Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-14 / 11. szám

lyeket az alapítók intentiója szerint philosophiai facultásra, annál kevésbbé egyetemre felhasználni nem lehet. Ilyenek többek közt a következő, az egyetemi tervben nagy öszszeggel szereplő alapítványok: Szártóry-alap 50 ezer frt, gr. Dégenfeld Imre örökösei alap 45 ezer frt. Ekként — mint látható — az egyetem alapja mindjobban összezsugorodik s a szép eszme mind távolabbi ködben enyészik el. Az alapok kérdésének végleges tisztázása ügyében különben ápril. elején közös gyűlést tart még a szellemi és anyagi ügyeket intéző bizottság, meg a gazdasági tanács. (J.). KÜLÖNFÉLÉK. * Erdélyi János szobra Sárospatakon. A sárospataki főiskola kebelében fennálló »Magyar Irodalmi Önképző Társulat« újabban nagy lelkesedéssel újította meg a kezdeményező lépéseket arra, hogy a főiskolai ifjúság, a nagy közönség jól ismert áldozatkészségét igénybe véve, diszes emlékszobrot létesíthessen Erdélyi Jánosnak, a kiváló eszthetikusnak, a főiskola egykori nagynevű tanárának, kinek hűlt porai, az utókor kegyeletét meglehetősen nélkülözve, a sárospataki ref. sírkertben pihennek. Alig néhány hónapja annak, hogy a Tompa-szobor, a főiskola parkjában, megérhette a leleplezést s íme, máris egy újabb mozgalom indult meg, hogy a sárospataki főiskola lelkes ifjúsága méltóképen kifejezhesse tiszteletét azon nemes lélek emléke iránt, a kit az oly sok szép időket élt tanintézetnek nem kevesebb kegyeletben kell részesíteni, a minővel a Virágregék ihletett dalnoka iránt viseltetik. A tervbe vett Erdélyi-szoborra, noha alig egy-két napja, hogy a dicséretet érdemlő eszme újra kipattant, már eddig is csaknem 200 forint gvült össze. A nagyobb, valódinak nevezhető akciót az említett Társulat csak ezután szándékozik foganatosítani. Midőn a nagy gondolkozó emlékével szemben az utókor hálája ily szép kifejezést óhajt nyerni: ugyanekkor a legnagyobb sajnálattal, sőt lehet mondani, mélyen elszomorodva vagyunk kénytelenek észrevenni, hogy az Erdélyi János megdicsőült hamvait takaró sírhantok, már jó idő óta, a legcsekélyebb ápolásban sem részesülnek. A pataki temető egyik félreeső helyén, senkitől soha fel nem keresve, gazzal fedett, a pusztulás minden nyomát magán viselő hantok alatt aluszsza örök álmát az, a kinek, ugyanabban a városban, szobrot akarnak állítani. Hogy a méltán kárhoztatható elhanyagolásért kit illet a felelősség, azt itt, e helyen" nem kutatjuk; de már magában véve az is elszomorító körülmény, hogy a főiskola közelében ilyennek meg lehetett történnie s még eddig a legcsekélyebb jel sem enged következtetni annak beismerésére, hogy e hibát jóvá is kellene tenni. Szinte ijesztő az az érdektelenség, közönyösség, melylyel Sárospatakon általában az Erdélyi szelleme iránt viseltetnek. Az Erdélyi-szoborra vonatkozólag a »Sp. Lk« legújabb számában Nóvák L. azt mutatja ki, hogy a szobor létesítésének gondolata legelsőbben Beöthy Zsolttól, a budapesti egyetem nagyhírű tanárától származik, a ki két évvel ezelőtt nemcsak szellemileg, hanem jelentékenyebb anyagi segélylyel is hozzájárult egy szobor-alap megteremtéséhez s így hálásan ismeri el a sárospataki ifjúság azt, hogy a kezdeményezés dicsősége Beöthy Zsoltot illeti. (i. es. b.) * A stundisták Oroszországban különösen a transkaukázusi