Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-06 / 23. szám

Római katholikusok egyházi autonomiája. Római kath. atyánkfiai hosszas vajúdás után a f. évi május 14-én kelt legfelsőbb elhatározásban megkapták a királyi engedélyt, hogy egyházi antonomiájukat szervezhessék. Ám a tekintetben, hogy milyen legyen az az autonómia? Mi képezze a tartalmát? Miként illesztessék be a római egyház hierarchikus szervezetébe? Mit engedjen át a klérus a világiaknak? Mit acljon át a főkegyúr az autonómiának? S mely jogokkal ruházza föl azt az állam? Ezekre a kérdésekre nem oly könnyű a felelet, mint a hogyan első tekintetre látszik. Az autonómiát másként kontemplálja a pap és másként a laikus. Másként értelmezi az egyház ós másként az állam. Quot capita, tot sensus, hirdeti, vallja maga a klerikális sajtó (Alkotmány 132. sz.) is. Most a hercegprímás pásztor levele igyekszik világosságot deríteni az autonómia körül támadt khaoszba. E szerint »az egyházi autonómia semmiféle egyházkormányzati jogot vagy hatalmat nem igényelhet, valamint a legcsekélyebb befolyást sem követelheti a hittan tanítására, a szentségek és szentelmónyek kiszolgáltatására, az istenitiszteletre, a papi ós szerzetesi nevelósrecc. Ez az autonómiai hatáskör negatív körülírása. Az autonómiai hatáskör positiv »tartalmát csak is azon jogok alkothatják, melyeket 1. Ő felsége az úgynevezett apostoli vagy főkegyúri jog címén minisztériuma által gyakorol, a mennyiben e jogok gyakorlatát — az állami legfőbb felügyeleti és ellenőrzési jog fen tartása mellett — az autonómiai testületre bizni jónak találja ; 2. azon ügyek, melyek intézésére a püspöki kar által delegálható ; 3. azon jogok, melyekkel azt az állam felruházza. « Az autonómiának itt megrajzolt rövicl tervében kétségkívül legkiválóbb helyet az első pont foglal el, mely szerint a kath. autonómiára szállanának át és általa önállóan az egyházi törvények értelmében kezeltetnének mindazok az egyházi ügyek, a melyeknek intézése eddig a kormány kezében volt. — Hát ez szép óhajtás, de nem oly könnyen teljesíthető, mint első pillanatra látszik. Mert hogy az állam minden ellenszolgáltatás nélkül egyszerűen csak átruházza a Felség főkegyúri jogát s a maga szóles kiterjedésű intézkedési jogkörét az autonómiára: ezt feltételezni a magyar állam kormányáról és törvényhozásáról nagyon bajos. Ez az autonómia szervezésének egyik tárgyi nehézsége, még pedig az állam érdeke szempontjából. A hercegprímás az autonómia tartalmát továbbá azokban az ügyekben jelöli ki, melyek intézésére az autonómiát a püspöki kar delegálja. Ez is szépen van mondva s nem is volna nehéz a keresztülvitele, ha a római egyház szervezete dogmatikai nem volna. Ám de maga a primás is azt hirdeti a pásztorlevelében, hogy »Krisztus Urunk a kormányhatalmat egész teljességében a püspökökre bízta és nem a világiakra; erről az egyházi kormányhatalomról a püspökök le nem mondhatnak, azt senkivel meg nem oszthatják.® »A kath. egyháznak megvan a maga alkotmánya, mely változhatatlan, mivel Istentől örökre meg van állapítva; és mivel a katholikus egyház alkotmánya Isten műve, azért az nem is módosulhat a szerint, a mint azt egyik-másik államférfi netán óhajtja avagy akarja; hanem olyannak kell lennie, olyannak kell maradnia, a minőnek Isten alkotta.« — íme ez a másik nagy nehézsége a kath. autonómiának, mely alapelvében egyenesen az egyház hierarchikus szervezetébe ütközik. Az autonomikus mozgalomnak e szerint két nagy nehézséget kell leküzdeni, hogy valamelyes siker koronázza törekvéseit. Kikerülni a nemzeti államérdek Scylláját ós áthatolni a hierarchikus egyházérdek Charibdisén. Fog-e ez sikerülni, azt nem tudjuk; ele azt biztosan megmondhatjuk, hogy az autonómia sorsa a püspöki kar magatartásától függ. Ha ez enged a magyar állam jogos követelményeinek s ha enged a maga hierarchikus érdekeiből: akkor valamelyes autonómiát lehet szervezni a római egyházban is. De ha ez elől a két nagy tekintet elől mereven elzárkózik a magas klérus: akkor írhatnak, szólhatnak s kongresszusozhatnak akármeddig: az autonómia csak pium desiderium marad. Mi őszintén óhajtjuk, hogy létesüljön a római egyház autonomiája, mert az evangéliumi protestantismus egyházszervezeti elveinek részleges diadalát látnánk abban megvalósulva. V. F ISKOLAÜGY. A pápai állami tanítóképző intézetből. (.Fölvételi értesítés.*) A pápai állami tanítóképezdében a jövő 1897/98. tanévben a Il-ik osztály is megnyílik s ebben előreláthatólag csak 2—3, havi 5 forintos segélyállomás jön üresedésbe, melyre idegenek is pályázhatnak ; de — a siker * Ezt az értesítést nemcsak készséggel közöljük, de különös figyelmébe is ajánljuk olvasó közönségünknek. Országos a tanítószükség. A pápai intézetben prot. ifjaink is gondos kiképzésben és jó ellátásban részesülnek. Sserk.