Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-21 / 12. szám

ket az általános igazságokat, mintha épen csak az ő gyülekezete viszonyaira való tekintettel, épen az ő hallgatói szükségeihez mérten írták volna meg azokat a szentírók. Neki mindig az ő gyülekezete értelmi fejlettségéhez, felfogó képességéhez és erkölcsi állapotához alkalmazottan kell hasogatni az igét. Ebben áll a prédikátori művészet. E végből azonban szükséges ismernie gyülekezete tagjainak összes életviszonyait. Itt igazán áll, hogy a részek ismerése nélkül sehogyse lehet tökéletes az egész ismerése. Ez ismeretre azonban csak személyes érintkezés, a családok meglátogatása űtján tehet szert, kivált ha egészen fiatal vagy új lelkész a gyülekezetben. Igaz ugyan, hogy a gyülekezet tisztes véneitől is sok olyan értesülést kaphat a lelkész, a minek mint prédikátor igen nagy hasznát veheti, De az is igaz ám, hogy a mások szeme soh'se pótolja a magunk szemét. Azt se szabad feledni, hogy nem fontos és nem értékes ám a lelkészre nézve mindaz, a mi magában véve feltűnő és elég érdekes. Viszont sok olyan dolog, a mi magában véve csekély s annak is látszik mások előtt, a lelkész előtt valláserkölcsi szempontból igen figyelemre méltó. Megeshetnék hát, hogy a különben igen jóindulatú, tisztes presbyterek egész csomó olyan dologról értesítenék lelkészüket, a minek rá nézve semmi értéke se volna; viszont elhallgatnának nem egy dolgot, a mit igen értékesíthetne működésében, kivált ha oly fogyatkozásokról kellene szólniok, a mik ő bennök is megvannak (Oosterse: Praktische Theol. I: 203. 1.) De hát mint katechéta és mint liturgus megoldhatja-e feladatát teljes sikerrel, ha nincs igazán bizalmas, lelki atyai viszonyban híveivel ? Ha nem ismeri a családokat, s nem tudja, egészséges avagy romlott levegőt szíttak-e azokban a katechumenusok, tehát azt se tudhatja, hogy melyek azok a bűnök, a mik mint buján termő gaz elfedik a gyermeki szivet az evangelium fénye és melege elől, a miket hát ki kell onnan gyomlálni s mik azok az erények, a miket egészen újból kell plántálni, ismét melyek azok, a miket csak öntözni ápolni kell, hogy el ne pusztuljanak, sőt szépen kifejlődjenek?! Költhet-e odaadó bizalmat maga iránt a gyermekekben, ha a szülőknél hiányzik az ? Egyes esetekben talán, de általánosan már semmikép se. Vájjon mint liturgus eltalálhatja-e azt a hangot, a mi teljes visszhangot szül az imádkozókban; kiöntheti-e Isten szine előtt a megkeseredett szív panaszát, zengheti az örvendező lélek háláját, ha nem tudja mi szorítja a gyülekezeti tagok szivét, avagy micsoda öröm dobogtatja azt? Végezheti-e avagy csak a konfirmációt is úgy, hogy nagy lelki épülésükre szolgáljon az a felnőtteknek is, gyermekeknek is; képes-e olyanná tenni ezt a magában véve is magasztos ünnepélyt, hogy oda, mint üdítő forráshoz szinte seregeijenek hívei, ha nem tudja, hogy a szívnek mely húrjait pendítse meg?! Társadalmi, polgári szereplésben se számíthat a lelkész hívei odaadó támogatására, hogy ha azok nem látják, hogy komolyan törekszik megismerni viszonyaikat, anyagi és szellemi szükségeiket; ha nem törekszik megismerni, hogy mi fáj nekik és mitől remélnek gyógyulást? Röviden szólva, nem számíthat hívei kitartó támogatására, ha