Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-09 / 6. szám

integra perfectiót, egész tökéletességet kívánna és azt akarná, hogy az Isten szolgái minden bűn nélkül valók legyenek. Nem azt akarja azzal mondani, mert tudta azt az apostol, hogy senki ez életbe oly tökéletes nem lehet, hogy minden bűn nélkül legyen. Hanem csak azt azzal mondani, hogy az egyházi szolgának, ha lehet, olyan személynek kell lenni, a ki olyan, másokat megbotránkoztató nagy gonoszságban nem leledzett, melyet valaki méltán néki szemére hányhatna, vagy a melyért vagy e világi vagy ekklézsiai fórumon kárhoztatott és megbüntettetett volna. Mert az Isten szolgáinak egyik tisztek az, hogy ők a bűnök ellen feddőzzenek, már pedig miképen feddőzhetik az, az olyan bűnök ellen, melyekben ő leledzett és leledzik, mert félhet attűl, hogy a mirül ő mást fedd, olyannak ne mondja más őtet. Innét vagyon már, hogy Isten megkívánta azt az ótestamentumban, hogy a papok magukat tisztán tartsák. Innét, hogy a keresztvénségnek kezdetiben oly szemesek voltak az emberek, hogyha valaki a keresztyének közül az üldöztetések idején, a haláltul való félelemnek miatta bálványimádásra vetemedett és abbul igazán megtért volna is, soha az egyházi szent hivatalra fel nem vétetett. Innét vagyon, hogy szent Péter is (I. Pét. V: 3.) azt kívánja meg az Isten szolgáiban, hogy ők az Isten seregének legyenek tüköréi, s mind szent és kegyes életekkel, mind igaz szeretetekkel, mind tiszta tudományokkal fényljenek mások előtt. Ne legyenek olyak, mint a pogányoknak Mercurius nevű bálványuk, kik magok meg sem mozdaltanak, mégis az utasoknak utat mutattanak, vagy olyak. mint a trombiták, kik magok nem harcolnak, mégis a vitézeket a harcra bátorítják, hanem a melv jóra másokat serkentenek, magok is azon jót cselekedjék, mert nagy gyalázat lészen, ha azt mondja valaki néki, a mit Krisztus a farizeusoknak (Máté XXIII. 3.): mindeneket a melyeket néktek parancsolnak megtartsátok és cselekedjétek, de az ő cselekedetek szerint ne cselekedjetek: mert ők mondják, de nem cselekszik meg. Másodszor azt kívánja meg az apostol az Isten szolgáiban, hogy azok legyenek egy feleségnek. Melylyel azt akarja az apostol mondani, hogy egyszer szabad legyen az egyházi szolgáknak megházasodniok, a mint a mai ó-valláson való papok magyarázzák az apostol szavát, de (mert) ha özvegységre jutna, nem voina szabad mást házasodni, mert ha egyszer szabad, miért nem másszor? Hanem csak azt akarja azzal mondani, hogy sem ügy ne cselekedjenek, mint az apostol idejében élt zsidók, kiknek, a mint Justinus martyr írja, egyszerre öt feleségek is volt, és akármi kicsiny és alávaló okbúl is elválásrúl való levelet adván repudiálták feleségeket és mást házasodtanak. Sem úgy ne mint a Görögök, kiknek egyszerre két feleségek is volt és véteknek nem tartották, ha valakinek ágyasi voltanak: hanem elégedjenek meg egyszerre egv féleséggel. És így az apostol szavaibul azt hozhatjuk ki, hogy az egyházi szolgáknak szabad megházasodni, mind azért, hogy az Isten rendelése, s az apostol tisztességes dolognak mondja, (Hebr. XIII.) mind azért, hogy az apostolok közül sokaknak volt feleségek ut loqu. I. Cor. IX. Sőt a keresztyénségnek elein is sok nagy emberek és tanító atyák feleségesek voltanak, ut loqu. ex Hist. Eccl. Harmadszor azt kívánja, hogy vigyázók legyenek azok = olyak, a kik alhatnak ugyan, de csak annyit és azért, hogy az ő munka miatt ellankadott erejek megujjuljon. Az ő hivatalukban szorgalmatosak legyenek necsak nappal, hanem még éjszaka is, és tanuljanak, mivel az ő terhes hivataluk éjjeli és nappali szorgalmatosságot kiván. Negyedszer azt