Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-25 / 17. szám

TÁRCA, Megmarad a szeretet. Zokog ajkunk, fáj szivünk, Majd. hogy ketté nem reped. De vigasztal szent hitünk, Hogy örök: a szeretet. A csillagok lehullnak, Mindenek megavulnak; Megmarad a szeretet Mindörökké! A halál szól rémesen: A mi por volt, porrá lesz! A vallás szól édesen : Lelkünk megtér Istenhez. A. csillagok lehullnak, Mindenek megavulnak; Megmarad a szeretet Mindörökké! Hozzád esdünk, Istenünk: Mutasd meg az égi célt! Szentlelkeddel légy velünk, S üdvözíts a Jézusért! A csillagok lehullnak, Mindenek megavulnak ; Megmarad a szeretet Mindörökké ! Sántha Károly. Az evangelium hatása az életre. (Folytatás.) De hát, ha e nagy szerelem, irgalmasság nem mult el, ha a vezércsillag fenragyog az égen, csak a hivők láthatják, csak a megtértekre száll annak sugára? A ki még meg nem tért, hol, hogyan láthatja meg? Elmenjen a szent földre, hogy ott fű, fa, virág, a felszálló por, a kövek, a derültebb kék ég mosolygása beszéljen el min: dent . . . regéljen Ő róla ? . . . Talán az a virág egy Ö általa feltámasztott ember szive porából nőtt s az suttogja el a Jézus irgalmát? Az az ég, mely vérbe borult, clZ cl föld, a mely megindult, mikor 0 a kereszten minden emberekért kiszenvedett, az beszéljen a megváltásról ? Csak Jézus nemzedéke volt olyan boldog, hogy hallhatta az ő szavát hivő és hitetlen ? Csak Jánosnak jutott a kegyelem osztályrészül, hogy Jézus szive dobbanását hallja, melegét érezze ?! . .. Nem! Jézus mindenkit egyenlően szeret, mindenkiért dobog szerető szive . . . Mindenki hallhatja szive dobbanását ... Hol ? . . . Nyissátok fel az evangéliumot ... Az megnyitja lelki szemeiteket, láthatjátok őt, az Isten szent egyetlen Fiát; megnyitja a ti füleiteket, halljátok, értetek dobog az isteni szív .. . Reá borulhattok . . . Azért elevenedik meg e szent könyvben a holt betű s beszél csodálatos dolgokról, melyeket csak Isten lelke sugallhat, mert ott, a szent könyvben, az evangéliumban árad szét, mint az örök kegyelem, Jézus szivének szeretete! .. . E könyv az egyetlen igazságra vezérlő kalauz, mely oktat, tanácsol, vezet, buzdít, fedd, hatalmas, keresztyén igazságait oly egyszerűen mondja el, hogy megértheti mindenki. A hang elárulja, hogy ember úgy nem szólhat, csak az erős Isten Lelke. Soha szó oly édes, vigasztaló nem volt, mint Jézus szavai; soha igazság nem lehet oly tiszta, meggyőző, mint az övé. Az evangelium purgatórium, melynek tüze túlvilági, ereje felséges, hatalma csodálatos. Mikor a bűnös embert gyötri a lelkifurdalás s szemeibe tolulnak a megbánás tisztító könyei s megkűzdve a bűnnel, megutálja azt: előtte áll isteni nagyságában az Idvezítő . . . Jézus könyve, az igaz, örökkévaló tudomány kincsesháza s az emberiségnek ez a tudomány kell. Óh, mennyit ócsárolták, mennyi rosszakarattal szenynyezék be e tudományt, e könyvet.. . Mintha tán a szeretet, igazság beszédét meg lehetne semmisíteni! . . Hány elme, hány szem volt homályos, mikor e tudományba tekintett, talán épen az isteni kijelentés fényessége kábítá el őket. E tudomány kiegészítése, befejezése a kijelentésnek s az egész emberiség történetének, maga az Omega. De hát csakugyan ez volna a Szentírás? . . . Nézzétek. E munka az, a melyben Isten a gyenge embernek, ki csak egy hajszálnyival sem növelheti meg a maga termetét, kijelentette akaratát. Megjelentette azt az eszmét, a mely a világ fundamentomának felvettetése előtt Ő benne volt s mely a mindenségben vált valóra. Ott a teremtés . . . Bűnbe esik az ember, megbántja a Teremtőt. És az Úr büntet, de a kegyelem áldó szárnyai is meglebbennek; megadja a váltság igéretét. Segíti folyton az embereket ... A zsidónép vezetése csak jelképezése az egész világra kiterjedő gondviselésének. Előhívja felkentjeit, s mikor betelik a hosszú sor, közelget az időknek ama teljessége: bezárul a mult, feltárul a jövő. Maga az Ige lesz testté, maga az Isten Fia jő e földre, hogy betöltse a kegyelem munkáját ... És az emberek a kegyelem, a szeretet munkáját, emberi módon, halál által akarták megsemmisíteni. Halállal sújtották, ki a halált meggyőzni jött. Majd egy fenséges tény következik el: a feltámadás. Ki merte volna ezt, még vallásos rajongásában is elgondolni ? .. . Terjed az isteni ige ... Előállanak az evangéliumok, rajzai az Istenember életének, annak az életnek, a melyen a bűnnek annyi árnya sem volt, mint a mennyit egy sugár teremt.. . Az apostoli levelek Isten levelei. Tetőpontján áll a kijelentés. Itt van az írásban a Szentek szentje. Vessétek le saruitokat, mikor itt olvastok, mert nem az ember Pál, vagy Jakab és János szólnak, hanem a szerető Jézus. Nem az emberi ész győz meg itt, hanem a testté lett Ige. A Szentírás, mely kijelenté a teremtést, a tetőponton áll az Idvezítő váltságmunkájánál, bezárul az ítélet megjelentésében. A kezdetben ki van mondva a vég is. A teremtés felülmúlhatatlan, megcáfolhatatlan leírása, melyet az emberiség gyermekkorában nem írt, csak leírt Mózes, nem ő gondolta ki. Nem; azt úgy, hogy az emberiség mindenkor igaznak érezze, meg ne cáfolhassa kevély tudománynyal, a hatalmas Jehova mondja! Azt mondjuk, a biblia a könyvek könyve. Emberi fogalom és meghatározás. Kijelentése ez az örök, változhatatlan akaratnak. Mint a hajnalcsillag legfényesebb minden csillagok között s mindenütt ragyog: ügy a biblia a legfényesebb, a mit ész láthat, szív érezhet . . . mert e könyvnek maga az ige, a »logosz« a tartalma. Úgy szereté Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát küldötte el. . . Úgy munkál megtartásán, hogy kezébe adja bölcseségének kijelentését. Igazak akartok lenni, bölcseségre vágytok ? Olvassátok az örök Igét. Mondhatja a hitetlen vagy