Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-28 / 9. szám

Fülöp mesteréi*. Nyilván természetük, jellemük annyira ellentétes volta okozta, hogy oly hamar s oly elválaszthatlanul összeforrtak. A végletek találkoznak. * Élte utolsó percéig, végső lehelletéig nem a szakadáson, de az egységen dolgozott. Megtartotta fogadalmát, melyet Luther halálakor a fejedelemnek a maga s a wittenbergi papság s tanárok nevében adott, hogy »a keresztyén hit ama klenodiumát, a melyet Luther Márton doktor hagyott, az utódoknak elhomályosulatlanul adják át« : de a keresztyén hitet mindig a maga egységében fogta fel s azt, mint igazi »katholikus* hitet értette. így eleget tett atyja utolsó akaratának is, ki e szavakkal búcsúzott el tőle s egyéb gyermekeitől: »Legyetek egyek az Úrban s egymásközt*. Az iskolát felette nagyra becsülte. »Ugyanazon érzelemmel járjunk az iskolába — mondá — a melylyel a templomba, azon óhajjal t. i., hogy isteni dolgokat tanítsunk és tanuljunk*. »Sok régi templom bejárata felett olvasható e felirat: Az én házam kőbe vésett imaház — e felirata legyen az iskoláknak is, mert az iskola a nyilvános istentisztelet egy része, hol mi az igazságot tanulni s tanítani s ezt imádsággal összekötni tartozunk«. * Minden tudományt az ő lelke előtt a vallás szentelt meg s csak az ily tudománynak van szerinte értéke. A midőn a csillagászatról szól, ezt azon indokolással ajánlja, hogy »a szemek az embernek a csillagokért adattak«. S a ki legdrágább érzékét nem használja arra, hogy vele a csillagokhoz s ezektől aztán lelkében Istenhez felemelkedjék, az megérdemelné, hogy szemét kivájják, mert nem arra használja, a mire főleg kapta. * Életmódja, ruházata, eledele egyszerű, igénytelen volt. Gyenge szervezete miatt azonban erős táplálékra s jó borra volt szüksége. Főleg ez utóbbival el is látták bőven pártfogói, meg magyar theologusai is. Egy pohár jó bor mellett aztán igen kedélyesen el tudott beszélgetni. A rossz bor felett meg elröppentett egy-egy csipős megjegyzést. 1530-ban Augsburgban a birodalmi gyűlés alkalmával igen rossz bort kaptak, pedig állítólag Neckarbor volt. Meg nem állhatta egyszer a jó Fülöp mester : »No ez a bor ugyan Neckar, de nem nektár*. A kedélyességet egyébként is szerette. Mutatják ezt számos versei, melyek sokszor egy-egy helyzet hangulatát fejezik be. így, a midőn megnősült s e napon előadásait nem tarthatta meg, a tényt a következő hirdetéssel adta baligatói tudtára: »A studiis hodie f'acit otia grata Philippus, Nec verbis Pauli dogmata Sacra leget*. Bár néhány jó verset is írt, ez irányú munkásságával inkább csak a humanisták szokását követte, magának poéta nevet sohse vindikált. Ellenkezőleg tréfásan mondogatta magáról: »Olyan vagyok én a poéták között, mint a holló a hattyúk között*. * Korán kelt, sokat dolgozott, napközben, szerette az éjjeli nyugodalmat. Egy alkalommal frieslandi részeg tanulók zavarták az éji csendet. Ő még akkor dolgozott; felkelt tehát munkájától, lement s csendet csinált. Sokan megugrottak, többen remegve kértek tőle bocsánatot. Kiszidta jól s elbocsátotta őket. E »csata« feleit el is tréfált aztán egy, legkedvesebb barátjához, Camerariushoz írott levelében s hozzá teszi: »Hiszen ha a magyarok is a törököket oly könnyű szerrel elűzhetnék!* * Mert Magyarországban a keresztyénség védő bástyáját látta az izlammal szemben. Igaz, jó barátja volt a magyarok ügyének mindenkoron. Ha rajta áll, egész Németország háborúba kél értünk, velünk. Magyar theologusait is igen szerette. Főleg az ő számukra tartotta nevezetes biblia-óráit, a melyeken, minthogy ők a német istentiszteleteket nem értették, latin nyelven tartott nekik szabad, épületes s egyúttal tudományos előadásokat. Ez előadásokból kerültek ki »Postillái*. * Ez előadásait s egyéb előadásait is teljesen anyagi érdek nélkül, ingyen tartotta. »Hiszen ha én a theologiát fel akartam volna használni — nagy vagyonra tehettem volna szert*. Ámde kincs, dicsőség, jólét őt nem háborgatja : »Legyen enyém a munka főrésze, a kincsekkel gazdagodjék más, ha akar*. * Áldott jó Fülöp mester, bizony tied volt a munka főrésze, a kincsekkel, a szellemi kincsekkel, melyeket számunkre gyűjtöttél, mi gazdagodtunk! Szellemed óvjon, hogy azokkal jól is gazdálkodjunk! Stromp László. Apróságok Melanehton életéből. 1. Melanchtonhoz és társaihoz első tanítója Johannes Hungarus gyakran szólott így: »Seid vorsichtig und gebt gerne nach!« és Melanehton egész életén át megtartotta e jó tanácsot. 2. Melanehton a heidelbergi egyetemen a görögben is folyton tovább képezvén magát, már mint 13 éves fiú oly sokra vitte, hogy midőn egykor a tanár egy nehezebb feladatot akart lefordíttatni és azt kérdezte: Van-e olyan diák, a ki azt le tudná fordítani? az egész ifjúság azt kiáltotta: Melanehton! Melanehton! * 3. A lipcsei szóvitára az ingolstadti híres tanár, dr. Eck voltaképen Carlstadtot hívta ki, mert ez védelmezte Luther 95 tételét — de Luther is elment Garlstadttal Lipcsébe 1519 június végével. Melanehton meg elkísérte Luthert. Melanehton a vitában közvetlen nem vett részt. De azért vitaközben gyakran segített Luthernek. Midőn Luthernek a harc hevében egyik-másik bibliai idézet, vagy valamely egyházi atya, író szava nem jutott eszébe, M. hirtelen megsúgta ezt neki, úgy hogy dr. Eck végre is kifakadt: »Schweig Philippe, Kümmere dich um deine Studien, und störe mich nicht*! * 4. Melanehton igen bőkezű volt. Csak kérni kellett tőle valamit, és ő rögtön odaadta. Volt egy kis szép éremgyűjteménye, melyet barátai, jóakarói ajándékaiból állított össze. Egyszer jött egy látogatója. Ezzel megjárta. Egyik pénzdarabot jobban dicsérte, mint a másikat. Melanehton erre azt mondta: »Nehmt Euch die, die Ihr wünscht!* »Ichwünsche sie alle!« volt a felelet. * 5. Melanehton egyszer Luthernél volt ebéden. Luther egyik vendége társalgás közben azt kérdezte Luther-