Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1896-12-27 / 52. szám
BELFÖLD. Világ folyása. Revízió sürgetése. — Kath. egyházi és iskolai alapok összeírása. — Iskolák államosítása. — Egyházpolitikai törvények hatása. — Római kath. autonómia. — Mire int az egyházpolitikai törvények hatása ? A főrendiház december 18-iki és a képviselőház december 19-iki ülésében az egyházpolitikának egy kis utójátéka folyt le, mely alkalomból Bánffy kormányelnök és Wlassics szakminiszter figyelemreméltó egyház- és kultúrpolitikai nyilatkozatokat tettek. A revízió kérdését Sehlauch bibornok veiette fel előbb a bizottságban, dec. 18-án a főrendiház nyilt ülésében. Indítványozta, hogy a válaszfeliratban a vallás terén levő bajok orvoslása és a vallási béke helyreállítása is hangsúlyoztassék. Az indítványhoz először Bánffy miniszterelnök szólott. Találóan rámutatott arra, hogy a Schlauch által javasolt indítvány »mintegy felhívás arra, hogy újból foglalkozzunk az egyházpolitikai kérdésekkel; a kormány azonban épen a vallási béke és nyugalom helyreállítása végett távolról sem akarja, hogy »az egyházpolitikai kérdések akár a törvényhozás termében, akár azon kívül újabban felvettessenek*. Majd Wlassics miniszter vette föl a szót. Van izgalom és nyugtalanság a vallás terén, de csak azért, mert bizonyos papi körök folyton izgatják és szítják a felekezeti érzékenységet. Ámde a kormány teljes őszinteséggel a pracificatio terére lépett és semmi olyan egyházpolitikai tervvel nem szándékozik actióba lépni, mely a kedélyeket nyugtalanítaná, sőt a meglevő törvényeket is a legnagyobb kímélettel hajtja végre. A ház nagy többséggel helyeselte a két miniszter nyilatkozatát, s a válaszföliratba a vallásügyre vonatkozó Schlauch-féle toldalékot nem vette be. A r. katholikus egyházi és iskolai alapok ügyét is Schlauch t hozta elő a főrendiházban s másnap Ashóth János a képviselőházban. Fölhozták, hogy »a kormányhoz közel álló körökben és lápokban az a velleitás nyert kifejezést, mely különösen a kath. alapítványoknak törvény általi szabályozását, illetőleg ellenőrzését célozná«. Erre is Bánffy felelt először. Konstatálta, hogy »az, hogy a kormány akciót szándékozik indítani a kath. alapítványok ellen, egyáltalán tévedésen alapszik*. A görög-keleti szerb es román egyházi vagyon törzskönyvelése van folyamatban mely már 21 év óta húzódik, s melyre nézve a király is hozzájárult ahhoz a tervhez, hogy »a mennyiben az autonom egyházi hatóságok ezen rendelkezésnek eleget nem tennének, közigazgatási úton történjék meg 1897. január 1-én túl az összeírás®. A Teleszkv-féle felolvasás tudományos magánvéleményt fejezett ki, mikor azt javasolta, hogy az összes s így a r. kath. egyházi és iskolai alapítványok kezelése és ellenőrzése törvényhozási úton rendeztessék. Wlassics miniszter még azt is kijelentette, hogy a kath. alapokat az állami ellenőrzést szervező Bontz-féle tervezetbe nemcsak hogy fel nem vették, hanem egyik szakasz értelmében azokat egyenesen kivették. Az iskolák államosítása szintén ezen alkalommal jött ismét szóba. Wlassics azonban egyenesen kijelentette: »én az exkluzív államosításnak elvi ellensége vagyok, mert nem tartom helyesnek és pedig azon nagy, fontos kulturális érdekeknél és azon szeretetnél fogva, melylyel a község és felekezet a maga iskolája iránt viseltetik, hogy iskolafentartó kizárólag csak az állam legyen. Én azokat a nagy állami érdekeket meg tudom óvni és megóvhatoknak látom akkor is, hogy ha az állam nem mint exkluzív iskolafentartó szerepel*. — Ez a nyilt, határozott és helyes nyilatkozat bizonyára mindazok körében megnyugtatólag fog hatni, kik az egyházi iskolának barátjai. S mi protestánsok, kik ebben az országban aránylag a legtöbb iskolát tartjuk fenn, csak helyeselhetjük azt, hogy a miniszter bizonyos tanügyi körök túlzásaival szemben, valahányszor erre alkalma nyilik, mindig hangsúlyozza, hogy nem barátja az exlusiv államosításnak. Csodálatos, hogy mily ferde fogalmak divatoznak e tekintetben is a tanügy terén! Az iskola államosítását szabadelvű eszmének hirdetgetik az apostolai, pedig az iskola államosításával korlátok közé szorul az iskola szabadsága, eltörültetnek a tanügyi typusok, az egyformaság merevsége és élettelensége állhat elő s megszűnik a fentartók között a tanügyi verseny. A tisztán állami iskola nem a szabadelvüség, hanem az állami praepotentia diadala lenne. Nem állami iskola kell a magyar nemzetnek, hanem jól szervezett nemzeti iskola, ezt pedig századok óta gondosan ápolják hazánkban a hazafias egyházak s köztük bizonyára mindkét hitvallású evang. egyházunk. Az egyházpolitikai törvények hatását a törvényhozás termeiben a válaszfelirati vita folyamán ismételten szellőztették pro et contra. Schlauch bibornok szerint »az egyházpolitikai küzdelmek által felidézett lelkiismereti aggodalmak nagy mérvben lekötve tartják a közérzületet« s »a küzdelem utófájdalmai a közérzületben ma is végigrezzennek«. Ashóth János, ez a szellemes és gunyoros, de tanult conservatív politikus pedig azt konstatálta a képviselőház dec. 19-iki ülésében, hogy az »új rend nyomasztó hatása jobban fáj ugyan a r. katholikusoknak, mint a protestánsoknak, de a katholikusoknál a hitélet csudálatos felbuzdulása származott belőle, ellenben t. protestáns testvéreink közül már igen sokan kezdik látni, hogy ezeknek az egyházpolitikai reformoknak némely határozatai egyházuknak nemcsak anyagi függetlenségét fenyegetik, de fenyegetik a hitélet erejét és bensöségét is*. Kétségtelen tény, hogy egyházaink anyagi függetlenségét nagyon megviselte és híveinket erős próbára teszi az új rend, papságunkat pedig sok helyt igen-igen elkedvetlenítette, s általában véve majd mindenütt deprimálta. Sajnos, hogy eme depressió, melybe az anyagi károsodás érzete is jelentékennyen belejátszik az egyházi hatóságok s irányzó férfiak részéről, eddigelé legalább, még kevés méltánylásban részesült, a pápa erkölcsi presztidzsét veszedelmesen megtépászta, s az egyház közéleti szellemét aggasztólag megviselte. Számtalan régi benső bajunk, titkos sebünk, s nem egy régi mulasztásunk most, az új viszonyok által doba-104*