ezeknek nincs kellő bizalmuk hozzá. íme kétségtelen, hogy magára a lelkészre nézve is életszükség, hogy családonként, házánként, egyénenként ismerje meg híveit. (Folyt, köv.) Kiss József. . ISKOLAÜGY. A tanítói ötödéves korpótlékok érdekében. Körlevél a kecskeméti evang. reform, egyházmegyébe kebelezett gyülekezetek presbyteriumaihoz. A tanítói ötödéves korpótlékok fizetése már-már esedékessé válik. Az 1893. évi XXVI. orsz. törvénycikk 2-dik §-ában megállapított ötödéves korpótlék ugyancsak 1898-ik év október l-jén lesz fizetendő a tanítóknak, mind a mellett ezen ötödéves korpótlékok előteremtésére nézve, az intézkedéseket megtenni az egyházi hatóságoknak halaszthatatlan kötelességük. Már maga az állami kormány felhívja erre figyelmünket, midőn a községi elöljáróságok útján folyó évi január közepén beszedett jelentésben, magát e tekintetben értesíttetni kívánta. A jelzett időben ugyanis ezen cím alatt »A vallás- és közoktatásügyi miniszter ügyköre tárgyában évi jelentés*. III. szakaszának 6-ik pontjában ezt kérdezi: »A tanítók ötödéves korpótléka minden iskolánál biztosítva van-e?« 1897. jan. 28-án 2664. számú köriratában pedig arra hívja fel a vallás- és közokt. miniszter úr a vármegyék közigazgatási bizottságait, hogy készíttessék el azon községi és felekezeti tanítóí állomások kimutatását, a melyeknek fentartói az ötödéves korpótlékot csak úgy lesznek képesek tanítóik számára kiszolgáltatni, ha erre állami segélyt nyernek. Majd az egyes vármegyék közigazgatási bizottságai tesznek egyenes kérdést és kívánnak nyilatkozatot az ötödéves tanítói korpótlékok fizetésének módozatai tárgyában ; sőt ezek egyike Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegye január 30-án egyenesen főt. és mlgos püspök urat kereste meg e tárgyban és kérte lehető gyors intézkedésre. 302. sz. a. nevezetesen utasítaná az iskolafentartó egyházakat. hogy ide vonatkozó határozatukat febr. végéig J.-N.-K.-Szolnok vármegye hatóságához beterjeszszék. Ft. és mlgos püspök úr febr. 9-én 183. sz. a. gyors intézkedés végett e megkeresést és vármegyei végzést egyházmegyénk esperesi hivatalához küldötte meg. Ezen püspöki felhívás folytán febr. 10-én 47. sz. a. kiadott esperesi körlevél már figyelmeztette a kebelbeli egyházakat, hogy e fontos ügyben az ötödéves tanítói korpótlékok előteremtésének tárgyában az intézkedés halaszthatatlanná vált. Minthogy pedig ez a súlyos anyagi áldozatokkal és nagy felelősséggel járó ügyben való intézkedés felette fontos, de halaszthatatlan is, szükségesnek látszott az egyházmegyei tanügyi bizottság összehívása, hogy az egyes gyülekezeteknek, illetőleg presbyteriumoknak tájékozással szolgálhassunk. Az egyházmegyei tanügyi bizottság a mai napon, (1897. febr. 24-én) összeülvén, a következő tájékozást nyújtja és utasítást adja, a kebelbeli egyházak presbyteriumainak. I Tájékozás a tanítói ötödéves korpótlékokat illetőleg. A) A tanítói ötödéves korpótlékok fizetését az 1893. évi XXVI. orsz. törvénycikk rendeli el. Ide vonatkozó §-ai a következők: 2. §. »Az összes (tehát úgy az állami, községi,mint a felekezeti) elemi népiskolák tanítói, 50 (ötven) forint ötödéves korpótlékban részesülnek, a mely öt ízben válik esedékessé és 250 frtig emelkedhetik.