Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-07 / 10. szám

legalább is kétszer évente minden tantermet sorba látogassanak. Hogy a törvény eme rendelkezéseit nemcsak a köteles alkalmazkodásból folyólag, hanem az ügy mélyen érzett fontosságára, a hatékony egyházmegyei felügyelet nélkülözhetlen s felettébb üdvös voltára tekintettel is mindenütt végre kellene hajtani: az iránt aligha lehet bárhol is kétség ; ámde a nagy egyházmegyékben életképes ily intézményt kreálni felettébb bajos s mint egyes, traktuális referádákból emlékszem, bizony némely egyházmegyében folyvást haldokol az. A főbaj — azt vélem — mindenütt ugyanaz, hogy nevezetesen az egyházmegyei közigazgatási költségeket jelentékenyen emelni nem akarják, már pedig az iskolalátogatási köröket nagyokká, sok tantermet magukba foglalókká alkotni nem lehet, úgy de akkor meg természetes, hogy a körök számához képest a felügyelők száma is 20— 24-re, sőt többre is fölemelkedhetik és ekkora testületnek gyiiléskezési, fuvar- és napdíjai, továbbá az elnök s jegyző részére múlhatlanul kívánatos tiszteletdíjak összege jelentékeny teherrel nehezednék az egyházmegyei közigazgatási pénztárra, eltekintve az egyes látogatások költségeitől, melyeket a gyülekezetek pénztára fedez. Kétséget sem szenved, hogy senkitől oly oktalan buzgalom nem követelhető, miszerint mint egyházmegyei iskolafelügyelő a körébe osztott tantermeket úgy látogassa meg, hogy csak úti költséget s napdíjat ne vegyen fel az illető gyülekezet gondnokától, tanügyi bizottsági gyűlésre pedig saját zsebére utazzék. És a hol így volt szervezve, pedig van példa nem egy, ott a tagok széltére mondogattak le, sőt kifejlődhetett ama horribilis állapot, hogy a tagokat fogdosni kellett mintegy s csakhogy a létszám ki legyen, nem alkalmasakat is beválasztani és a gyakori tagpótlások, húzódások miatt bizony szomorúan nevetséges traktuális scénák fejlődhettek ki. Mi sem természetesebb, mint az, hogy minden eklézsiális téren is méltó a munkás a maga díjára, tehát az egyházmegyei tanügyi bizottság tagjai gyüléskezésük alkalmával, mely a traktuális gyűlés előtt kellő idővel történik, nemcsak bizonyos megszabott útiköltség megtérítésére, hanem napdíjra is számot tarthatnak, nemkülönben az elnököt e sok elfoglaltatással járó ténykedésért s a jegyzőt a jelentések, táblázatos kimutatások stb. készítéséért bizonyos tiszteletdíj illeti és így, ha valamely nagyobb egyházmegyében 10—14 iskolalátogatási kör, 20—28 iskolafelügyelő, illetve tanügyi bizottsági tag van, az említett tételekből igen jelentékeny összeg nehezednék a közigazgatási pénztárra ott, hol minden szükséglet csak a lélekszámarány szerinti kivetés útján fedezhető. Ezért, én azt hiszem, hogy az egyházi törvény szellemével nem ellenkeznék oly megoldás sem, hogy legyenek iskolalátogatási körök kellő számban, legyenek iskolafelügyelők megfelelő mennyiségben, ám ezek ne legyenek mind tagjai az egyházmegyei tanügyi bizottságnak. Igen. Ám látogassák ezek a körükbe eső tantermeket, vegyék szigorú vizsgálat alá az iskola szellemi életét, a valláserkölcsi, felekezeti oktatásnak intensivitását s ez iránt féltve őrzött érdekeinknek érvényesülését és eljárásukról nyomban tegyenek jelentést az egyházmegyei tanügyi bizottság elnökének; járjanak el, mint az egyházmegye kiküldöttei s észrevételeiket, kifogásaikat adják elő a helyi hatóság illető egyénei előtt s foglalják jelentésükbe: de a tanügyi bizottság, mint a traktus egy szerve, véleményező testülete, ne álljon több, mint legfeljebb kilenc tagból és pedig az iskolafelügyelők közül szintén a gyűlés által választott hat