Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-14 / 11. szám

ősprotestáns tartományában s így hódít az ultramontanismus a dresdai udvarnál! Még csak egy rövid fejezetet az ultramontanismus satanologiájából. Hoensbroech gróf »Religion oder Aberglaube, ein Beitrag zur Characteristik des Ultramontanismus* című müvében hajmeresztő dolgokat tett közzé. A jezsuiták régóta államveszélyeseknek mondják a szabadkőművességet, mely okozója a francia forradalomnak, Róma 1870. megszállásának s újabban a gonosz hármas szövetségnek. Pedig Hoensbroech kimutatja, hogy mindezek a dolgok s még hozzá egy csomó ördögi kultus és pápás titokzatosság az ultramontanismus körében keresendők és kimutatja, hogy a jezsuiták iratai valóságos monographiái és tanyái a pornographiának. Hoensbroech próbákat, is ád a római egyházban melegen ápolt ördöghitről. Igv a »Rituálé romanum* az eszeveszettség s az exorcismusról írva a legalávalóbb ózsidó babonát kultiválja; Liguori beszél az ördöggel való nem közösülésről, titkos szövetségeiről s a boszorkányok műveiről, kit pedig IX. Pius pápa »az egyház tanítójává* avatott; Rodriques imakönvve a legelterjedettebb Kempisi Tamás műve után a pápás asketikus irodalomban, az ördögöt majd bikának vagy embernek, majd pedig Máriának (sic!) mondja stb. Liguori mellett utal Hoensbroech gróf Görres >Ghristl. Mystik* című művére, a melyben a legvastagabb ördögmythologiával van dolgunk, s utal végül Bautz münsteri tanár monographiáira, purgatoriumról s a pokolról, a melyekben az ördöggel való érintkezések szörnyű módon vannak ecsetelve. Hát ezek csakugyan ultramontán csodavirágok a legjobb fajtájából, a melyeken azonban nem kell nevetni, mivel a népnek a vallás cégére alatt nyújtatnak. Ugyan mi különbség van még a ker. vallás szempontjából a skepticismus vagy atheismus és az ultramontanismus, redemptorismus vagy jesuitismus között? kérdi méltán Beyschlag professor. A Laveleye által méltán megsiratott Belgiumnak is kijutott, ez ultramontanismus virágaiból. Az élső evang. vértanuknak II. Fülöp és Alba által rekatholizált hazáját ugyancsak dúlják az ultramontanismus s a sociáldemokratia ádáz küzdelmei. Egy ev. ker. missziói egyház kilenc ezer lélekkel képviseli ott az ev. protestantismus szent ügyét. Socialistikus hitetlenség s római keményszivűség dúl e szép országban féktelenül, a melyen a sok kolostor lakója a szent malaszttal épen nem tud segíteni. Ez egyház 1895—1896. évről kiadott értesítőjéből megtudjuk, hogy a kolporteurok a nép körében ilyen nyilatkozatokkal találkoznak: »nincsen lélek, nincs isten, s minden vallás csak csalás és babona. A papok untatják meg a vallást ; a klérus nem tanítja az evangéliumot s megtiltja a bibliaolvasását*. S mégis—• így olvassuk — terjed a biblia Belgiumban, a melyre az utolsó évben Németországból 14 ezer, más országok adományaiból 56 ezer s maguknak a belgiumi híveknek szeretetadományaiból 53 ezer frankot fordítottak. Az evangélium világosságát tehát még a klerikális Belgiumban sem lehet véka alá rejteni! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. RÉGISÉGEK. Az újabban fölfedezett babyloni régiségek. A Contemporary Review december havi számában Sayce tanár ismerteti a legújabban fölfedezett és igen érdekes babyloni régiségeket. A mult évben Tellah mellett, Chaldea legdélibb vidékén De Sarzec basrahi francia konzul egy Ősrégi, Lagos nevű babyloni várost ásatott ki. Az itt talált sokféle és tömérdek emlékek legértékesebb részét a könyvtár alkotja, mely könyvtár mintegy ötezer évvel ezelőtt készített 33 ezer agyagtáblából áll. A táblák legnagyobb részét Konstantinápolyba vitték. Belőlök a török kormány néhányat a franciáknak engedett át. Azonban az arabok igen sok táblát elloptak és most azokat Angliában megvételre ajánlják. Amerikai kutatók meg Niffer (Nippur) mellett, Babylonia északi vidékén a szumeriek Mul-il vagy El-lil »a szellemvilág urá«-nak (a szémitáknál Bél vagy Baál) nagy templomának romjait vizsgáliák át. Ez expedíció történésze Hilprecht tanár az itt talált emlékek alapján azt mondja: »Nem késlekedhetünk többé a Bél temploma építésének és a nippuri első letelepedésnek idejét Krisztus előtt 6000—7000 évre tenni*. A napfényre hozott agyagtáblák segélyével megállapította historicitását az Accadi Sargonnak és fiának, Naram-Sinnak, a ki Krisztus előtt mintegy 3800 évvel élt. A német tudósok eddig csupán mesebelieknek tartották őket. Mindkét király feliratokban örökítette meg syriai és palesztinai hódítását. Ők építették újra a nippuri templomot. Egy folyosót találtak a templomban nagy téglákkal kirakva, melyekre más és más név volt bevésve. Az első a feliratok szerint valami Ensag-ana volt, a ki magát Keugi urának és Kisnek »a gonosznak* legyőzőjének nevezi. Babylonia régebbi neve Keugi volt. Kis pedig (ma El-Hymar) egy tőle északra fekvő város volt. A följegyzésekből azonban kitűnik, hogy később Kisnek egy királya elfoglalta Nippurt, majd pedig Lugal-Zaggi-si a szumeri főpap fia Babyloniát megszállta és birodalmába kebelezte. Száznál több feliratos váza cserepeit találták meg, melyeket ő Mul-ilnak szentelt. Ezek összeillesztett cserepeiről olvasta le Hilprecht tanár e hódítónak történetét, a ki még egy évvel ezelőtt a történet körén kívül esőnek tartott Sargon előtt több századdal élt. E vázákra van fölvésve, hogy »midőn Mul-il, a világegyetem királya Luggal-Zaggi-si-ra ruházta a világ fölött való uralmat, és diadalmat adott neki a világ fölött, napkelettől fogva napnyugatig betöltött hírével és meghódított minden országot. Ő vezette lépteit a Tigris és Eufrates alsó tengerétől a felső tengerig és napkelettől fogva napnyugatig mindent birodalmába adott. És az országok alatta mind békességben éltek*. A Krisztus előtti ötödik évezred e Napóleonjának dynastiája idővel más dynastiának engedte át helyét, a >chaldeai úrnak*. A nippuri följegyzések egy bizonyos Lugal-kigub-nididuról is beszélnek, a ki »uraságához uraságot csatolt, a ki Erechet uraságának székhelyét alapi-