Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-03 / 1. szám

giának tért nyitott. Csak előre, fiatal kartárs, in hoc signo vinces. ** A Keresztyén című lap érdekében a következő sorokat kaptuk : »Keresztyén* c. lapom, melyből öt év alatt 65,000 példányi elajándékoztam: a jövő évben is kiadom. Ára egész évre 50 kr. E lapról Kecskeméti békési lelkész, »Evangélista* újságában így ír: »A decemberi szám gazdag, változatos, kedves, melegséget lehelő, erőtől duzzadó tartalommal jelent meg, mint rendesen szokott. Skót és angol keresztyének, kik az evangéliumot és evangeliumi munkát tudják becsülni, nagyobb összegekkel támogatják ezt a kis lapot*. Méltó, hogy támogassuk mi is. Az előfizetés hozzám küldendő. Kívánatra ingyen mutatványszám küldetik bárkinek is N.-Recskerek, 1896. dec. hó 22. Szalay József, szerkesztő. E G Y há z. A Gusztáv Adolf-egyesület és hazánk. A »GyámintézeU című értesítő Baltik püspök évi jelentésében ezt írja"" a Gusztáv Adolf-egyesületről: »A nemes Gusztáv Adolf-egylettel a közösséget fentartottam. Több áldás jött onnét, mint a mennyit magunk képesek vagyunk szegényeinknek nyújtani. Tény, hogy épen ezen áldott egylet némely köreiben panasz emeltetett ellenünk, mintha a mi egyházunkban különbség tétetnék, a bibliával mondva, a zsidók és görögök között, s talán közel állottunk ahhoz, hogy a kötelék köztünk megszakad. Az elnökség megtette kötelességét, hogy a habok gyámintézetünk hajóját ne borítsák el; képviselőt is küldtünk a Gusztáv Adolf-egylet dessaui nagygyűlésére, és pedig gyámintézetünk buzgó tagja, Löw Fülöp testvérünk személyében, és történt, bogv egyházunk belügyei ott, napirendre nem is kerültek s lőn csendesség. Adja Isten, hogy ama gyönyörűséges dolog, az atyafiaknak egyességben való lakozasok legyen jelszava a jövő munkáévnek«. — Ez a magyar hivatalos jelentés. A németországi közlés pedig például Beyschlag *Deutsch-Evangelische Blátter*-ébea ekként hangzik: »A nagygyűlést bizonyos diplomatikus eljárás jellemzi. Miután a magyar református egyház, mely évről-évre adományokat kér és kap az egyesülettől, a jövőben a kért államsegély fölemelése fejében a tótok és németek erösebb magyarosítását igérte meg, helyén lett volna annak Dessauban való komoly megrendszabályozása, a mint arra a rajnai főegylet javaslata célozni is látszott. E javaslat azonban visszavonatott, csakhogy ezzel aligha javult a nagy chauvinismus, a mely elótt — sajnos — a németség erősen kapitulál«. — Beyschlag lapja itt ugyancsak elvetette a sulykot. A magyar ref. egyház segélyt nem szokott se kérni és kapni a G. Adolf-egyesülettől. Ezt a lutheránus egyházra kell érteni. De mi magyarországi protestánsok a tótok és németek erősebb magyarosításáról sem tudunk, még kevésbbé arról, hogy ezt a lutheránus egyház az államsegély fölemelése fejében igérte volna. Sajnos, hogy a Gusztáv Adolf-egyesületben is kezd lábra kapni a politika, az egyházi életnek ez a megölő mérge. És még sajnosabb, hogy e téves útra azok a hazai besúgók vezetik az egyesületet, kik a lutheránus egyházat sorvasztó nemzetiségi-politikai torzsalkodásokat meggondatlanságból külföldre is kihurcolják. A Lorántffy Zsuzsánna-egyesület december 28-án a ref. főgimnázium nagytermében tartotta második karácsonyfa-ünnepét. Ez az ünnep az egyesület gyámoltjainak volt szentelve. A terem egyik felében a meghívott szegények ültek, másik felét előkelő (jobbára hölgy) közönség töltötte meg. A terem közepén az ajándékokkal megrakott asztalok s a szépen feldíszített karácsonyfa állottak. Az ünnepélyt az egyesület női énekkara nyitotta meg szép énekkel, melynek elhangzása után Szász Károly püspök tartott tanulságos alkalmi beszédet a karácsonyi örömről. Majd Papp Károly lelkész mondott szivreható szép imádságot, melynek végeztével az egyesület tisztviselői Ssilassy Aladárné vezetése alatt kiosztották az ajándékokat. Öszszesen 100 szegényt láttak el ruhával, fehérneművel, s egy kis karácsonyi ennivalóval (kalács, gyümölcs, stb). A közönség szívbeli örömmel nézte ezeknek az igazán szegényeknek karácsonyi örömét, melyet a keresztyén felebaráti szeretet rendezett. ISKOLA. A theologia egyetemre vitele ellen aggodalmait fejezi ki Szabó Aladár barátunk a »Hajnal* decemberi számában. Aggodalmait mi hozzánk, e Lap szerkesztőjéhez címezi, még pedig abból az alkalomból, hogy mi a kultuszminiszter csáktornyai beszédjéhez fűzve azt az indítványt tettük, hogy a felekezetközi viszonosság és jogegyenlőségből kifolyólag a protestáns theologiát is vigye be az állam a tudományos egyetemre, s ez indítványunkat egyházjogi, nemzeti és theologiai tekintetekkel indokoltuk. — Szabó barátunk ezt az indítványt »a theologiai államosításának« nevezi, a mi pedig teljességgel nem az. Lám a római atyafiaknál, bár a budapesti egyetemen van theol. fakultásuk, ez az egy fakultás sem a püspöki seminariumokat meg nem szüntette, sem a theol. képzést nem államosította, sőt úgy tudjuk, hogy az egyetemi theologiai fakultás üdvös hatással van a püspöki seminariumokra is. Ilyenszerű intézmény képe lebeg szemeink előtt, mikor a prot. theologia egyetemre vitelét sürgetjük. Ám Szabó a mi indokainkat nem dönti meg, mi sem foglalkozunk érvelésével behatólag. Szüntelenül csak azt hajtja, ha hitbuzgóbb, ha életteljesebb egyház volnánk: állami theol. fakultás nélkül is virágzanánk. Ez igaz lehet. De épen az a baj, hogy az a kivánt hitbuzgóság nem akar kifejlődni. Most nincs államosított theol. képzésünk s vájjon virágzunk-e? Teljességgel nem mondhatjuk. S ha lesz egyetemi theol. fakultásunk, vájjon ez akadályozni fogja-e virágzásunkat ? Nem gondoljuk. Mert ha pl. Szabó barátunk lenne annak a fakultásnak egyik professzora, hiszi-e,