Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-30 / 22. szám

EGYIÍAZI ES ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: iY. kerület, Erkel-utca 3. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kia<I<í-llivatal : Hornyánszki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. # Előfizetési íira: jff Félévre: 4 frt SO kr ; egész évre : í) frt. Egyes szám ára ítO kr. A Protestáns Irodalmi Társaság hivatásáról. Elnöki zárbeszéd. Elmondatott Pápán, a Társaság első vándorgyűlésén, 1897. május 19-én. Fájdalom, akadályozva voltam abban, hogy eleitől fogvarészt vehessek ez Irodalmi Társaság közgyűlésében; de megadta Isten érnem legalább azt, hogy a zárószót t. elnöktársamtól elkérhettem. Első sorban köszönetet mondok elnöktársamnak, a felolvasóknak ós a közreműködőknek, s indítványozom, hogy miként a prédikációra, az elnöki megnyitóra ós a titkári jelentésre vonatkozólag immár kimondatott, a felolvasásokat is egész terjedelmökben közöljük a »Protestáns Szemlé«-ben, illetve emlékkönyvünkben. Szívből örülök, hogy az az eszme, hogy a M. P. Irodalmi Társaság a nagyobb vidéki városokban vándorgyűlést tartson, mindjárt az első alkalommal ily szépen megvalósult. Minden várakozásomat felülmulta az az érdeklődés ós buzgóság, mely e közgyűlést ünnepélyes közgyűléssé avatta fel. Belső erkölcsi értékét nagyban emelte e közgyűlésnek a szép elnöki beszéd s a két felolvasás; de maradandó hatása csak akkor lesz gyűlésünknek, ha mindenki összeköttetésbe lép ezzel a társulattal, s meggyőződvén ennek üdvös voltáról ós elkerülhetlen szükségességéről, lelkes apostolává válik a nemes ügynek, melynek ez a társulat a szolgálatában áll. Ne feledjük, hogy erkölcsi erő nélkül az anyagi erő mitsem ér; csak erkölcsi erő vezet egészséges, biztos előmenetelre. Mihelyt hiányzik az erkölcsi forrás bármi téren, erkölcsi egyensúlyát elveszítve, azonnal vagy visszaélésre vagy nyilt erkölcstelenségre vetemedik az ember; mert sem szellemi, sem anyagi dolgokkal, különösen pedig a pénzzel nem bánhatik lelkiismeretesen s.enki, kiben az erkölcsi érzék meglazult vagy épen megzavarodott. Korunkban, ebben az anyagi világban, nem az a baj, hogy az emberek anyagi jólétre törekesznek, ez szükséges dolog; hanem az a baj, hogy erkölcsi erő és tisztaság nélkül törnek anyagi jólétre. Kötelességünk tehát hitet ós erkölcsi erőt bevinni a társadalomba, hogy ezek megnöveljék és megnemesítsék a társadalom meglankadt ethikai erejét. Ez az első feladata az Irodalmi Társaságnak. A másik feladata pedig az értelmi színvonal emelése. Az értelmi erő ép oly szükséges, mint az erkölcsi erő. Mert a kor szellemének s a haladást sürgető hitelvünknek megfelelőleg a valódi felvilágosodásnak legtisztább forrásához kell fordulnunk, hogy tanainkkal a társadalom minden rétegéhez eljuthassunk s ott megálljuk helyeinket. A legnemesebb erkölcsi erőforrás és a legtisztább értelmi kútfő pedig Jézus Krisztus és az ő evangéliuma. Minél erkölcsösebbek ós jobbak, minél értelmesebbek és minél felvilágosodottabbak vagyunk, annál erősebben tudjuk keresztyónsógünket érvényesíteni s egyházunk magas valláserkölcsi érdekeit kifejezésre juttatni. Az erkölcsi és értelmi erő, melyet a család az egyház valláserkölcsi s a tudomány értelmi nevelő hatása által a jeles hazafiakban feltüntet és érvényre juttat, áldásosán visszaháramlik arra az egyházra, melyből való a hitnek és a jellemnek birtokosa. De vigyázzunk, meg ne tóveszszenek a kidobott jelszavak. Mai napság a legtöbbet hangoztatott szó a valláserkölcsiség, melynek helyes értelme, fájdalom, kevósbbé van az életben megvalósítva. Ne feledjük, hogy csak a Krisztusi vallás ós erkölcsiség az igaz valláserkölcsisóg. Azért nekünk nem szabad szégyelni a Krisztus evangéliumát, mert ez Istennek hatalma s ebben vannak az egyént ós a nemzetet megtartó erkölcsi és értelmi erők a legtökéletesebben lerakva. Ezeket az erőket hozta be s terjesztette mindenütt a protestantismus, ezeket kell nekünk is erősíteni a lelkekben ós érvényesíteni az életben. Mert ebben a valláserkölcsiségben, melyet mindannyian ma-