Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-23 / 21. szám

(Folytatás.) A mai s a 30-as évek német katholicizmusa közötti óriási különbségnek jellemzéséről nem lehet megindulás és fájdalmas érzés nélkül megolvasni kritikusunk fejtegetéseinek következő zárószavait: »S most kedves testvérek még egyszer vegyétek kezeitekbe Möhler és Baur művét. Olvassátok elfogulatlanul, s borzadály lesz a vége, ítéljetek szivetek szerint s be fogjátok vallani fájdalmasan, hogy a hitnek Möhler-féle intollerans fejszéje mennyire széjjelforgácsolta a német erőt és egységet. Hát meddig tartson még ez az áldatlan állapot? Mikor értjük meg valahára azt, hogy ott, a hol a Krisztust prédikálják, az ő tanát és vallását is hirdetik ? Pál apostollal kérdezhetném, a pápára avagy Luther, Zwingli és Kálvinra vagyunk-e megkeresztelve? Hát ki az a pápa, Luther, Zwingli vagy Kálvin? Munkások mindannyian az Úr szőllőjében s kiki saját erejének mértéke szerint sáfárkodik abban. Ha hallod őket a megfeszített s feltámadott Krisztust prédikálni, ügy kövesd őket, ha pedig mitsem tudnak róla, hagyd ott őket s vedd kezedbe a bibliát. Ez nem a katholikusok, lutheránusok vagy kálvinisták, hanem a keresztyének szent könyve. Igaz, erre azt mondják a Möhler-féle svmbolikusok, hogy e rejtett kincsnek kulcsa egyedül náluk vagyon, s ha ők nem nyitnák meg, úgy ez előttünk örökre zárva marad s mindegyiknek más és más kulcsa van. De bízzál magadban, s nyúlj az egész kincshez, mert megtalálod azt, a mire lelked üdvösségéhez szükséged vagyon. Szent Ágoston vad manichaista volt s német burshoz hasonló zabolátlan életet folytatott. Hosszú bolyongás után utolsó szellemi végvonaglásában a bibliához nyúlt s abban azt találta: »az Istenországa nem áll dobzódásokban stb.* Mint a nyíl, úgy hatottak szivére e szavak, s a bűnösből szent ember lett. Két élű fegyver Istennek igéje, mely megtalál téged a maga idejében. A mi üdvösségedre szolgál, azt megtalálhatod, a többire nézve ne disputálj és ne veszekedjél. Vedd magadba Istennek igéjét, ha mindjárt kath. reverendában vagy lutheránus doktori köpenyben hirdetik is neked. Miért vitatkozol a a szákrámentumok számáról? Ha neked két elég, jólvan; nekem, gyengébbnek hétre van szükségem, s az erősebbnek nem kell-e hordoznia a gyengébbet? Mit vitatkoztok a tisztító tűzről? Talán nincs rá szükségetek? Sajnos, nekem még meg kell tisztulnom. Bosszankodol azon, hogy az én egyházamban annyi a dogmatika, meg a symbolum, mint nálad a szentkép és az ereklye, de mi közük azoknak a Krisztushoz? S ha egyiknek vagy másiknak van rá szüksége a Krisztusért, mit veszed el a gyengébb elől a mankót? Azt hiszed talán, hogy a mennyország útja a te kathedrád vagy philos. világnézeted? Hát melyik symbolika, dogmatika, káté vagy egyház tanítja ezt, hogy bűn hinni a Krisztusban s élni az ő tanai szerint? Ha pedig mindenki hit, remény és szeretetre s a Krisztusban való szent életre törekszik, mit bántod a szomszédodat azért, hogy vallásának más symboluma s egyházának más zászlója van? Valóban a középkori scholastika megtaníthatta volna a mi theologusainkat arra, hogy a keresztyénség pedáns fogalom meghatározásai, tudományos deduktiói s aggódó tépelődései nagyon keveset használtak Istenországa szent ügyének. Im így kell megítélnünk Baur és főleg Möhler munkáit*. i= * * E gyakorlati .jellegű ismertető értekezést Möhler symbolikájának s Baur elleniratának tudományos méltatása követi. Jó volna ma, midőn e symbolíka évről-évre újabb és újabb kiadásokat ér, szélesebb körökben is ismertetni azt a szellemet, a melvlyel Möhler személyiségét és