lelkészből, két tanítóból s ezeken kívül még az esperes legyen tagja hivatalból. • E bizottság aztán véleményt mondhat a felekezeti tanügy ^vezetése, terjesztése és fejlesztése* tekintetében minden egyes esetben; tárgyalhatja az iskolafelügyelők jelentéseit, a kánonszerü egyházlátogatás jegyzőkönyveinek az iskolákra vonatkozó részeit s az egyes helyi hatóságoktól felterjesztett kimutatásokat, évi jelentéseket, illetve az ezek alapján összeállított s a traktus elé szánt elaboratumot. E bizottság gyűlésébe esetenként meghívható elnök által az oly iskolafelügyelő is, kire nézve a jelentésében foglaltak, avagy egyéb ok folytán elnök szükségesnek tartja a szóbeli előterjesztést; e bizottság tagjai végeznék a kánonszerű egyházlátogatást, vagy, ha szükség esetén más iskolafelügyelő rendeltetnék ki e tiszt teljesítésére, a bizottsági gyűlésre jogos tagként az is meghívandó volna, s e bizottság személyi és dologi kiadásait a gyülekezetek együttesen és olyként fedeznék, hogy azok összegét az őszi egyházmegyei gyűlés után évente a bizottsági jegyző az egyes gyülekezetekbeli tantermek számaránya szerint osztaná fel köztük s közölvén velük, ellennyugták mellett beszedné tőlük hányadukat s az illető helyekre juttatná. Felette fontos, hogy ily vagy más módon az intézmény életképessé, a felügyelet hatályossá tétessék; hogy »a magukat kitüntetett*, a valóban evangéliumi szellemű tanítómestereknek is tér nyíljon e téren a társaik építésében rejlő, szent munkára. Az ily iskolafelügyelők tanévközi látogatásának sikeresebbé tétele céljából felettébb kívánatos az is, hogy a félévi vizsgák avult rendszerével az állami iskolák mintájára mi is mindenütt szakítva, a tananyagot tanmenetben havonkénti szakaszokba úgy osztassuk be, illetve dolgoztassuk fel, hogy valamely havi részlet a hónap végén esetleg megjelenő felügyelő által is kikérdezhető legyen; hogy továbbá a tananyag havonkénti részletekben egy folytában elvégeztetvén, az általános ismétlés csak azután kezdődjék s a kánonszerű egyházlátogatási végző iskolafelügyelők előtt az addig ismételt tananyagrészletekből legyenek a növendékek examinálhatók. Soha eléggé hangsúlyoznunk nem lehet, mennyire üdvös az egyházmegyei felügyeletet illető irányelvek érvényesülése lelkiismeretes látogatók ténykedésében. Ők hivatvák beható vizsgálat tárgyává tenni, hogy az egyes tantárgyak a valláserkölcsi képzés szempontjából miként használtatnak fel. Mennyire fontos pl. az értelemfejlesztő, szív- és erkölcsnemesítő fogalmazási gyakorlatok impurum és purum füzeteinél, azok javítgatásánál a tanító odaadó, türelmes és lelkiismeretes működésének ellenőrzése. Ők hivatvák megfigyelni, hogy milyen a fegyelmezés; hogy a tanító a maga szelíd, szeretetteljes modorának nevelő hatásával esetleg egyes növendékek szüleinek meglátogatásával, a tantestület ily irányú eszmecseréivel, ténykedésével s a helyi hatóság, a felügyelő lelkész intelmeivel miként gyakorolják annyi különféle családi szellem hatása alatt álló, kicsiny hitsorsosainkkal szemben az intő, feddő, óvó szeretetet s illetve, hogy e mellett a tanítók a vallástani tárgyek kiválóan lelkiismeretes, türelmes, gyakorlati és gyakori magyará^atásaival, a helyi felügyelet pedig ennek ellenőrzésével mennyiben teszik iskoláinkat az evangéliumi szellem s élet valódi melegágyaivá, veteményes kértéivé. Még az órarendet se egy állami közegéhez hasonló szemüvegen nézzék e felügyelők, hanem az okszerű beosztás szerintük abban kulmináljon, hogy a vallásórák a reggeli első, vagy legalább nagyrészt az első órára legyenek téve, a mikor még az elme, a kedély, a szív legfogékonyabb.