Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-12-20 / 51. szám

hitetlensége miatt elvesztett, ö hite által megnyerte, visszaszerezte újra számunkra; az isteni kegyelmet. S ép az az örök igazság a Szentlélektől való fogadtatás történetében, hogy csak ilyen nő, csak ily anya szülhesse világra az Isten egyszülött fiát. Épen azért, ha Éva az első asszony a hitetlen, Mária a második asszony a hivő nő és anya megtestesítője s személyes képviselője. 0 megértette a mennyei szózatot és a nagy s magasztos világra szóló anyai hivatás tudatában, fenséges méltósága és boldogsága érdekében nem bízta el magát, hanem a hivő lélek szelid, önátadó nemes alázatosságával meghajtja fejét mondván: »ímhol vagyon az Urnák szolgáló leánya, légyen nékem a te beszéded szerint*. Legyen — és lett. Az ó-világ bezárult s kezdődik az új. S ő, mint amaz ó-világnak utolsó prófétanője, mint az egész hivő Izrael megszemélyesítője elzengi az új-világ megnyitó dalát, a régi jövendölések beteljesedését. S itt ölelkezik Mária szerepe az Anna szerepével. Mit Anna csak sejtett, remélt, Mária — mint ki szive alatt érzi a Szentlélek foganta világmegyváltó magzatot — édes, üdvös valóságként hirdeti az Isten üdvözítését. Imája, ha csendül, éneke, ha zendül, mintha Anna elszállt lelke diadalmi könyörgése térne vissza benne: »Magasztalja az én lelkem az Urat. És örvendez az én lelkem én megtartó Istenemben. Mert megtekinté az ő szolgálójának alacsonyságát és nagyságos dolgot cselekedett velem. Karját felemelte; a kevély szivek gondolatját szerteűzte, a hatalmasokat ledönté székiből és az alázatosakat felmagasztalá. Az éhezőket minden jóval megelégítte, a gazdagokat üresen bocsátá. Megemlékezett irgalmasságáról mindörökké«. S a hogy kezdte — úgy végezte. Anyahitének dicsfénye ömlött el egész lényén, az ragyogja be utait, az hinti sugárit reá hivatása közben — a jászoltól fel a Golgotháig. Síró gyermek nyugoszik előtte, de Mária hiszi, hogy az építi meg a mennyet a földön s akkor boldogok lesznek a sírók is, mert megvigasztaltatnak; mezítelen is, gyenge is a gyermek, de Mária hiszi, hogy — azé ez az egész világ s annak minden kincse, java s gazdagsága és ha trónján ül — akkor a hatalmasok a porba hullanak és az alázatosak felmagasztaltatnak s az éhezők megelégíttetnek ; gyügyögni sem tud még az a gyermek, de Mária hiszi, hogy benne rejtetett el Isten minden bölcsesége s igazsága, s ha majd szóra nyitja ajkát, a kevély sziveknek minden gondolatja füstté válik s megszégyeníti és bolondsággá teszi e világ bölcselőinek minden bölcseségét. S e hitében s reményében megállott mindvégig. Anyai szeretete odaadó gondjával vette körül gyermekét mindvégig. Féltve óvta, védte, rejtegette és szolgálta. Bizonyság rá a bethlehemi eset Nagy Heródes iszonyú gazsága : kémkedése és kegyetlensége; bizonyság az egyiptomi, út a keserves száműzetés, a templomi jelenet, a — mint hitte — eltévedt 12 éves gyermek, a kánai menyegző, a hol már szinte büszkélkedik reá, mert bízik az ő isteni nagy erejében. És bizonyság maga a Golgotha. Elhagyja mindenki a Mestert, el még a tanítványok is, de az édes anya ott áll a keresztfa alatt is, pedig az a lándzsa nemcsak fia, az ő szivét is általjárta. Vele, neki él — vele, érte szenved. S csak egy vigasztalása vagyon: a hit és az a hálás tekintet, melyet a legjobb gyermek akkor vetett reá, midőn már — elvégeztetett minden. Ilyen volt ő a boldog Mária — s a fájdalmas anya. Csoda-e, ha e nőt a hitnek költészete a földről az égbe emelte s valósággal az Isten anyjává és az ég királynéjává tette! Sok hamis vonás van a római kath. Mária-képben — s nagy tévelygés a Mária-dogma és kultusban, de egyet nem lehet tagadni, hogy Máriában az anyai szeretetet a maga örök titokteljes tisztaságában, minden érzékiségtől ment szeplőtlenségében megdicsőítette és hogy benne a nőt a porból — a menybe emelte — hogy őt az égi szépség, kellem, ártatlanság, szelídség, részvét, a tűrő, szenvedő és önfeláldozó szeretet ragyogó ideáljává tette. Ez érdeméért — túlzásait és bűneit bocsássuk meg neki. Mert bizonyos, hogy addig, míg a nőt és anyát tiszteli e föld, addig közöttünk marad az Isten országa. Dr. Masznyik Endre. KÜLFÖLD. Angolországi egyházi szemle. Az anglikán egyház felszabadítása. A rómaiaknak Oxfordba való benyomulása. Chiniquy megnyert fogadása. A madagaszkari angol missziók sorsa. Mint már e Lap jelezte, Angliában mindinkább előtérbe nyomul a püspöki egyház szabaddá tételének, az államtól való teljes szétválasztásának kérdése. Még a legbuzgóbb anglikán körökben is visszhangra találnak a " Magna Charta eme szavai: Anglicana Ecclesia libera sv. Csakhogy a dolog mikéntjére nézve, ezek és a szabadabb gondolkodású episkopálisok és a dissenterek között némi eltérés van. Ez utóbbiak, tekintve a 700 év óta és alatt létre jött politikai és társadalmi változásokat, részleges reformokkal nem elégednek meg. Sőt meg vannak győződve, hogy a jelen viszonyok között az egyházi reformok keresztül sem vihetők, vagy ha igen, az állapotok egy cseppet javulandanak, hanem inkább rosszabbakká válnak. Ezért kötelezve érzik magukat a parlament elé benyújtott reformjavaslatokat ellenezni és az egyháznak az állam gyámsága alól való felszabadítást követelni. A XIII. században, mondják ezek, az anglikán egyház csakugyan Anglia egyháza volt. Egyetlen egy vetélytársa sem volt akkor. Egyedül ennek a papjai tanították a keresztyén vallást. Mindenki az egyház kötelékébe tartozott, ha csak kiközösítve nem volt. A hierarchia valósággal képviselője volt a nép vallásos életenek. Még gyakorlati szempontból is, mert a püspökök választásába a kléruson kívül, a diocesis népe befolyt. így midőn a nemzet bárói kijelentették, hogy »Az angol egyház legyen szabad* — azt értették alatta, hogy a nemzet vallásos élete olyan legyen, mint a szabad embereké, nem pedig rabszolgáké. És hogy az angol r. katholikusoknak az egyházban legyen meg a maguk hagyományos kiváltsága, semmiféle külföldi szellemi hatalom ne uralkodjék fölöttük. És ma mennyire mások a viszonyok. A külföldi szellemi hatalom alól ugyan emancipálta magát a püspöki egyház, 102