Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-14 / 7. szám

Legelsőben is azon kezdem, hogy a leghálásabb érzelmeknek adok kifejezést a Prot. Irodalmi Társaság vezetőivel szemben, kiknek buzgalma a jelen fontos kérdés magvát képező Magyarázatos Bibliát a közel jövőben letesíteni fogja. E háladatosság azonban, a melyet itt szerencsés vagyok tolmácsolhatni, csak elenyészően csekély része annak a köszönetnek, a melylyel majdan a prot. közönség egyeteme lesz adósa nevezett Társaságunknak. Hogy pedig ennek a prot. irodalmunkban monumentális alkotás tervének nagy jelentőségét mily mértékben érzi és tudja, első sorban a lelkészi kar, azután a művelt közönség: az ki fog tűnni nemsokára abból a körülményből, hogy a köteles hálának és köszönetnek minő úton és módon s mily nagyságban igyekszik kifejezést adni a prot. áldozatkészség ? Meg kell adni, hogy a Magyarázatos Biblia kiadásának eszméje már magában véve is nagyszerű s mint ilyen, méltó alapjául szolgálhat egy hatalmas fejlődésnek indult, virágzó prot. egyházi irodalomnak. A kétségbevonhatatlan fontosságú terv, a mely valósulni fog, mert valósulnia kell, örömet hozva, azt hirdeti nekünk, hogy íme már elérkeztünk szép lassacskán ahhoz a nevezetes ponthoz, a mikor ily nem csekély anyagi és szellemi áldozatot igénylő vállalathoz is hozzáláthatunk és nem kell magunkat oly annyira szégyenlenünk a művelt külföld kifejlett egyházi irodalma mellett. Egyáltalán nem érzem magamat hivatottnak arra, hogy a megszületendő munka szellemi részét illetőleg megjegyzéseket kockáztassak; a szakférfiak, kiknek élethivatásuk az, hogy a világirodalom legrenségesebb remekének mélységes kincses bányáiba, a tudás fáklyájának ragyogása mellett leszálljanak s az ott található kincseket avatott kézzel napvilágra hozzák, a fenséges gondolatokat papirra vessék, e szakférfiak előreláthatólag részleteiben meghányják-vetik a vállalat szellemi része körüli teendőket, s hogy minél alaposabban és sikeresebben megvitassák, kivánatos dolog is. Hanem már a mi a kérdés anyagi oldalát illeti: ez az, a mi az ember fejét, minden laikus észjárás mellett is, ama bizonyos szögekkel hozza közelebbi érintkezésbe. Persze, nagyon hamarosan megszabadulunk ettől, ha a könnyebb végét fogva fel a dolognak, megelégszünk a protestáns áldozatkészségre való folytonos hivatkozással. Szinte kételkedem, vájjon akaratomon kívül, nem szatira-írásba keveredem-e, a mikor napjainkban, a tizenkilencedik század végén, prot. áldozatkészséget emlegetek ?! Mert bizony, a jelenlegi körülmények között »difficile est satiram non scribere«. Egy kicsikét siralmas ez a mi állapotunk, ha jobban meggondoljuk. Hogy nagyon messze ne kalandozzam: példának okából hozom fel, hogy a kik eddigelé szivesek voltak Lapunkban felszólalni a Magyarázatos Biblia érdekében : még csak szóba se merték hozni prot. világi tehetős uraink anyagi támogatását, mintha ezzel már véglegesen le kellett volna számolnunk. Főképen akkor tárul elénk a maga ijesztő mivoltában ez az állapot, a mikor úgy véletlenül egy Zichy Nándorra, Eszterházy Miklós Móricra, vagy Majláth Gusztávra gondolunk, a kik tudvalevőleg mindannyian grófok, s a kidobni való pénznek sincsenek egészen híjával, hogy Ők évenként ezreket fecsérelnek el, bölcs meggyőződésük szerint, a saját vallásfelekezetük érdekében kitűzött céljaikra, a melyek hogy mily mértékben nemesek és (pápai) áldást hozók, az nem is ütközik valami nagy nehézségekbe eldöntenünk. No, de sebaj, mi is csak megvigasztalódhatunk, ha épen akarjuk ! mert hát azt a jogunkat már csak senki sem veheti el mi tőlünk, hogy a régi szép idők protestáns főurainak áldozatkészségét üres óráinkban visszasóhajthassuk ? ! Avagy talán csakugyan kizárólag a lelkészekre hárul a Magyarázatos Biblia előállítási költségeinek előteremtése ?! Avagy talán az a létesítendő monumentális alkotás csupán csak a lelkészi karé, és azután senki másé ?! Hát vájjon a mi gazdag világi atyánkfiai képesek lennének szívtelenül annak a határozott kijelentésére, hogy ha a papok oly igen nagyon óhajtják szellemi előbbrehaladásukat: csak rajta, ám csinálják meg maguk azt a Magyarázatos Bibliát a saját filléreikből! s aztán, mindezeknek kifejezést adván, re bene gesta elhúzódjanak a tett mezejéről?! Ez nem lehet így; részt követel az áldozatból magának a világi elem nemesebben érző része is; ha pedig erre esetleg nem mutatkoznék hajlandónak: akkor követeljük mi, hogy vegye ki a reá várakozó részt ebből, a neki különben is csekély áldozatból! Mert, tegyük fel, a mi ugyan még föltevésnek is merész, hogy ennek az elkészülendő Magyarázatos Bibliának a világi elem egyáltalában nem vehetné semmi hasznát, mivel azt csakis a papság értékesíthetné a maga számára: az intelligens világi elemnek még akkor is a résen kellene lennie, s a saját papjaival szemben elodázhatatlan kötelességének kellene ismernie anyagi erejének egész súlyával odahatni, hogy a legszentebb isteni igék hirdetői valamiképen kénytelenek ne legyenek elesni a nagy mű dusantermő áldásaitól! Az egész dologban pedig azt találom a legszomorúbbnak, hogy épen azok. a kiknek magukra kellene venniök az ily megjegyzések élét, és fülök vagyon a hallásra: haszontalan frázistömegnek hajlandók minősíteni az efféle elmélkedéseket, s aztán, a való világgal homlokegyenest ellenkező dolgokról álmodozva, szépecskén ismét csak visszafordulnak — a fal felé. A Magyarázatos Biblia kérdésének anyagi oldala a fennebb említetteken kívül a felszínre hozza lelkészeink tudományos továbbképzésének és irodalom-pártolásának nem kevésbbé fontos kérdését is. Egyik-másik egyházi lapunkban nem hiába jelennek meg egyszer-másszor egyes figyelemreméltó dolgozatok, a melyek a prot. lelkészi karnak a komoly, tudományos irodalommal való behatóbb foglalkozást egész jó lélekkel ajánlják, a mely ajánlgatást aztán — a mint azt a következményekből látni lehet — a magukat találva érző lelkész urak nem mulasztanak el rossz néven venni. A dolog 13*