Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-18 / 16. szám

megtagad engem, én is megtagadom őt az én mennyei atyámnál*. Üdvözítőnk mondá ezt. Legyen bátorságunk — őt követve — nekünk is ennek kimondására. Mindezeknek az egyházmegyei közgyűlés elé terjesztése elhatároztatott. A veszély nagy ! Jam ardet! Ha tovább harapódzik a mi pedig minden kételyt kizárólag bizonyos, lesznek egyházak hívek nélkül, lelkipásztorok nyáj és kenyér nélkül. Gondoskodni kell menházról, hol a gyülekezet nélkül maradt lelkészek családjaikkal együtt meghúzhassák magukat. Jó szerencse, hogy a 48-as honvédek hova-tovább elköltöznek az élők földéről, a honvéd menház jó lesz gyülekezetnélküli lelkészek és lelkészcsaládok menhelyének! Videant consules ! * Nagy Imre, kórósi ref. lelkész. Vallási fanatismus. Hogy különösen az új egyházpolitikai törvények életbeléptetése óta a r. katholicismus mily ideges és türelmetlen a protestantismus irányában, annak hü és tanulságos képét mutatja Abauj-Torna vármegyében. Kassától alig háromnegyedórai tavolságra fekvő vagy 300 lakossal bíró Zsebes kisközség feldúlt békessége. A háromszáz lakosból alig 70 lélek protestáns, kik közül a legcsekélyebb számban levő ág. hitv. evangélikusok a kassai ev. egyházhoz, az ev. reformátusok és róm. kath. pedig, mint fiókegyházközségek a bárcai ev. ref. és róm. kath. egyházakhoz tartoznak. Békességben s tűrhető egyetértésben élt még nemrég a múltban a kisközség három felekezetű lakossága, bizonyítja ezt azon körülmény is, hogy 1874-ben, mikor a róm. katholikusok templomot és tornyot építettek, kölcsönös felkérés és megegyezés folytán közösen szereztek a toronyba egy harangot, melyet temetések alkalmával egész mult évig minden híve egyformán és különbségtevés nélkül használt. S magunk részéről egyáltalában semmi okot nem szolgáltattunk a békesség megzavarására; de a zsebesi róm. kath. hívek — úgy látszik — megsokallották már a békesség hosszú idejét, érezve többségükét," befolyásolva bárcai plébánosuktól, ki szerint az új egyházpolitikai törvényeknek, minden bajnak és csapásnak okozói a protestánsok és a zsidók; kinek térítési buzgalmát s a protestánsok iránti ellenszenvét más községben is volt már alkalmunk tapasztalni, midőn csábítással, rábeszéléssel, pénzzel (egy ev. ref. embernek 100 frtot kínáltak, ha áttér) a protestánsokat nem tudták áttéríteni, azzal kezdték magukat rajtok megbőszülni, hogy a toronyból a közösen szerzett harangot a protestánsok tudta és megkérdezése nélkül levették, magoknak egy új harangot szereztek, melyhez a protestánsoknak semmi közük, eretneknek — úgymond — a róm. kath. harang nem fog harangozni. Hozzájárult még ehhez, hogy a temetőt, melybe közösen temetkeztek s mely, mint ilyen a község tulajdona, * Közöltük ezt a cikket, mint az Értekezlet megállapodásairól szóló tudósítást. Helyeseljük, hogy az Értekezlet megalakult és az egyház külső és belső építéséről eszmecserét folytatott; még helyesebb lesz, ha tényleges munkához fog. Mostani megállapodásai szomorúan bizonyítják, hogy a baranyamegyei egyházakban baj van. Ez már haladás, ha a baj létezését beismerik. Azt az intentiót is helyeseljük, hogy a bajon segíteni igyekeznek. De azokat az eszközöket, melyekkel a bajon segíteni akarnak s azt az indokolást, melylyel javaslataikat kisérik, nem minden tekintetben tartjuk szerencséseknek. Kicsinylik az egyházi eszközöket és túlbecsülik a világiakat. Már pedig egyházi bajokat esak egyházi eszközökkel lehet gyökeresen és biztosan gyógyítani. Videant pasiores, ne quid detrimenti ecclesia caperet! Sserk. de mert annak füvét s a mellette levő földet mindig a plébános, illetőleg