Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-14 / 7. szám

PROTE EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. hevület. Pipa-utca Íi3. szóm, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszht/ Viktor hönyvhereshedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. éa hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 hr ; egész évre : 9 frt. JEi/yes szám ára fiO hr. Beteg társadalom. Bármerre fordulok, mindenütt azt látom, bárkit kérdezek, mindenkitől csak azt hallom : beteg, nagy beteg a társadalom. Betegség dúl a politikában, sínlőclik a tudomány, eszményeitől megfosztva a művészet, pang az irodalom, válság alatt nyög a gazdaság, ipar ós kereskedelem ; beteg a család, beteg az egyház, beteg a morál; de talán legbetegebb a sziv, a lélek. íla a politikust kérdezem, Szemere keserű, komor szavaival felel: »Sokat beszélünk, keveset érezünk. Tekintélye ma már alig van nálunk valaminek. Bizonyos társadalmi nihilizmus felé evezünk. Tisztességes embernek túlnagy teherrel kell megfutnia az életpályát. Nem jutalmazzuk kellően az erényt és nem büntetjük illően a rosszat. Közönséges halandónak alig fizeti ki magát a mindennapi életben a tisztesség. A társadalom magasabb rétegeiben is tehetünk büntetlenül bármit, csak mondjuk rá, hogy politika. Nem boldog a magyar!a {Szemere Miklós szavai a Széchenyi-lakomán.) A moralistafilozof így rajzolja meg korunk ethikai képét: »A nagy jellemek fajtája Franciaországban kihalóban van. A közöny és a kétely rémséges pusztítást vitt véghez az emberek lelkiismeretében és akaratában. A művelt embereknek a vallási és erkölcsi dolgokban, sőt még a politikában is, nincs meggyőződésük, csak véleményök. Hova lettek a hivők, kik a martyrok nyugodt erélyével tartanak ki hitök mellett? Hol vannak a filozofusok, kik a kötelesség szavát és az erkölcsi elveket emelik a legmagasabbra? Hol azok az erős jellemek, kik erős meggyőződésükkel magukhoz csatolnák a habozok és kislelkűek seregét? ... A kutatás, a kétkedés aláásta a régi ideálokba vetett hitet, de nem állított helyükbe másokat. A vallás, erkölcs, kötelesség, becsület, az eszményiség, az emberi lélek e legszebb virágai, könnyű fantomokká bomlanak szét. Az erkölcsi érzék eltompul, a lelkiismeret szava elhal, a nagy jellemek kiszáradnak. Az élet rút érdekharcában nehéz fölfedezni egyetlen fenkölt érzelmet, egyetlen nagy eszmét. Az emberek csak élvezni akarnak. Az élet erkölcsi korlátok nélkül való érdekharccá sülyedt. A mai nemzedék kiöli fejéből és szivéből azokat a törekvéseket, melyeket az emberiség eddig halhatatlanoknak tartott«, (E. Meric: Energie et Liberté, Paris, 1897.) Az irodalom eszmei hanyatlását és elnemzetietlenedését ugyan ki ne látná, ugyan ki ne sajnálná? Mikor mindenki töri magát a magyar formákért, a magyaros nyelvért, de irodalmunk és művészetünk lelkében és tartalmában idegen szellem rombol. Magyar szív és magyar elme, nemzeti íz és tősgyökeres zamat ritka, mint a fehér holló. A morál, a köz- és magán és a családi morál, nagyon gyenge lábon áll közöttünk. »Valami erkölcsi malária féle járvány pusztít a mi közéletünkben. Minden satnyul, hervad és viszszafejlődik. A hova lépünk, a talaj inog alattunk. Nincs egy szilárd pont, a melyre állhatnánk. A jellemek puhulnak és kivesznek. Semmiféle eszmény nem nő és nem virágzik többé. A közügyekért való önzetlen lelkesedést kiszorította a magánérdekek kultusza. A jog helyébe az erő, az igazság helyébe a hatalom, az eszmények helyébe az érdek lépett. A köziélekből kikiveszett a meggyőződés és az elvek tisztasága. A mit fenszóval hirdetnek, egy betűt sem hisznek belőle. Képmutatás és hazugság rongyaival takargatják a rothadást. Ki emeli föl a jellemeket, ki szüli újjá a lelkeket, ki termékenyíti meg a meddő elméket, ki gyógyítja meg ezt a beteg, haldokló társadalmat?« Ilyen panasz naponként hallható korunk komolyabb férfiainak ajkain ós ilyen sóhajtások sűrűen olvashatók gondolkodó írók dolgozataiban. •