Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-04 / 14. szám

példák végtelen sorát bemutatni, felhagyunk a példák felhordásával ; de megkérdezzük, hogy ugyan mit szóltak volna az ilyen szellemű férfiak, ha jelen lettek volna a mi budapesti zsinatunkon és ott hallották volna néhány zsinati atyának azt az érvelését, hogy az alföldi nagy gyülekezetekben levő lelkészek sehogy se érnek rá még arra se, hogy a konfirmándusokat maguk oktassák?! De ha csakugyan nem látnánk is semmi hasznát se, azért még nem állhatunk félre a kötelesség útjából. Hisz a szószéki igehirdetés gyümölcsei se érnek meg egy-két nap alatt; sőt sokszor igen sokáig kell várni rájuk és mégis hirdetni kell az igét, mert nekünk is szól az isteni utasítás: szóljad az én beszédimet nékik, vagy hallják vagy nem. Őrállóul adtalak én téged Izráel házáriak : intsd meg azért őket az én nevemben. Ha én mondándom a hitetlennek halállal halsz meg és te őt meg nem inted és e miatt az a hitetlen meghal az ő álnokságában: az ő vérét a te kezedből kivánom meg. Ha pedig meginted e hitetlent és még se tér meg az ő hitetlenségéből és az ő istentelen utáról: az az ő álnokságában hal meg, de te megmentetted a te lelkedet. (Ezékiel: 2: 7; 3: 17—19.), Igaza van Oosterzeenek, hogy az eredményért mi nem vagyunk felelősek, hanem csak a kitartó igyekezetért; és ha soká kell is várnunk az óhajtott eredményre: kétségbe ne essünk és félre ne álljunk gyáván, hanem forgassuk eszünkben Jakab apostolnak emez intését: békességesek legyetek atyámfiai; íme a szántóvető ember várja a földnek drága gyümölcsét, békességesen várván, míg reggeli és esteli eső lészen rá. Békességesek legyetek ti is és erősítsétek meg a ti sziveiteket: mert az Urnák eljövetele elközelget. Azt se tagadhatjuk, a mit szintén igen szeretnek emlegetni az ellenvéleményűek, hogy a híveknek házanként való meglátogatása közben, kellemetlenségek, bántalmak, boszuságok is élhetik s érik is a lelkészt. A testi és erkölcsi nyomor látása, a durva nyereség tapasztalása mélyen leverheti, igen kedvetlenítheti s így munkaerejében, tevékenységében gyöngítheti, béníthatja. De hát kérdezzük : magát ama jó pásztort talán soha se érték hasonló keserűségek ? Kérdezzük, vájjon a híven teljesített kötelesség tudatának nem volna akkora fölemelő ereje, hogy elfelejtkezzünk mind e keserűségekről? Óh dehogy nincs! (Vége köv.) Kiss József. MISSZIOÜGY. Levél Canadából. Otthon* 1897. febr. 20. Kedves Testvér 7 Rég volt az, hogy utolsó leveledet megkaptam s rég volt az is, hogy az én utolsó levelemet megkaptad, ha ugyan kezeidhez jutott. Véleményem az, hogy leveleim * Canadában, Északamerika e szép tartományában javában foly a telepítés. Kovács János volt pittsburgi ref. lelkész híveivel felkerekedve Jorkton környékén megtelepedett, Otthon név alatt telepet létesített s ebből az új magyar világból írja e sorokat egyik hazai lelkésztársának, ki a levelet felhasználás végett rendelkezésünkre bocsátotta. A levél érdekes világot vet az amerikai viszonyokra, e mellett jó alkalmat nyújt a vállalkozó szellemű fiatal lelkészeknek arra, hogy Canadában alkalmazást nyerjenek. Sserk. általában nem elégítettek ki, mert éreztem mindig, hogy soha sem írtam annyit, mint a mennyit írni szerettem volna. Oka ennek az volt, hogy a mióta Amerikában vagyok, nem volt még igazi pihenésem, nyugtom. Az Egyesült Államokban ez természetes volt. Jurányi nem sokat mozgott, ő tudós, ki szobájába vonul és sokat betegeskedett. Az enyém volt a munka nagy része: én prédikáltam New-Yorktól Chicagóig s Hartfordtól le Pocahontasig, s a nép minden bajában fordult hozzám, ez szaporította túlságosra dolgaimat. Sokszor érkeztem vissza a környékről (Pittsburgba) az éjféli vonattal s akkor vacsoráltam . . . . Igaz, hogy munkám eredménytelen épen nem volt. Ide az hozott, hogy népünknek ott (Pittsburg értendő. Szerk.) jövőt nem láttam. Örökösen jönnek-mennek, nem állandósulnak a gyárvárosokban, szabad ingyen földet pedig nem találtam többé az Egyesült-Államokban, e népnek pedig nem volt elég tőkéje arra, hogy úgy vegyen. Itt azt réméltem, hogy majd megpihenhetek, de nem úgy volt, Dolgom nem igen kevesbedett, a népnek folyton segítni kellett, hogy meg ne csalják, hogy el ne csüggedjen, meg voltak lelkészi teendőim, a mellett a külső munkában is láttam, hogy példával kell előmennem, ép az olyanokért, kik Magyarországon nem dolgoztak így, mint pl. szomszédom, ki ügyvéd volt, de vagyona túlnyomó részét ott elveszíté. Házat építettem, túlnyomólag sajátkezűleg, kettőt, istállót hármat, kamarát, kutat kettőt ástam a háznál s kinn a legelőn. A mellett százak írtak fölvilágosítást kérve, ismertetni kellelt e helyet s támadások ellen védekezni a lapokban. A pittsburgi első német egyház lelkésze, ki jó barátom volt, egymás mellett laktunk a Bluff-Streeten, mondá, »hogy vigyázva fogjak a telepítésbe, mert igaz, hogy ha sikerül, úgy el nem felejtenek, de ha nem sikerül, akkor agyon vernek. Volt baj elég az igaz, de minden áldás az Úrtól jő, s a telep most már megvan, nem féltem. Nem vezetett ide Yorktonból még szekér nyom sem, mikor ide jöttem: én csináltam ökör szekérrel az első nyomot, deszkát szállítottam, ma már két erősen kijárt s használt út vezet ide Yorktonból, a coloniában pedig minden irányban járt utakat találni s neve ismeretes már nagy helyen, s a legújabb térképekre feltétetett. Iskolánk, templomunk nincs még, de az építés a nyáron, reménylem, meg lesz, egyszerűen, a viszonyoknak megfelelőleg. Hogy szerettem s szeretem e helyet, gondolhatod. Erdőt, mezőt mindig szerettem és mégis, bizonyosan meglep, elvágyom innen, vissza Magyarországra. Belém ette magát e vágy s szabadulni tőle nem tudok, második hete már, hogy még enni sem tudok miatta rendesen. Nincs semmi nyugtom. Szándékom ez : ha az UR úgy akarja s rá segít, megkísértem helyet cserélni valamely magyarországi ref. lelkészszel. Tudom, hogy vannak sokan, kik helyzetükkel ott elégedetlenek s én nem bánom, ha szűkebb anyagi helyzetbe jutnék is ott, mint itt vagyok. Mit szólsz e szándékhoz? Kivihetőnek tartod? Azt gondoltam, hogy írok a dunamelleki és tiszántúli püspöki hivatalokhoz is. Különösen az olyan, ki gazdálkodni is szeret, találna itt