Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-28 / 13. szám

Szerkesztőség : IX. kerület, 1Hpa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiaclő-hivittul : Jlornyánszkj/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Ara : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Eyyes szám ára 20 kr. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Egyetemes konvent előtt, A reformátusok egyetemes konventje e hó utolsó napján kezdi meg folyó évi gyűlését Budapesten. Előkészítő állandó bizottságai: a tanügyi, a közalapi, a gyámintézeti, már megtartották, vagy most tartják üléseiket, melyek elég sok elintézni valót adnak a konvent plenumának. A fontos ügyeknek egész sorozatát készítette elő az újjászervezett egyetemes tanügyi bizottság, mely mint a jelek mutatják, nemcsak adminisztrálni, de fejleszteni, sőt reformálni kiván az egyház belső életében. Munka-programmjába vette, hogy behatólag hozzá szól a szőnyegen forgó népiskolai, középiskolai ós főiskolai reformokhoz, melyekre nézve bizony felette kívánatos, hogy ne »rólunk nélkülünk« essenek meg. Mert az egyházban általában is baj, ha az ügyek a külső nyomások változó hatása alatt úgy szólván magoktól csinálódnak, intéződnek; még nagyobb baj, hogy ha a »belső ügyek«, a közoktatási ós köznevelési reformok az egyházi szempontok kellő figyelembe vétele nélkül, hogy úgy mondjuk, tisztán politikai tekintetek és érdekek szerint alkottatnak meg. Végzetes hiba volna, ha a tanügyi politika lélekbe vágó kérdéseiben egyoldalú pártpolitikai szempontokat engednénk érvényesülni. Azért csak rajta! Hadd szólaltassa meg tanügyi bizottságunk a valódi szakszerűség ós a protestáns egyháziasság jogos követelményeit mind a nép- és középiskolai tantervek célba vett revíziójánál, mind a felsőbb oktatcis kilátásba helyezett törvényhozási rendezésénél. Az egyházi testületeknek az egyházi életet érintő minden törvényhozási reformnál jó előre gondoskodniok kellene arról, hogy a tervezett újítások ne találják készületlenül az egyházat, ne merüljenek fel mintegy ötletszerűleg s ne hozzák az egyházat olyanféle kényszerhelyzetbe, minőbe pl. a polgári házasság behozatalakor jutott, mikor minden előkészület nélkül, mondhatni, meglepetósszerűleg a nyakába varrták az »új rend«-et. Egyházi testületeinknek számos tagja, tagja egyszersmind a nemzet törvényhozásának, ki a felső-, ki a képviselő-házban; egyházi főkormányzóink egy része hivatalos főrend is. Ha ezek öntudatos ós erőteljes egyházi közvélemény befolyása alatt állanának, vagy azt csinálnának, sok dolgunk jobban, méltányosabban s egyházi közérdekeinknek megfelelőbb módon nyerne elintézést a törvényhozásban. Hogy csak az egyik legközelebbi esetet említsem föl, nem különös, nem bántó, nem aggasztó-e az a jelenség, hogy a legutóbbi kultuszvita alkalmával a képviselőházban egyetlenegy hitfelünk sem állt föl, hogy bár megkérdezze: mi lesz, hogy lesz a lelkészi fizetéseknek sokszor megígért állami följavításával? Ha volna közöttünk igazi egyházi közvélemény, ha a törvényhozók közt ülő gondnokaink és felügyelőink igazán szivükön hordoznák egyházuk sorsát, ilyennek nem volna szabad megtörténnie akkor, mikor az egyházi sajtó folyton szőnyegen tartja azt a kérdést s mikor a csekélyebb fizetésű lelkészek helyzete napról-napra nyomasztóbbá s maga a lelkészi pálya annyira mellőzöttó válik, hogy papnevelő intézeteink maholnap teljesen elnéptelenülnek ! A milyen bántó ez az egyház bajaival való nem törődés a világiak részéről, ép oly elismerésre méltó az egyetemes tanügyi bizottságnak az a buzgósága, melylyel az egyház belső sebeit pl. a vallásoktatás terén orvosoltatni kívánja. Javasolja, hogy rendelje el a konvent a hitoktatás revízióját, úgyszólván, az egész vonalon. Jobb tantervet sürget a középfokú vallástanítás terén. Javasolja, hogy a tankönyvek szigorú revizio ala vétessenek. Szabályrendeletet ajánl a vallástanárok képesítése ós minősítése tekintetében. A nem egyházi iskolába járó gyermekek hitoktatásának szervezését sürgeti. Kisegítő hitoktatók képzésére és képesítésére tanfolyamok és póttanfolyamok felállítását javasolja ama két papnevelő