Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-28 / 9. szám

szempontjából tekintjük, ugyancsak azt találjuk, a pozitív irányú magyarázat eredményeit a műhogy a hittanhallgatóknak nem tud a tanár mit veit olvasó közönség által könnyen érthető mókezökbe adni, hogy az előadások alkalmával don s minden kritikai kitérések nélkül közölhallottakon s nagy ügygyel-bajjal lejegyzetteken hetné. Egyes kritikai tudományos jegyzetek, elkívül valami mást is olvashassanak s az egész lentétes irányú magyarázatok s feltűnő felfogások szentírással is megismerkedhessenek. A theolo- vagy az egyes lapok alján, vagy hátul az egyes giai szakvizsgálatok alkalmával a kérdező tanár művek magyarázata után idéző jelekkel ellátott kénytelen azon minimummal megelégedni, a me- jegyzetekben volnának közlendők. Hittani s erlyet hallgatói az előadások alkalmával elsajátí- kölcstani fejtegetésekbe csak óvatosan s minél tottak. Mennyivel különb a német theologusnak kevesebb helyen kellene bocsátkozni; homiletis tanárnak helyzete, a ki szabadon választhat a kailag csak jegyzetek alakjában volnának tárlegjobb források között s utasítást adhat hall- gyalandók egyes kiváló szakaszok. Az eddigiek gatóinak, mit olvassanak és a vizsgálatok alkal- alapján is kitűnik, hogy a mű csak építő pozimával többet s mélyebb tudást követelhet?! tiv irányú lehetne s az egyes magyarázóknak Ámde még ez nem elég a bajból! A theologiá- óvakoclniok kellene akár az orthodoxia, akár a kon a négy évi tanítás és tanulás alatt — nagy liberalizmus szélsőségeitől, a melyek csak ronterőfeszítéssel ugyan — annyit elsajátíthat az hatnak a józan gondolkozású, de vallásos kedélyű olvasókon. Ily móclon, azt hiszem, össze lehet egyeztetni s kielégíteni úgy a művelt olvasó közönség, mint pedig a theologiai tudománynyal foglalkozók érdekeit. De nemcsak ezt a két érdeket szolgálhatná az ekkép szerkesztett mű, hanem az olvasó és vevő közönség számát is gyarapítaná, a mi a másik nagyon fontos kérdés megoldásánál, melyre áttérni akarok, nem csekély jelentőségű. Legszebb terveink, a melyeket egyházunk felvirágoztatása s viszonyaink javítása céljából nagy számmal tudunk produkálni, rendesen azért dűlnek dugába, mert szegények vagyunk, nincsen pénzünk. A magyarázatos biblia terve is könnyen terv marad, ha nem gondoskodunk a kiadáshoz szükséges nagy pénzösszegről. A mű megvalósításához szükségelt pénzösszeget nem adhatják csak a lelkészek, nem is csak a gyülekezetek, vagy magánosok, hanem a nagy prot. közönség bevonásával az egyes gyülekezetek, magánosok, lelkészek, tanárok, iskolák ós társulatok együtt, egy szóval kezet kell fognia minden tényezőnek a mű sikere érdekében. Ha a mű kiadását a prot. Irodalmi Társaság indítja meg s a kiadásért felelősséget vállal, akkor mindenekelőtt fordulnia kell összes felsőbb s alsóbb fokú egyházhatóságainkhoz, hogy azok necsak erkölcsileg, hanem anyagilag is pártolják a vállalatot, utasítsák a gyülekezeteket, hogy azok részint előfizetőket és adományokat gyűjtsenek, részint pedig magok is előfizessenek. Ha kerületeink, esperességeink és iskoláink mindenike hozzájárul egy-egy az alkalomhoz mért összeggel, nincs kétség benne, hogy ily módon több ezer forint jő össze; ha gyülekezetenként gyűjnyós alaposságát a lapok alján közölhető héber tést rendeznek, ha a protestánsok egyeteménél ós görög szövegű idézetekkel lehetne igazolnia, egy más nagyobb Összeg gyűlne egybe s ha Az erre következő tudományos magyarázat csak egyes kiváló főuraink s talán gazdag gyülekezeifjú theologus, hogy azt megemészteni nem is képes; az életben folytatnia kellene a tanulást s a mit kellőleg meg nem emésztett vagy meg nem értett, azt szabad óráiban önképzés által tökéletesítenie s lelkének tulajdonává tennie kellene. Megteheti-e? A legtöbb esetben nem képes a legjobb akarat mellett sem, mert nincs miből és mert nem állnak rendelkezésére oly művek, a melyekből tovább képezhetné magát. A gyakorlati élet kenyérkereső foglalkozása lassanlassan teljesen elvonja figyelmét a theologiai tudományoktól s így nem csoda, ha sokszor halljuk a panaszt, hogy lelkészeink elparasztosodnak s hogy már a parlamentben is akadt képviselő, a ki a lelkészi kar szellemi képzettségét, akadémiát s egyetemet soha nem látott jegyzői kar míveltségénél alábbvalónak merte mondani a nélkül, hogy azt bárki megcáfolta volna. Egy jól szerkesztett s lelkészeink és hittanhallgatóink érdekeit szolgáló magyarázatos biblia mily áldásthozó volna, azt már ezek után nem szükséges bizonyítanom! Milyen legyen tehát a magyarázatos biblia? Kétségkívül olyan, hogy lehetőleg mind a két érdeket szolgálja s kielégítse. Ez okból a művet következőleg vélem összeállítandónak. Legelsőben bevezetésképen szólania kell a műnek a Szentírás keletkezéséről, az egyes iratok kanonicitásáról, nyelvéről és sorsáról; azután minden egyes bibliai irat magyarázata előtt egy-egy szakaszban az illető szerzőről, kinek a művet tulajdonítják, a szerkesztési viszonyokról ós általános tartalmáról; végül következnék a magyarázat. A magyarázat alapjául kellene szolgálnia a magyarázó által készített és a szövegbe felvett hű, tiszta magyaros fordításnak, melynek tuclomá-