Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-23 / 21. szám

jegyezni azokra a határozatokra, melyek a tudósításban az egész világ elé odadobassak, hevenyében csak azért, hogy egészen szó nélkül ne hangozzanak el s valamikép a f.-baranyai egyházmegye közvéleménye gyanánt ne tűnjenek föl, holott bizonyosan azt se tudhatjuk a tudósításból, hogy mennyiben voltak azok az értekezlet kimondott határozatai. Tüzetes állást ugyan csak akkor kell ez ügyben elfoglalnunk, midőn e határozatok pártolás végett jegyzőkönyvi alakban tétetnek át hozzánk. De azt, a mi protestáns érzületemet felháborította, egy napig sem hallgathattam el. Ezért, kérem, bocsássák meg a hevenyészett hozzászólás fogyatkozásait, s szíveskedjenek ezzel — a sors által szőnyegünkre dobott — kérdéssel minden tekintetben tüzetesen foglalkozni, hogy annak idején, az iránt oly állást foglalhassunk el, a mi protestáns öntudatunkkal legjobban meg lesz egyeztethető. B.-Sellye, 1897. ápril. 21. Morvay Ferenc, ref. lelkész. Egyházi statisztikánk érdekében. Egyházunknál a statisztikai kimutatás, mondhatnám, inkább ötletszerű, mint rendszeres, s legkevésbbé sem felel meg a statisztika szabályainak. Szétoszió, esperességek és kerületek szerint, s nem egységes, egyetemes. Innét van, hogy saját adatainkból vajmi ritkán vagy csak nagyon nehezen, sok utánjárás és keresgélés után tudjuk meg, hogy állunk egy vagy más tekintetben. Az egyetemes gyűlés jegyzőkönyvében közölt statisztikai adatok, oly rendszertelenül s nehezen áttekinthető képben vannak feltüntetve, hogy azokból egyes kérdések iránt tiszta képet alkotni vajmi nehéz vagy egyáltalában lehetetlen. De nem is ölelik fel mindazon adatokat, melyeknek ismerete előnyös és hasznos volna. Anyakönyvi, egyszóval népmozgalmi, sok fontos vallásügyi kérdésre egyáltalában nem terjeszkednek ki. A legtöbb esperességi jegyzőkönyvben nem foglaltatnak ez adatok. Népoktatási kimutatásunk pedig határozottan rossz. Rossz először azért, mert azon kimutatás adatait, melyek p. o. az 1897. év egyetemes gyűlés jegyzőkönyvében fognak megjelenni, mi egyházankint már február—március havában szolgáltattuk be, holott az 1896/97-ik iskolai évi kimutatásból márciustól—juniusig mennyi fontos változás, adat marad el, mi egyben-másban, más eredményt, más képet mutatna fel. Egy egész iskolai év helyett nyújtja tehát csak a félévi adatokat. Rossz továbbá azért mert rosszak azon statisztikai űrlapok, melyekbe az egyházak az adatokat beírják. Ki csak egy kis figyelemmel töltötte ki ezen statisztikai űrlapokat, bizonyára észre vette azoknak hibás voltát s bosszankodva gondolkozott azon, hogy egyik vagy másik adatot melyik rovatba vezesse be. De rossz végül azért is, mert sokan hibásan, rosszul állítják ki. Sértés nélkül, tapasztalatból állítom ezt; mint esperességi jegyző többször állítottam már össze az egyházmegyei népiskolai kimutatást, onnét bírom e tapasztalatot. Ott, hol számokkal dolgozunk, nem felelhetünk p. o. erre a kérdésre: mennyi évi segélyt adott az egyház az iskolának ? ily szóval: mind, vagy semmi vagy az őskori detto. De továbbá az új egyházpolitikai törvények fontos változásokat idéztek elő s fognak idézni a jövőben. E változásokat nekünk saját érdekünkben éber figyelemmel kell kisérni. Az országos statisztikai hivatal által nyújtott adatok becsesek, de becsesebbekké válnak, ha azokat a saját, továbbra is rendesen vezetett egyházi anyakönyveink adataival hasonlítjuk össze. Az országos statisztikai közleményekből megtudjuk ugyan, mennyi a születések, egybekeltek, halálozások száma, de már azt, hogy mennyi a kereszteltek, egyházilag megáldottak, eskettek és eltemettek száma, saját adatainkból kell megtudni. E célból szükségesnek tartanám, ha egyházunk egy évenként megjelenő magyarországi egyetemes ev. egyházi statisztikai évkönyvet adna ki, mely rendszeresen, összehasonlítólags

a statisztika szabályainak megfelelöleg évenkint feldolgozná s kimutatná egyházunk népmozgalmi, vallási, iskolai, egy szóval s körbe tartozó összes adatokat. Tükör lenne az, melyben világosan láthatnák egyházunk árny- és fényoldalait, bajait, fogyatkozásait, hol kell segíteni, védeni és oltalmazni s viszont a tapasztalt haladás, emelkedés, erösbülés örömünkre, hitünk s az egyházunkhoz való ragaszkodás szilárdítására szolgálna. Azt hiszem, ennek égető szükségét felesleges bővebben fejtegetni s csak azt jegyzem meg, hogy az egyetemes gyűlésnek kellene az egész országos ev. egyházra szóló egységes űrlapokat megállapítani, azokat a gyülekezeteknek előzetesen rendelkezésére bocsátani, továbbá az adatok rendes és gyors összeállításával esperességenkint erre különkülön, az ilyenekkel szeretettel foglalkozó egyéneket megbízni, kik az esperességi gyülekezetek adatait dolgoznák fel, melyeket aztán csak ismét a külön kerületi megbízottakhoz terjesztenék fel, kiktől feldolgozva jutnának aztán az összes adatok összeállítás végett egy kézbe. Egy szóval egy rendes, egységes, egyetemes egyházi statisztikai hivatalt javaslok én egyházunkban. Talán furcsának, szükségtelennek tetszik ezen indítványom ? s azt mondja kedves olvasó : nincs önnek más dolga, hogy kedve van száraz számokkal bíbelődni ? Hát erre csak azt jegyzem meg, hogy a komoly, positiv adatokon nyugvó statisztika nem számokkal való játék s az eredmeny, melyet az ilyen statisztika feltüntet: oktató, tanulságos, melyet ismerni, tudni jó, hasznos és szükséges dolog. A mi pedig a költségeket illeti, melyekbe az ilyen statisztikai évkönyv kerülne, úgy azok bőven kárpótolva lennének azon erkölcsi haszon által, melyet az ilyen évkönyv nyújtana, de meg ezen költségek nagyobbrészt most is viseltetnek az egyes jegyzőkönyvek által, melyekben a statisztikai adatok úgyszólván csak töltelékül szerepelnek. Az évkönyv által itt nagyobbrészt mellőzhetők lennének