Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-09 / 6. szám

az esetleg váltakozó kormányok felfogásában, esetleg beálló változásnak is elejét veszi. Ennek következtében azt hiszem, hogy e téren is helyes nyomon járok, midőn olyan értelemben szándékozom cselekedni, a mint azt kifejtettem«. A kultuszminiszter eme nyilatkozatát általános helyesléssel fogadta a képviselőház minden pártja. Azzal fog találkozni ez a kijelentés, általánosságban, a prolestáns egyházak körében is. Mert azokat a lényeges kívánalmakat, melyeket hitfeleink a sajtóban és a zöld asztaloknál kifejeztek, a miniszter egészben véve teljesíteni igéri. Határozottan kifejezi, hogy a szükségletek végleges megállapítása után törvényhozási intézkedéssel® kívánja biztosítani a lelkészek állami dotációját, hogy »a kormány az egyházi dotáció kérdésére nézve törvényjavaslatot szándékozik a ház asztalára letenni«. Világosan megmondja, hogy inkább a 800, mint a 600 frtos minimum mellett van ő is. Minden félreértés kikerülése végett egyenesen kijelenti a miniszter, hogy csak »a lelkészi illetmények kiegészítéséről van szó« s hogy holmi szekulárizációra távolról sem gondol. Azt is ki lehet magyarázni a miniszter szavaiból, hogy a dotáció kérdését nem akarja az 1848. XX. t.-c. szavaira alapítani. Készséggel elismerjük, hogy ezek elég világos és határozott ígéretek. De azért maga a dotáció kérdése még sincs minden oldalról kellőleg megvilágítva. Csak egy pár vonást említünk föl. Nem szól a miniszter arról s nem tesz határidőhöz kötött ígéretet arra nézve, hogy mikor fogja a dotációról szóló törvényjavaslatot beterjeszteni. Még csaknem is érinti a kérdésnek a velejét, még általánosságban sem mondja meg, hogy körülbelül mekkora az az összeg, a mit a református, vagy a lutheránus egyház lelkészi szükségeire biztosítani kiván. Ellenben azt nagyon hangsúlyozza, hogy a »lelkészi illetmények 800 frtra való kiegészítése csak a pénzügyi helyzet tekintetbe vételével és fokozatosan történhetik meg.« Ez a két bökkenő, már t. i. ha lesz pénz, meg a fokozatos kiegészítés, oly nagy bökkenő, hogy ha nem lesz nagyon erélyes és készséges a végrehajtás, magán ezen a két cautelán könnyen hajótörést szenvedhet az egész dotáció kérdése. Mi azért tovább is várakozó helyzetben maradunk s nem szününk meg tovább is sürgetni, hogy ne csak igérje, de valósítsa is már meg minél előbb a kormány azt az állami dotációt. Papságunk nagy része siralmas helyzetben van, valósággal nyomorog; közegyházunk tevékenységét is aggasztóan bénítj a ez a halogatás. Sz. F. A római katholieizmus öléből született-e a magyar állam? Állam, ha egyáltalán születhetett volna is a római katholieizmus öléből, de magyar állam nem születhetett semmiképen sem. A római katholieizmus (tehát nem katholikus magyar emberekről van szó, hanem a római katholicizmusról) nyelve ma is a római vagy a latin, az volt a kezdettől fogva is. Ezt a nyelvet használta Magyarországon évszázadokon át a római kath. egyház, nemcsak a mise kiszolgáltatása alkalmával, hanem sok más templomi szertartások végzésekor, sőt ezt használta kizárólag temetések és keresztelések alkalmával is. Minthogy pedig a hierarchia, nemcsak a római kath. templomokat, hanem a magyar iskolákat is hatalma alatt tartotta Magyarországon egészen 1567-ig: a magyar iskolák nyelve is a római vagy a latin volt ezen időig. A felsőbb iskolák nyelve ez volt ezentúl is, még a protestánsoknál is majdnem 1848-ig, sőt latint az elemi vagy népiskolákban is tanítottak ezen idő előtt. Szóval a hierarchia nyelve, vagyis a római nyelv majdnem 1848-ig mindenütt és mindenben uralkodott Magyarországon. Ezen beszéltek az országgyűlési követek és a főrendiház tagjai, ezen szerkesztették a törvényeket is. A tudományok emberei is ezt a nyelvet használták tulnyomólag könyvírásra; legalább az iskolai studiumokat ezen a nyelven írták és tanították csaknem mindannyian a magyar professor urak. Örök igazság, hogy a nemzet az ö nyelvében él és hogy államot csak nemzet alkothat. Ilyen nyelvében élő nemzetről, vagyis olyan nemzetről, a mely magyar nyelven imádja Istenét, magyar nyelven hozza törvényeit, magyarul tanít alsó úgy, mint felső iskoláiban, csakis 50—60, vagy ha több, tehát legeslegfeljebb 100 év óta lehet szólani Magyarországon. Tehát magyar állam is csak azóta van itt, a szó igazi értelmében. Állam volt azelőtt is, de az az állam nem volt magyar, mert hiszen a hierarchia állama volt az. A hierarchia nyelve pedig a latin volt. Még a magyar tudományos akadémia megalapítója sem tudott magyarul, mikor az alapítványt tette. Abban, hogy a magyar ember ma már magyar nyelven imádkozik, még a templomokban is, magyar nyelven hozatnak a magyar törvények, magyarul tanítanak minden magyar iskolában, semmi, de semmi része sincs a hierarchiának, tehát a római katholicizmusnak. Római katholikus magyar tudósoknak, államférfiaknak van ebben része, de a római katholicizmusnak, a hierarchiának nincs! Annak útját, hogy a legfontosabb, legjellemzőbb magyar nemzeti ügyekben a iatint teljesen kiszorította a magyar nyelv, egyáltalában és semmiképen sem a római katholieizmus egyengette meg és készítette el, hanem megegyengette, elkészítette azt sokkal inkább a magyar reformáció. Ha tehát azt állítanók mi reformátusok, hogy a magyar állam a reformáció öléből született meg: nem állítanánk egészen valótlan dolgot. De azért rni nem kérkedünk ezzel, hanem tagadván azt, hogy a magyar állam a római katholieizmus öléből született meg s nem állítván azt, hogy a reformáció Öléből keletkezett: mint egyedül elfogadható igazságot azt hirdetjük, hogy a magyar állam a magyar nemzet öléből