beadott kéréseket a konvent ajánlattal terjesztette az illetékes Miniszter elé, de nem volt hajlandó pártolni a házassági főtörvényszéknek ama folyamodását, melyben az elveszett jövedelmek állami kárpótlását kérte. Végül hogy a kolozsvári theol. fakultás részére a tanárjelöltek ellátására kért 6000 frt államsegély már meg is van államköltségvetésileg állapítva. Az idén megtartott egyetemes konvent jegyzőkönyve még ki nem adatván, arról csak a következő évi közgyűlés elé terjesztendő jelentésben lesz referálás. Áttérve az igazgató-tanács munkálkodásának ismertetésére, illetve az egyházkerület mult évi nevezetesebb eseményeinek vázolására: külön pontok alatt az alábbiakat jelenti. 1. Az igazgató-tanács ügyforgalma a lefolyt év alatt ismét emelkedést mutat. A mult évi jelentés beadásától (1896. március 15.) máig (1897. május hó 25-ig) tehát 14 hónap alatt beér-