Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-14 / 11. szám

s a hitvallási iratokat, ismerte az uradalmain működő papok képzettségét, tehetségeit, hithűségét. Midőn a róm. katholikus egyház nevében Pázmány Péter, a nagyeszű főpap megkezdte a reformatio ellen »Hodegusz* vagy »Kalauz* című nagy munkájával az élet-halál harcot s a hazai protestáns írók közt egy sem akadt, a ki Pázmánynyal szépen írás és vitázás dolgában mérkőzhetett volna, az özvegy nádorné lefordíttatta a Hodeguszt latinra s fölszólította Balduinust, a wittenbergi egyetemnek ez időtáj t leghíresebb tanárát, hogy írjon a vakmerő könyvre cáfolatot. Annyira jártas volt a theologiai irodalomban, hogy ellenőrizhette a birtokain működő papok hittani álláspontját ; az ágostai hitvallást és az úgynevezett Goucordiae formulát úgy ismerte s tudta magyarázni, mint egy képzett pap s szilárdsága, hűsége szeretett egyházához meglepő jelenség ebben az állhatatlan korban, A vallásosság azonban nem mint rideg felekezeti szellem jelentkezett nála, mely éhezi s szomjúhozza a küzdelmet • valóban emelkedett lélek volt, a kinek ereje hitéből táplálkozott s a kinek nagy erényei megragadták a kornak érdeklődését. Úrnőnek született s úrnői hatalmát ép úgy éreztette családja tagjaival, mint cselédeivel. Feltétlen engedelmességet és meghajolást követelt tőlök. Fiának ő keresett hozzá méltó, szive szerinti mennyasszonyt. Tetszését legjobban a 14 éves Nyáry Krisztina nyerte meg. egy ősrégi gazdag főúri család gyenge sarja. A Nyáry-ház a Tiszavidék leghatalmasabb dynastiája volt. mint a Thurzó család a Vág völgyének. Egyik őse, Nváry Lőrinc, szolnoki várnagy, vitézségével érdemet szerzet* arra, hogy Tinódi lantja örökítse meg; várát addig védte maroknyi seregével, míg rommá nem lett; a török vezér láncra verve küldte Stambulba, évekig sínylődött a Héttoronyban s csak egy szolgájának önfeláldozása váltotta meg a bizonyos haláltól. Pál, Krisztina atvja 1596-ban a Dobóéhoz méltó elszántsággal és hősiességgel védte az ozmántól Eger várát. Utóbb a nemzeti párt élére állt s a bujdosó magyarok Bocskay előtt őt szemelték ki Erdély fejedelmévé. Anyja, Várdai Katalin rokona volt Várdai Pál esztergomi érseknek, mindazáltal buzgó protestáns, szivéből tisztelte Alvinczi Pétert, a híres »kassai papot*, a ki Pázmánynyal irodalmi téren bátran szembe szállt. A kisvárdai kastélyban nagyon puritán jellemű volt a nevelés; a családanyát nem érdekelték ugyan felettébb a dogmák, theologiai képzettsége messze elmaradt Czobor Erzsébeté mögött, de szigorú felekezeti gondolkodását tekintve igazi hasonmása volt későbbi nászasszonyának. A lutheránus és kálvinista matróna hamar megegyezett egymással, 1618-ban megtartották a kézfogót s pár hónapra rá a a lakodalmat. A jegyesek kézfogójuk napján látták egymást először s házasságuk alapja nem annyira a személyes vonzalom volt, mint a gyermeki meghódolás a szülői akarat előtt. Kovács Sándor, (Vége köv.) theol. tanár. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A kínossá vált párbaj kérdésének megoldása Poroszországban egy lépéssel előre haladt. Az utóbb tartott tartományegyházi zsinatok is foglalkoztak vele a keresztyén morál szempontjából s egyértelműleg arra a megállapodásra jutottak, hogy a párbajozás mániája korunk modern betegsége, a melynek mint keresztyénellenes bűnös eszköznek a védelmezendő férfiúi becsülethez semmi köze. A császár is a hadsereghez kiadott egyik rendeletével, a melyről ami lapjaink is vezércikkeztek, elítélte e bajt, a párbajozást megnehezítette, s bár a katonai párbajt teljesen meg nem szüntette, mégis csak a legritkább esetekben alkalmazhatónak jelezte. Nézetünk szerint ezen a bajon csakis a becsületbiróságnak a polgári törvénykönyvben való alkalmazása segíthet. Hiszszük azonban, hogy a császár rendeletének a katonai párbajozás megrendszabályozásával a polgári társadalomra nézve is meg lesz a kívánt foganatja. Ha a keresztyénség szelleme hatná át jobban a mi társadalmi köreinket, magától megszűnnék a párbajozás mániája! Az ú. n. theol. tanárkérdés még mindig élénken foglalkoztatja a német protestáns egyházi köröket. A tudományos kutatás szabadságának s az akad. tanszabadságnak a hithűséggel s a komolyabb egvháziassággal való összeegyeztetéséről van itt szó. így a sziléziai tartományegyházi zsinat is hangsúlyozta, hogy az egyház nagyobb jogkörének biztosítása a theol. tanszékek betöltésénél csak addig jogosult, a míg az az egyházi hitvallások érvényét illeti s az akad. tanszabadság érdekeivel nem ellenkezik. Az akad. tanszabadság az evang. ker. szabadság elvében gyökerezik s az egyházi tan bírálat nélküli elfogadása által meg nem szorítható. így értelmezte azt Kahl tanár is, az evang. középpárt képviselője a brandenburgi zsinaton, ki »Bekenntnissgebundenheit und Lehrfreiheit* című (önállóan is megjelent) előadásában hangsúlyozza : A theologia szellemi munkásságának bármely megszorítása az egyházhoz való viszonyában magának a tudományos theologiának végét jelentené, sőt még az igehirdető hivatalnak az evang. hitvallás által való megkötöttsége sem jogi, hanem vallásos-erkölcsi értelemben veendő. S általában az akad. theologia kétségtelenül szükséges egyháziassága sem ítélhető meg az egyházi tanhoz való viszonyán, hanem igenis az evang. közösségen teljesített szolgálata képességén. Azt hiszem, hogy ez eléggé sikerült megoldása az egyház és theologia egymást feltételező és kiegészítő viszonyának a tanszabadság s az ev. egyháziasság összeegyeztetése szempontjából! Az »általános ker. iskolaügyi törvény«, mint Hoensbroech gróf a tekintélyes »Preuss. Jahrbücher* februári íüzetében írja, ugyancsak heves ultramontán támadásnak van kitéve az ultramontanismus részéről. Cathrein, a svájci jezsuita »Kirche und Volksschule mit besonderer Berücksichtigung Preussens* című művében ugyancsak