müvét a »Freimüthige Blátter« tábora megítélte. Tanulságos az Möhler egyéniségére és korunkra nézve egyaránt. * Hosszú késedelmezés s megfontolás után fájdalmas érzések között im megkezdjük Möhler symbolikájának tudományos recensióját. Nem szívesen mondjuk ki szigorú ítéletünket egy általunk is tisztelt nagy tudós műve felett, de jobban szeretjük az igazságot és lapunk olvasóit Piaton barátunknál. Elvártuk volna szerzőtől, hogy jobb meggyőződését s keresztyén érzületét követve önmagától is elítéli korszerűtlen szenvedélyes harcmodorát, és az észszerű mérséklet és tudományos tisztesség korlátai közé lép. Keservesen csalódtunk. A mit Möhleren konstatálnunk kell, az épen az ő köznapias polémiája. Ez oldalról mainci, speieri és würzbürgi ismertetőivel egyetemben inkább szánakozáxra, mint tádolásra méltó. A mily arányban magasztalták egyházunk cigányos természetű ultramontán hízelgői Möhler fáradhatatlan szorgalmát, gazdag tálentumát s mozgékony geniéjét, abban a mértékben növekedett az ő elfogult elbizakodottsága s elhagyta őt a tudóst is tisztelő szerénysége. Vakmerő bátorsággal fokozatosan haladott a papnőtlenség védelméről Wessenberg püspök, s a freiburgi egyetem gyalázásáig, sőt nem riadt vissza a csaló s egyházunk örök szégyenfoltját képező Pseudoizidor-féle dekretálék defensiójától sem. Az okozta azt, hogy Möhler túlbecsülte magát, s szorgalmat képességnek, akaraterőt alapos tudásnak, s könnyelmű állításokat bizonyításoknak vett az ő művében. Symbolikája valósággal »eine seltsame Mischung von sanften Gemüthsregungen, rührenden Gefühlen und erhebenden Gedanken einerseits, sowie von polternder Anmassung, abstossender Hárte, Gemeinheiten, Ungereimtheiten und Widersprüchen andererseits.« Müvének szebb és jobb részletei tőle, hamis állításai ellenben ultramontán pártjától erednek. Szinte végzetes az ő elesése jobb meggyőződésétől, eredeti geniusától s kiben fényes jövőjű Pascalt és Feneiont láttunk, ma szánalmas ultramontán szalmacséplővé degredálódott.* Kritikusunk a következőkben kimutatja, hogy »Mohiért, teljesen elhagyta valódi tudományos szellem*. A mi ma a jenai Nippold »a felekezetközi kutatás jövendő feladatának* jelez, azt egy symbolikus írónak ideálképében Möhler müvének e kath. kritikusa már azelőtt 60 évvel jelölte meg. »A symbolikusnak állását általában véve szorosan meg kell különböztetnünk az apologéta és polémikus író állásától, mivel a tudomány vagy a hit tanellentéteinek magasabb egységét célozza. Minden ellentéteken felül áll a tudomány, az egyház és az élet terén az igazság és a humanitás, s messze fölötte áll az emberek és népek vallása és individualitása, a melyben azok tudása, érzése és élete nyilvánul. S a mint az igazság országának az isteni szellem által vezetett fejlődésében nincs absolut örök ellentét, úgy a symbolikus írónak is már mint tudósnak, s még inkább mint keresztyénnek föl kell ismernie a tanellentétben is az egységes keresztyén szellemnek hasonjogú szükségképi világtörténeti jelenségeit és individualitásait s törekednie kell azok áthatására s magasabb egységben való kiegyenlítésére. Ép azért ment legyen a szenvedélyes pártérdekektől, éleslátása legyen a tudományos feladatok iránt, s valódi prófétája legyen a szeretet és egyetértés jövendő megoldásának az igazság kutatásában és megismerésében. A mely író azon a magaslaton nem áll, méltatlanul lép be a szent csarnokba s nem igaz papja a keresztyén igazságnak.« Hogy ily keresztyén magaslaton álló kritikusunk szerint Möhler müve nélkülözi a valódi tudományos szelle met, alig szorul bővebb magyarázatra. Fájdalommal kon-