Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-07 / 10. szám

nálunk még idő előtti amerikai szélsősködéssel, minden jóakarat dacára a teljes felbomlás magvait hintegeti.* Kijelentjük, hogy nem kivánunk polemizálni a Protestáns Közlönynyel s ép azért nagyon, de nagyon kérjük (s általa minden vezéremberüket), hogy hallgassa meg jóakarattal jóakaratból eredő szavainkat. Hiszen szavaiból kitetszik, hogy jóakaratunkat nem vonja kétségbe. Kz már nagy eredmény. Azon is örülünk, nem ugyan a magunk szempontjából, mert a martyrkorona győzelmeinket csak siettetné, hanem egyházunkra való tekintetből, hogy azt mondja: »nem hatalomszóval.« Hát nem lesz inquisitió! Hát mégis csak protestáns egyház ez ! ígérjük is a nagytiszteletű úrnak, hogy mi is igyekszünk minél nagyobb határozottsággal, de mérséklettel és óvatossággal is haladni előre. Azt nem tudakoljuk, hogy ki lesz az, a ki a quos ego-t ki fogja mondani. Erre nézve csak azt ajánljuk, hogy vigyázzon az illető, mert ha büszke Quos ego-val kezdi, mi nagyon meg fogjuk rostálni, hogy ugyan hát sokkal jobb úton járt-e, mint mi? Különben is Quos ego-s pápákat nem s csak hozzánk hasonló gyarló embereket ismerünk. No, de nem erről akarunk szólni, hanem a »felbomlásról* s az »amerikai szélsősködésről*. Ez a pont az, a hol még talán megérthetjük egymást. Nem mi vetjük el a felbomlás magvait, mi az életadó kovászt rejtjük el az egyházba s erősítjük annak hatását. De nagytiszteletü úr, a felbomlás magvai rég el vannak hintve s ezek hatását, tetszik tudni, mi erősíti egy kicsit, amerikai szélsősködéssel? A felekezetnélküliségröl szóló törvény, a mit nagytiszteletű úrnak is teljes politikai segédkezésével a magyar törvényhozás alkotott meg. Nekem nincs kifogásom e törvény ellen. Én szeretem a szabadságot. Sőt bűnnek e törvényben azt tartom, hogy adót fizettet néhány éven az elhagyott egyháznak s így a vallásos igazságokat megutáltatja. De ebből a törvényből iszonyú veszély lesz, ha a vallásos élet ápolásához egész erővel hozzá nem látunk. Legyen csak egy rossz esztendő és tudják meg csak az atyafiak, hogy mily egérutat nyerhetnek, akkor lesz oly felbomlás és összeomlás, hogy az valami rettenetes. De nem ott, a hol az általunk sürgetett belmisszió értelmében az ifjak gondját felveszik, a hol szeretetegyesületek vannak, a hol vallásos estélyeken a lelkész a templomi igehirdetést hatályosabbá teszi, hanem a hol mind ezek nincsenek. Óh nagytiszteletű úr, szinte rimánkodva kérem, vegye ezeket fontolóra. A nemzeti élet amerikai szélsőséggel előre halad, ha mi meg magyar csökönyösséggel az egyházi életben hátramaradunk, bizony nemcsak a hátramaradásból, de az előrehaladásból is nagy baj lesz. — Sz. A. Lelkészbeiktatás Kopácson. Alsó-Baranyában Kopácson február 28-án iktatták be hivatalába az új lelkipásztort, a Budapestről egyhangú választással levitt Kurdi Bélát. A jeles fiatal lelkészt jó hír előzte meg s ez sok érdeklődőt gyűjtött ez alkalomból Kopácsra mind a környék intelligentiájából, mind a szomszédos Laskó, Béllye, Hercegszőllős és Darócz községek polgárságából. A lelkészi karból Kulcsár Sándor, Búzás Kálmán, Vinczy Gyula és Hamar István budapesti theol. h. tanár vettek részt az ünnepélyen. A beiktatást az esperes megbízásából Kulcsár Sándor hercegszőllősi lelkész végezte, csinos alkalmi beszéd előrebocsátásával átadván Kurdinak a biblát, a szentedényeket és a templom kulcsait. Majd Kurdi Béla tartotta meg szép beköszöntő beszédét Jer. I. 6—9 alapján, melyet nagy tetszéssel fogadott a hallgatóság. Isteni tisztelet után a parochián hangulatos ebéd volt, melyet számos felköszöntő fűszerezett. Tudósítónk különösen kiemeli azt a lelkes szeretetet és tiszteletet, melylyel a kopácsi gyülekezet új lelkipásztorát körül veszi. A békés-csabai patronátus ügyében teljességgel nem csillapulnak a fölizgatott kedélyek. A kultuszminisztérium döntvénye, melynek helytelenségét annak idejében Lapunk nyomatékosan kiemelte, általános indignatiót támasztott a különben csendes temperamentumu városban. A napokban küldöttség járt Csabáról a kultuszminiszternél, hogy kieszközölje közbenjárását e királyi döntés viszszavonására nézve. A csabaiak nem fogadhatják el a patronátus jogának királyi dotációját, mert ez szerzett jogaik megsemmisítését jelentené s a mellett csak terheket ró reájuk, a melyekhez még olyan megszorítást is köt hozzá, mely ellenkezik a községi törvénynyel, a mennyiben kimondja azt, hogy a patronátus ügyeit illető kérdésekben a városi képviselőtestületnek csak katholikus tagjai intézkedhetnek, s így a nagyrészt protestáns lakosságú város többsége elesik olyan jogától, a mely a költségekhez való hozzájárulása révén igazság szerint a nem katholikusokat is megilleti. Protestáns esték Pozsonyban. A vallásos felolvasásokat Pozsonyban is megkezdik az ottani evang. theologiai akadémia buzgó tanárai. Minden esztendőben egy böjti és egy adventi felolvasó cyciust rendeznek. Mostani sorozatuk március 6-án veszi kezdetét és hat estére terjed. Tárgyaikat a vallás, a nevelés, a történelem és a társadalom köréből veszik, de mindenik felolvasás a kérdésnek főleg a valláserkölcsi oldalát domborítja ki. Időről-időre szavalat, ének- és zene-előadás is járul hozzá. A felolvasó esték célja tehát az egyházi és a protestáns öntudat ébresztése és erősbítése. Hitépítés, hitébresztés: belmisszió. — A szép tervhez gratulálunk s a nemes munkához Isten áldását kérjük. Debreceni és kolozsvári laptársainkat pedig kérjük, kisérjék figyelemmel az egyház békessége ellen tervezett eme legújabb merényletet. Ne quid detrimenti ecclesia caperet! Mert az ő szemökben veszedelmes az ilyen belmissziói munkásság. Vagy talán minden munkásság?! ISKOLA. A vallás- és közoktatásügyi költségvetés tárgyalásában ez idén a közoktatási kérdések dominálnak. Mult hó végén febr. 26—27-én indult meg e minisztérium költségvetése a képviselőházban, de sajnos, oly csekély érdeklődés mellett, hogy az eddigi szónokok csaknem egé-