a róm. kath. egyház használta, ez alapon most a temetőt is kizárólag magoknak tulajdonították, a protestánsokat abból kizárni akarták, kérkedve hirdették, hogy vagy szerezzenek magoknak új temetőt — mire módjuk nem igen volna — vagy különben az út mellé a sáncokba temetkezzenek. Ezekből kifolyólag a község békessége annyira felzavarodott, hogy abba végtére a politikai hatóságnak kellett beleavatkozni. Mult hó 30-dikán tartatott meg ez ügyben a helyszíni vizsgálat, melynél a közigazgatási hatóság részéről jelen volt a járás főszolgabírója, a róm. kath. egyház részéről a bárcai plébános és a káptalani ügyész; az ev. egyház részéről alulírott, lelkész az egyház felügyelőjével és gondnokával; az ev. ref. egyház részéről a zsebesi gondnok. A bárcai evang. ref. lelkész úr, ki a helyi viszonyokat közvetlenül ismeri, gyengélkedése miatt, hogy a vallási fanatismus izgalmait kikerülje, sajnos, nem jelenhetett meg; jelen voltak továbbá a község mind a három felekezetű férfi-lakosai s egynéhány kíváncsi nő. Szomorú egy kép, hol a lakosok így farkasszemmel néznek egymásra, bűnös az a kéz, mely egy község nyugalmát ily lelketlenül feldúlja. Mondják, hogy egy Kovács István nevű jómódú paraszt a legnagyobb izgató, ki eredetileg lutheránus, majd református volt, most pedig a legelfogultabb római katholikus. A helyszíni vizsgálat első tárgya az volt, megállapítani : kié a temető, a községé vagy a róm. kath egyházé-e? A telekkönyvi és a kataszteri hiteles adatok igazolták, hogy a temető a község kizárólagos tulajdona. Hogy jutott hát a róm. kath. egyház a temető füvének és a mellette lévő földnek haszonélvezetéhez? Az 1810-ben Zsebesen tartott róm. kath. canonica visitatio hiteles jegyzőkönyvének bemutatása alapján, mely szerint a temető szintén községi tulajdon s a protestánsokkal közös, a káptalani ügyész kimutatta, hogy a temető füvét s a mellette lévő földet már 1810. előtt is és azóta mai napig szakadatlanul a róm. kath. egyház élvezte és élvezi, kéri azt továbbra is a róm. kath. egyház használatában meghagyni, a híveket pedig békességre, egyetértésre intette. Mi protestánsok a magunk részéről kijelentettük, hogy a békesség érdekében nincs semmi kifogásunk az ellen, ha a temető füvét és a mellette lévő földet továbbra is a róm. kath. egyház fogja haszon élvezni, de megjegyeztük, hogyha a község nyugalmát dúló felekezeti súrlódás meg nem szűnik, úgy követelni fogjuk, hogy azt is a község, mint jogos tulajdonát bírja és használja. S ez ügyben így is történt a megállapodás, de a mi a harang kérdést illeti, úgy abban a róm. kath. hívek a plébánustól kezdve semmi közösséget nem akartak a protestánsokkal s ma, mikor e sorokat írom, három zsebesi hívünk azzal a panaszszal jött Kassára a szolgabíróhoz, majd hozzám, hogy a róm. katholikusok a közösen szerzett harangot eladták, az abból járó részt nekik kiadni a plébánus tilalma folytán nem akarják, mert hogy az a harang a római kath. szertartás szerint volt felszentelve, a protestánsoknak ahhoz semmi közük nincsen. Valóban szomorú egy állapot, s nem hinné az ember, ha közvetlenül nem látná, hogy ilyenek még a mai időben is előfordulhatnak. Ily viszonyok között nem marad más hátra, mint az evangélikusok és reformátusok részére egy közös harangot szerezni s azt egy haranglábra felállítani. Kell hozzá vagy 250—300 frt. Gazdag egyháznak ily összeget előállítani nem kerülne semmi nehézségbe, de Zsebes alig 70, nagyobbrészt szegény zsellér protestáns híveinek a maguk erejéből azt összehozni teljes lehetetlen. Elmondtuk ezt itt e becses lapok hasábjain, azon célból, ha meghallaná ezen szavunkat a két protestáns