Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-04 / 14. szám

ISKOLA. A zilahi ev. ref. főgimnáziumban március hó 28-án tartatott meg a bezáró iskolai isteni tisztelet, az igazgató jelenlétében. Ima s alkalmi prédikáció után, melyet Kerekes Endre, az intézet vallástanára tartott, a prot. irodalmi társaság »Koszorú* című füzeteiből 110 darab osztatott ki a növendékek közt. A szép és megható ünnepélyt a növendékek éneke zárta be. Az iskolai isteni tisztelet a nev. gimnáziumban már egy évtizede életbe van léptetve s tartatik mindig november hótól húsvétig s látogatása a prot. növendékekre nézve kötelezővé van téve. Erre korunkban igen nagy szükség van s nagyon célszerű lenne, ha az egyetemes konvent mind a 28 középiskolánkra nézve kötelezővé tenné ennek a rendszeres tartását; ha a konvent kötelezőleg kimondotta, hogy minden reform, jellegű középiskolába r. vallástanár legyen, akkor szabja meg ezeknek munkakörét is. Tudomásunk szerint csak 6—8 középiskoláinkban van még ez ideig életbe léptetve. (X.) GYÁSZ ROVAT. f Tóth József, budapesti mérnök f. hó 28-ikán jobblétre szenderült. Tóth József, a debreceni kollégium agg tanára fiát vesztette az elhunytban s e veszteség annál fájóbb reá nézve, mert alig pár héttel ezelőtt temette el egy másik fiát, Tóth István gyantai ev. ref. lelkészt. Mindketten ifjan haltak el. Nyugodjanak békében, a megsebzett apa szivét pedig hegeszsze be a Mindenható! (</.) KÜLÖNFÉLÉK. * Emlékezés Magyarországra Rev. James. J. Good, D. D. (= Doctor Divinity) mult nyáron Magyarországon utazván, most a > Reformed Church Record* (Megjelenik Readingben, Pa.) február 11. és 18-iki számában szépén emlékezik meg Magyarországról s Rambles round reformed lands című cikkében a protestáns egyház rövid történetét is közli s hálásan emlékezik meg Szabó Aladár és Balogh Ferenc theol. tanárokról, kikkel hazánkban érintkezett. Ha más tett volna olyan tapasztalatokat országunkban s egyházunk felől s nem Rev. Good, akkor is hasznunkra lett volna. De így még százszor többet használ ez az út nekünk s a mi missziónk ügyének, mert van legalább egy ember a vezérférfiak között, a ki ismeri a magyar protestáns egyháznak történetét és így még inkább fognak bennünket segélyezni s valószínűnek tartom, hogy ennek a tiszteletreméltó lelkésznek nagy befolyása volt arra, hogy a magyar misszió még áldozatok árán is fenntartassék a Reformed Church által. Még otthoni nagyjaink között legyen néhány ilyen lelkes pártfogónk. aztán már majd megélünk. K. S. * Az erdélyi egyházkerület közalapjai, miként e Lap mult számában egyik cikkíró alkalmilag említette, Szász Domokos tiz évi püspöksége alatt 489,104 forint 82 krral szaporodtak. Ez tény, melyet a mult évi egyházkerület által kiküldött számvizsgáló bizottság hivatalosan is konstatált. Alkalmunk volt közvetlenül betekinteni a számvizsgálat eredményét feltüntető hivatalos jelentésbe s meggyőződést szerezni a fenti adat valóságáról. E közel félmillió vagyonszaporulatból mintegy 170 ezer a kolozsvári theol. fakultás, 35—40 ezer a lelkészi özvegy-árva gyámintézet, 16 ezer az egyházkerületi tisztviselők és theol. tanárok nyugdíjintézete, nagyon tekintélyes összeg az újonnan épített templomuk s végül a Sz. D. püspöksége alatt szervezett körlelkészi állások javára esik. Az egyházkerületi közpénzek e rohamos megszaporodása azokból a szerencsés pénzügyi műveletekből keletkezett, melyeket Szász Domokos tíz év alatt végrehajtott. A kezeink közt volt kimutatás meggyőzött arról, hogy Sz. D. nem börzespekulációt űzött, hanem a magasabb árfolyamú és csekélyebbjövedelmű értékpapírokat esetről-esetre alacsonyabb árfolyamú és jobban jövedelmező értékpapirosokká konvertálta. Eme több ízbeli szerencsés conversiók szaporították meg oly impozáns módon az erdélyi egyházkerület közvagyonát. A módszer lehet kritika tárgya, de az eredmény előtt az ellenfél is kalapot emelhet. A fényes sikert feltüntető jelentést a folyó évi egyházkerületi közgyűlésen fogják nyilvánosságra hozni. Szász Domokos eme műveleteivel nagy alkotásokat létesített és sokkal gyarapította erdélyi egyházkerületünket! * Az index librorum prohibitorum vagyis a tiltott könyvek új rendszabályozás alá kerültek. A pápa új »apostolica constitutio«-t bocsátott ki az Index expurgatoriusnak újjászervezésére, a melyet, mint mondja, a XIX. század eszméi tették szükségessé. De hát miért szervezi újjá ? miért nem törli el egyszerűen ezt az együgyű anachronismust ? Az index censorai azután buzgón fogják átvizsgálni a lapokat és szemléket, s nagy gonddal fogják vadászni azokat a közleményeket, melyeknek bevallott avagy titkos céljuk a római hit alapjait megingatni. XIII, Leó szerint a szabad sajtó a keresztyénség ellenségeinek legfőbb fegyvere. Ezért a pápa több elődjének e tárgyban kiadott rendeleteit megerősíti és különösen VI. Sándor instructióit találja bölcseknek és időszerűeknek. íme Borgia Sándor, az erkölcsi szörnyeteg, a hitre nézve veszélyes könyvek alkalmas censora! Az index olvasói különösen óvaintetnek a varázsló és jósló könyvektől, továbbá spiritualismustól és az olyan látományokat, csodákat biró könyvektől, a melyeket az egyházi felsőbbség nem sanctionált. A pápa kijelentette, hogy e codexe minden régi intézkedést, még a tridenti zsinatét is hatályon kívül helyezi. A tridenti zsinat V. artikulusa pedig a laikusoknak megtiltja a szentírás olvasását, és miután a pápa ezt a tilalmat nem újította meg, ezzel a pápa és a tanácsadói olyan lépésre szánták el magukat, a mely nagy következményekkel járhat. (Cs.) * Nyilatkozat. Az »Evang. Családi Lap«-ban egy mérges kis nyilatkozat támad nekem a Luther-társaságról írt cikkem miatt. A nyilatkozat ezen szavakkal kezdődik: »A Luther-társaság elnöksége részéről fölkérettünk« stb. Aláírva: Falvay Antal, biz. jegyző. Falvay A. úr azonban azt írja nekem, még pedig fölkéretlenül-. »a nyilatkozatot én sem nem írtam, sem alá nem írtam*. Itt tehát valami csúnya csalárd fogás esete forog fenn! Ezt tisztázni első sorban az elnökség érdeke, joga, kötelessége. A »Prot. Egyházi és Iskolai Lap«-ban meg névtelenül, tehát orv módjára gyanúsít és támad rám valaki, de ugyanazon alacsony felfogással, sok helyen még ugyan-