tartományban rohamosan szaporodnak. Az új felekezet evangéliumi irányzatú s tagjait azért hívják stundistáknak, mivel bizonyos órákban (Stunde) szoktak áhitatoskodni. Ez a stundista-mozgalom Csernigoff tartományba is eljutott és meglehetős hódításokat tett. A kormányzó és az orthodox papok elhatározták a mozgalom elfojtását- A stundisták vezérét elfogták és a község házához kisérték. Elébb keményen megbotozták, azután kezét, lábát összekötve egy gerendára kötözték. Testét tűkkel szurkálták és égő szivarokkal égették. Ez a kínzás egy óra hosszáig tartott. Miután eszméletét elvesztette, félholtan lakására vitték. Teljes egy hétig igen rosszul volt, de a mint magához kezdett jönni, újra elkezdették az ördögi munkát, a melylyel az orthodox egyházba való visszatérésre akarták kényszeríteni. Kezeit megkötözték, fejét csiptetőbe szorították és azután a szakállát leégették, tüzes vassal pedig a hátát égették össze. Vagy ötven sebet ejtettek így rajta. Ezután a kormányzó elzáratta. Feleségét is ez idő alatt megkínozták. De egy éjjel barátjai segélyével kiszabadult a börtönből és feleségével együtt elszökött. Kibeszélhetetlen fáradalmak után Tulcsa városába jutottak, a hol hitsorsosaik melegen fogadták őket és gondozzák a szerencsétleneket. (Cs.) * A német gyarmatokban levő missziókról Fabarius, koblenzi lelkész közöl egy kimutatást, mely szerint a németeknek összesen 16 evangéliumi és 1890 óta hét r. kath. misszió-telepük van, a melyekben 710 evangéliumi és 200 r. kath. misszionárius működik. Ezekből német gyarmatokban kilenc evangéliumi és hét róm. kath. misszió működik. Az evangeliumi missziókon 162 európai egyén foglalkozik, 114 belföldi lelkész segélyével. A rómaiak missziótelepein pedig 195 európai (a kiknek nagyobb része francia) és 34 belföldi. Ugyan a német gyarmatokon van még az amerikaiaknak is evangeliumi missziójuk 58 hittérítővel és 98 benszülött prédikátorral. Római ellenmissziók vannak az evangéliumi misszió-vidékeken: Dar-es-Salaamban (Kelet-Afrika), hol az evang. misszió mellé 1893-ban egy róm. missziótelep és két zárda épült, hindiben, az angolok missziótelepén a benediktinusok 1894-ben léptek föl, Tangában pedig 1895 óta van római misszió. Délnyugat-Afrikában is felléptek a pápások és Új-Guineában is, a hol a rajnai evangéliumi misszió 10 évi fáradságának gyümölcseit akarják aratni. — Az iskolák száma a német gyarmatokon 226 (131 német, 95 angol-amerikai) és 53 r. kath. Az evangélikusok iskolái négyes fokozatúak. Az elsőfokúban vallást, írást, olvasást és éneket tanítanak. A másodikban az említetteken kívül még számtant, földrajzot és német nyelvet. A harmadikban az úgynevezett »középiskolában* a hazai nyelv mellett idegen nyelveket (német, angol, holland és francia). A legfelső fokú iskola pedig lelkész- és tanítóképző seminarium. A rómaiak nem fordítanak ily nagy gondot az iskolákra. A bagamoyo-i kézműves és földmívelő intézetüket mindenfelé úgy dicsérik, mint a missziói tevékenység mintáját. És azoknak, kik azt állítják, hogy a protestáns hittérítőknek ilyesmire nem terjed ki a figyelmük, fölemlítjük, hogy a baselieknek az aranyparton és Kamerunban kézműipart és földmívelést terjesztő intézetük; a barmerieknek a fokföldön; a bertinieknek szintén a fokföldön és a skótoknak Közép-Afrikában. (Cs.)