kívánja, hogy józanok legyenek: mértékletesek mind ételekben, mind italukban, soha magukat ne terheljék úgy meg. hogy elméjek alkalmatlanná tétessék a józanon való gondolkodásra, tanulásra, és az ő hivataloknak gyakorlására. Ötödször azt kívánja, hogy megékesítettek legyenek, melyet olyan szóval teszen ki. mely olyan embert teszen, a ki mindazt valami jó tisztességes és az ő hivatalához illik: cselekeszi, a kinek mind személye, mind beszédi, mind cselekedeti olyak. melvbül sem kevélynek sem állhatatlannak. sem maga gondolatlanul valamit cselekedőnek nem lehet mondani. Hatodszor az kívánja, hogy gazdálkodók legyenek: olyak. kik magok is éljenek Istentől vett javaikból tisztességesen és mértékletesen, de másoktul is, kivált a szűkölködő szegényektül jó akaratjokat meg ne vonják. Hetedszer azt kívánja, hogy legyenek alkalmatosak a tanításra. Melylyel nem azt akarja az apostol elmondani, hogy legyen azoknak szavok a predikálásra, sem nem csak azt, hogy ők tudják azokat a fundamentumos igazságokat, melyekre a hallgatókat kell tanítani, hanem azt, hogy minden napon tudományukat úgy öregbítsék, hogy minden circumstantiára készek légyenek, úgy hogy a megháborodott elméjű embert tudják megcsendesíteni, a kevélyt confundálni, megzabolázni az ő felebarátját gyűlölőt. Tudják a megveszett erkölcsöknek megjobbítására a bűnösöket tanítani, a? isten parancsolati megtartására serkentgetni, békességes tűrésre a nyomorúságokba oktatni. Mert az olyan egyházi szolga, a kinek tudománya nincsen, a ki ezekben és ehhez hasonlókban semmit sem tud, csak olyan mint a felhő, a kiben eső nincsen, olyan mint a világosság nélkül való csillag, olyan mint a tudatlan kormányos, a ki sem a szélnek, sem a víznek természetét nem tudja, olyan mint a vakot vezető vak. Olyannak kell hát lenni az Isten szolgájának, mint a jó cselédes gazdának, a ki tudjon az ő javaibul mind régivel mind ujjal cselédinek gazdálkodni. Meg kell mind az által azt vallani, hogy az egyházi szolgának tudománya, kegyes élete nélkül igen keveset ér, mert a ki tudományát kegyes életével meg nem ékesíti, hasonló az döghöz. Azért is mondotta régenten egy tudós: concionatoris vita és concionis anima: a prédikátor prédikációjának lelke a predikállónak élete. Nyolcadszor azt kívánja, hogy ne legyenek azok bor mellett ülök. Utálatos minden emberben a részegség, mivel az embert oktalan állathoz hasonlóvá teszi és minden gonoszságra alkalmatossá. Utálni kell azért és nem kedvelleni azt az Isten szolgájának, Nem csuda hát, hogy az apostol méltatlannak ítéli az olyat az egyházi hivatalra, a ki részeges, mert semmi utálatosabb nincsen, mint a borban telhetetlen részeges pap. Kilencedszer azt kívánja, hogy ne légyen verekedő, hanem idegen a harcolástul. Tudjuk azt, hogy az Isten szolgái békességnek és szelídségnek szolgái, a verekedések pedig a háborgásokbúi, viszálykodásokból és az embereknek keménységükből szoktanak származni. Azért az Isten szolgáinak olyaknak kell lenni, kik a jó békességet szeressék és kövessék, minden aprólékos boszantáson ne induljanak meg, másokat meg ne bántsanak, ha megháboríttattak, könnyen csendesedjenek, és az ő ellenek vétőknek meg engedjenek és ha kiket ők megbántottanak azoktól bocsánatot kérjenek, a másokkal való törvénykezésektől idegenek legyenek és mindeneket az Isten dicsőségére és az ő háza épületére cselekedjenek. Tizedszer azt kívánja, hogy ne legyenek nyereségnek rútúl kívánói, melylyel csak azt akarja mondani, hogy törvénytelenül ne igyekezzenek gazdagúlni, hanem minden útját, módját a gazdagulásnak távolítsa el, minemű az uzsora, ragadozás, és több száz törvénytelen gazdagulás-