Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-18 / 16. szám

mintha mind a három tevékenység megindul, egységes elv szerint, egy egyén munkája s vezetése mellett. Baj csakis ott lehet, a hol a lelkész ós gyülekezeti tagok ellentétbe helyezkednek, hol egymás jogait, ós saját kötelességeiket nem respektálják. Összefügg e kérdéssel, tehát ki kell terjeszkednem még a némelyeknél legnagyobb megbotránkozást keltő ú. n, evangélistákra és a vallásos összejövetelekre is, mert az utóbbi az istentisztelettel, az előbbi pedig a belmisszióval áll egybefüggésben. A vallásos estélyeknek elvben és gyakorlatban is barátja vagyok, mert benne a főgondolatot, t. i. hogy a gyülekezeti tagokkal minél intenzivebben és minél többet foglalkozzunk, helyeslem. Az itt megoldandó kérdések a következők: ki, hol, mikor és miről tartsa ezen összejöveteleket. Maguknak az összejöveteleknek fontos és hasznos voltát most nem érintem, ele kész vagyok ezen kérdésnek a megvitatásába belemenni, ha a körülmények megkivánják. A könynyebbről haladva a nehezebbre, a vallásos összejövetelek idejéül legalkalmasabbnak a téli estét tartom, ós pedig azért, mert a ki jelen akar lenni, ekkor rendelkezik rendszerint legtöbb idővel úgy falun, mint városban. Az » estéli és éjféli misecc-féle gúnyt komolyan számba nem lehet venni, ha tudjuk, hogy p. o. Hollandiában ós más helyen is este tartanak rendes isteni tiszteleteket protestáns hitfeleink; pedig az isteni tisztelet a liturgia szabályai szerint, amaz pedig nem az, hanem vallásos szinezetű összejövetel. Tartani lehet minden tisztességes helyen, a hol elég tágas terem áll rendelkezésre, tehát tantermekben, gyűlóstermekben. Tárgya lehet bármi, a mi a vallásos épülésre alkalmas, tehát kizárandó minden, a mi nem ezt a célt szolgálja. Poéták méltatása, földmívelési, kereskedelmi, politikai tárgyak keressék meg a maguk helyüket, ha a vallásos kérdésekkel viszonylatban nem állanak. A magam részéről nem tartom helyesnek, hogy sok célt akarjunk szolgálni, habár a közművelődés előmozdítása neve alá foglalnák is össze a most említett tárgyakat. A vallásos életre vonatkozó tárgyak akár felolvasás, akár szabad előadás alakjában adatnak is elő, az egyháziasság ós a hitélet ébresztését, növelését tartják szem előtt, azért ezeket mással összevegyíteni nem helyes. Fontos kérdés itt még az, vájjon a bibliamagyarázat képezheti-e ily vallásos összejövetel tárgyát és vájjon ének ós ima felvehető-e azok programmjába. Ezekre igennel felelek. A vallásos összejövetelnek sikeréhez a megfelelő hangulat előre felkeltésére egy kis rövid ének ós ima felettébb alkalmas, de különösen alkalmas az ily összejövetelek komoly jellegének megóvására is. A bibliamagyarázat, főleg azon okból vehető és veendő fel a programmba, mert az alkalom közvetlenségét, a helyiség maga is sok oly előnyt nyújt a biblia kellő ismertetésére, a mit a szószók magaslata eltilt. Vájjon ha ének, ima és bibliamagyarázat egy programmba összefoglaltatik, nem vezet-e ez a szószék a templom profanizálására, a mit többen komoly aggodalommal felvetnek? Én azt hiszem, hogy nem. Nem hivatkozom arra, hogy templom hiányában más eszköz- vagy magánhelyisógben tartott nyilvános tisztelet épen nem profanizál az, hogy nem templomban tartatik, hanem azt kérelem, hogy vallásos kérdésekkel lehet-e egyáltalában úgy komolyan foglalkozni, hogy profonizálásról még csak szó is eshessek? Az iskola, vagy valamely nyilvános gyűlésterem, vagy valamely magánház elég tisztességes hely arra, hogy ott vallásos tárgyról beszólni lehessen. Sőt ha netalán egy korcsmáros az ő családja körében este vallásos házi áhítatot tart —- most lehet ós van ilyen eset is — bibliát olvas ós beszélgetnek arról, hogy mennyire szerette Isten a világot: vájjon hol talál valaki itt személyben, helyben, alkalomban olyat, a mit profanációnak joggal mondhatna? Az utolsó kérdés az, hogy ki tartsa. Nem lehet más felelet, hogy a lelkész és a kiket a lelkész, mint alkalmasokat felkér ós így felhatalmaz. Ezt a jó rend feltótlenül megkívánja, de megkívánja a cél ós az intézmény nemessége is. A lelkész pruclenciájától függ az, hogy másnak, tanítónak, tanárnak, más képzett világi jellegű egyéneknek támogatását is igénybe vegye. És igénybe veheti, szerény nézetem szerint még a bibliamagyarázatra is, mert én a magam részéről sem a szentírásban, sem hitvallásainkban, sem törvényeinkben, sem reformátoraink irataiban nem láttam még, hogy a bibliát csak a lelkésznek szabad magyarázni, hanem ellenkezőre tudok számos példát felhozni. Hitvallásunk és törvényeink a nyilvános istentiszteletről szólnak csupán. Vájjon igénybe veszi-e konkrét esetben a lelkész a nem lelkész jellegű egyének támogatását, és mily mértékben : az egyenesen tőle függ. Minden esetre célszerű, ha ezt megteszi, de nem tartom feltétlenül szükségesnek, ha jó voltát elismerem is. A mi már az ú. n. evangélistákat illeti, ezeket csakis, mint kolportőröket lehet elképzelni. A szentírás és vallásos iratok terjesztésére okvetlenül szükségünk volna magyar kolportagera saját hitfeleink közül vett és némi képzésben részesült egyénekből. Hogy ilyenek aztán esetleg vallásos áhítatok nyilvános rendezésére