Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-28 / 13. szám

KÖNYVISMERTETÉS. A Pallas Nagy Lexikonának XIV. kötete. A nagy mű, melyet a Pallas-társaság alig néhány évvel ezelőtt óriás apparátussal indított meg és bámulatraméltó buzgalommal és áldozatkészséggel folytatott: immáron a befejezéshez közeledik. A XIV. kötet, a mely magában véve is könyvóriás, most hagyta el a sajtót, és így még csak két kötet hiányzik, hogy a magyar tudomány, a magyar birodalom, a magyar műipar dicsőségét fennen hirdető nagy koncepciójú munka teljesen kész legyen. Mindannyian büszkék is vagyunk litteraturánk e monumentális alkotására, a melyet már megindulásakor közéletünk valamennyi jelese sietett üdvözölni. Azóta a Pallas Nagy Lexikona fényesen megvalósította mindama reményeket, a melyeket hozzá fűztek. Tudományos szempontból tekintve ép oly magas színvonalon áll, mint az e nemű legjobb francia, német és angol munkák. De azonfelül nagy fontosságú kulturmissziót teljesített: kiszorította hazánkból a hosszú időn át károsan ható, viszonyainkról sehogysem vagy tévesen tájékozott német lexikonokat, a melyek sokszor rosszhiszemű cikkeikkel is kompromittálták a magyarságot a külföld előtt. Most, hogy a Pallas Nagy Lexikona ezt a magyarság ügyére rendkívül komoly veszélyt elhárította, ezáltal a nemzet háláját érdemelvén ki: most csak a humor derűjében látjuk csillogni a szeretetreméltó idegenek s főként jeles szomszédaink, a németek reánk vonatkozó egynémely kijelentéseit . . . Mert e lexikális munkában igen sok mulattató dolgot olvashatunk társadalmi, irodalmi stb. életünkről. így például a magyar viszonyok alapos ismerőjének kikiáltott, gyakran színt változtató Gubernatis irodalomtörténeti lexikonából arról értesülünk, hogy jeles tudósunk, Vámbéry Ármin jelenleg az oxfordi egyetem tanára; a híres Brockhaus-lexikon meg arról tudósít, hogy a portugál Camoens világhírű hőskölteményét: a Luziádákat egy Gyula nevű úr fordította nyelvünkre, a német észjárás ekként fosztván meg az érdemes Greguss Gyulát vezetéknevétől. A leghervadhatatlanabb babérokat azonban a német lexikonok a műfordítás terén aratják. A Pierer-lexikon a rondírást pl. így ülteti át magyarba: kör, körjárat, cirkáló őrjárat! Ugyanez a kiváló német munka nagy kegyesen szentelve néhány sort Jókainknak, művei felsorolása során egy Seelenformpreis című regényről is emlékezik. Méltóztatik tudni micsoda regény ez ? Ez, kérem a Lélekidomár! A fordítás a német alaposság analitikai képességének diadala . . . A ki a Pallas Nagy Lexikona vaskos köteteit forgatja, az meggyőződik, hogy e nagy gonddal készült műben még a legtávolibb zulukafferekről sem olvashatni efféle badarságokat, noha mi nem is vagyunk oly mélyen alaposaknak elhíresztelve, mint a németek. Az előttünk fekvő XIV. kötet, a mely a Pillera— Simor közé eső címszavakat foglalja magában s 1111 oldalra terjed, valósággal zavarba hoz gazdag tartalmával. Csak futólagos szemlét tartva fölötte fogunk néhány nagyobb cikket kiemelni. A kötetben mindenekelőtt sok fényes irodalmi alak tűnik szemünkbe. Itt vannak Plató, Schopenhauer, a kikről Alexander Bernát írt szép cikket. Itt találjuk Rousseaut is,a kinek korára való nagy hatását Huszár Vilmos vázolja. A költészet három dicső alakja: Racine, Schiller, Shakespeare mellett a festészet három gigászi nagysága áll. Rafael, Rembrandt, Rubens, a kiket Éber László méltat. A világtörténelemben jelentős szerepet vitt emberek közt itt szerepelnek Richelieu (Mangold Lajos), a Scipiók (Latkóczy Mihály). A magyar históriai cikkek közt különös figyelmet érdemel Ballagi Aladárnak II. Rákóczy Ferencről szóló kitűnő cikke, a melyet szabadságharcaink e dicső hőséről szóló rendkívül gonddal összeállított irodalom kisér. Nevezetes családaink közül e kötetben a Prónayak (Tóth Lőrinc), a Radvánszkyak (Dézsi Lajos), Rádayak (Tóth Lőrinc és Négyessy László) fordulnak elő. Pulszky Ferenc polihisztorikus munkásságáról Ferenczy József írt beható cikket. Semsey Andort, a magyar tudomány e nemes pártfogóját Heller Ágost méitatja. E kötetben vannak a Pius-pápák életrajzai (Pápánele Ferenc), továbbá a hazai klérus három kimagasló főpapja: Samassa Schlauch (Zelliger Vilmos), Simor (Pápánelc Ferenc). A magyar tudomány jelesei közül kiemeljük Reguly Antalt (Simonyi Zsigmond), Salamon Ferencet (Dézsi Lajos), Simonyi Zsigmondot (Alexander Bernát), Schwarcz Gyulát (Kaciány Géza), költőink és íróink közül itt olvassuk Pósa Lajos, Rákosi Jenő és Viktor, Reviczki Gyula életrajzait, a melyek Négyessy László gondos tollát dicsérik. Politikai és jogi nagyobb cikkek: Politika (Nagy Ernő), Római jog (Vécsey Tamás), továbbá Heil Fausztin jeles cikkei a polgári házasságról, rabszolgaságról, részvénytársaságról, a sajtójogról, stb. Földrajzi és történelmi cikkek: Poroszország, Portugália, Románia, Schleswig-Holstein (Brózik, Mangold), Románia történelmét e téren kiváló szaktekintélyünk: Janesó Benedek írta meg. Városaink és vármegyéink sorából e kötetben Pozsony (Thirring Gusztáv és Mangold Lajos), Pozsega vármegye (Márki Sándor), Sáros vármegye (Latkóczy Mihály) foglalnak helyet. Irodalmi, históriai, művészettudományi cikkek: Portugál irodalom, Provengal irodalom, (Costa és Réthy László), Reformáció (Farkas József), Római birodalom, Róma (Latkóczy), Rézmetszet, Római és Román művészet (Pasteiner Gyula) stb. A kötet gazdag természettudományi és mathematikai cikkei közül megemlítjük a következőket: Ragadozók (Daday Jenő), Reciprocitás (KürscJiák József), Rugalmasság (Mialovich Mór), Rovarok (Vangel Jenő), Rózsa (Borbás Vince), Réz (Szterényi Hugó és Edvi Rlés Aladár), Sarki fény (Róna Zsigmond), Egyéb nagyobb közlemények: Porcellán (Petrilc Lajos), Posta-ügy (Dürr Károly és Háger (Hennyey) Vilmos, Projektivitás (Tötössy Béla), Prostitúció (Marschalkó Tamás), Pulyka (Rodicky Jenő), Quarnero (G-onda Béla), Rendjelek (Aldássy Antal); nagyon érdekes Hentaller cikke szabadságharcunk rendjeleiről; Rend, Rézkor (Posta Béla), Robbanó sze-