Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-17 / 3. szám

Negyvenedik évfolyam. 3-dik szám. Budapest, 1897. január 17. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. kerület, I'ipa-utc.u. 23. szánt, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Uoruyánazky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöíiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Hegjeleuik minden vasárnap, Előfizetési Ara i Félévre: 4 frt BO kr f egésa évre : 9 frt. Egyes szám ára 5ÍO kr. A keresztyén társadalmi munka köréből. (Felolvastatott 18%. dec. 16-án Kolozsvárott.) (Folytatás.) De már semmi gondoskodás nem történik sem egyházhatósági, sem társadalmi úton az Ausztriába és az Amerikába kivándorlókkal szemben ; pedig az ország nyugoti hat megyéjéből (Sopron, Vas, Nyitra, Pozsony, Trencsén ésMoson) csak a 80-as évektől a 90-es évekig 101,283-an vándoroltak ki s ezek már a második generációban, több mint valószínű, elvesztek a nemzetre és az egyházra nézve. A felső-magyarországi megyékből (Szepes, Sáros, Zemplén, Abauj-Torna, Ung, Gömör és Liptó) pedig megy a kivándorló áradat Amerika felé, sőt Pozsony, Győr, Moson, Sopron, Vas és Veszprém megyék is jelentékeny számot adnak az Amerikába való kivándorláshoz. A mozgalom okai — a statisztikai hivatalhoz beküldött jelentések szerint — csaknem kizárólag gazdaságiak. Általában a súlyos anyagi helyzet, a nehéz megélhetési viszonyok és keresethiány, különböző gazdasági okok által előidézve, mint rossz termések, elemi csapások, a szőlőmívelóssel foglalkozó megyékben főleg a filoxera pusztításai, a gazdasági gépek terjedése, a közterhek nagymérvű emelkedése, az ipar pangása, a gyáripar hiánya, a telkek túlságos eldarabolása, drága élelmi viszonyok, eladósodás, magas kamatlábak, uzsorások zsarolása stb. Sárosban még egy különösebb ok: a katonai szolgálattól való idegenkedés, úgy hogy itt pl. az állításköteleseknek több mint 60 %-ka távol van ós ezek 9

/l

c

-ed része Amerikába vándorol. — Szepesmegyéből pedig igen sok nő megy ki Amerikába; csábítja őket az, hogy ott aránylag kevés lévén a nő, sokkal könnyebben férjhez mehetnek. Persze sokakat kivisznek a lelkiismeretlen ügynökök, a kik oda kinn aranyhegyeket Ígérnek. Pedig azok a hírhedt amerikai nagybácsik ott is nagyon ritkák. Sőt a kivándorlók nagy része az ottani roppant munkában kimerülve, ha visszajő, csakhamar elpusztul. A kivándorlás a 70-es évek végén ós a 80-as évek elején öltött nagyobb mórveket. Tetőpontját 89 és 90-ben érte el. 1891-ben azonban már csökkenni kezdett. A 80-as évek folyamán körülbelül 80,000-en vándoroltak Amerikába s mindössze 20—22,000-re tehető a visszatértek száma. A szepes-bélai evang. lelkész és esperes, Weber Sámuel úrtól közvetlenül nyert adatok szerint évenkint átlag 1000-re tehető a kivándorlók száma. Az ő pásztorsága alatt álló egyházközségből, a mely most még 1200 lélekből áll, már 500 egyén vándorolt ki, többnyire Philadelfiába. »A bányavárosokra nézve — írja levelében — még nagyobb a veszteség. Vannak faluhelyek 500 lakossal, a kik közül 150—200 van kinn Amerikában«. »A szepesi kivándorlók semmiféle egyházi gondozásban nem részesülnek. A németnyelvűek az ottani német istentiszteleteket látogatják. Külön papjuk nincs, sem a tótoknak, sem a nómeteknek«. így persze nem csodálkozhatunk, ha a mint Weber úr írja: »A hazakerülő tót munkások ós német polgárok socialistikus, egyházellenes eszméket hoznak magukkal; az itteni viszonyokkal nem tudnak már megbarátkozni, jobban akarnak élni ós többet szerezni stb. Ezekhez járulnak még az itthonmaradottak bajai: a hitvesi hűség sokszoros megbontása ós hogy ebből még több katasztrófa nem lesz, annak csak az az oka, hogy a nép az erkölcsi felfogásban meglehetősen laza, a mint mondják a statisztikai hivatalhoz beküldött alispáni jelentések, »oly türelmes, hogy a férj visszatérve, akárhányszor a magáénak fogadja a távollétében született idegen gyermeket«. A kivándorlott ev. ref. híveknek van ugyan már Amerikában hót magyar misszionárius lelkésze (Kovács János Kanadában, Yorkban; Jurányi Gusztáv Trentonban; Dókus Gábor South-