Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-02 / 5. szám

minden akaratommal és tehetségemmel arra fogok törekedni, hogy a tanítók anyagi helyzetét elviselhetőbbé tegyük. Ne vegyék önök közönséges Ígéretként ezen kijelentésemet, mert nemcsak hivatalos kötelességemből kifolyólag teszem azt, hanem teljesen átérzem a tanítók helyzetét s átérzem ez állásnak a fontosságát is, melyet betöltők. A jövő évben első dolognak tartom, hogy napirendre tüzzük a tanítói fizetések kérdését.* — A kiegyezés óta az első szó ez, mely a tanítók jogos kívánságát, fizetésüknek méltányos rendezését hivatalosan, a kormány nevében napirendre tűzi, Csak aztán tettek is követnék ézekeí a szép szavakat. Egyházi tanítóképzők államsegélye. A kultuszminiszter elvi határozatot provokált a minisztertanácstól arra nézve, hogy jövőre egyházi képzőintézetek is állami segítségben légyéhek részesíthetők, Megokoltnak találta a miniszter ezt a tervét elvileg a törvényhozás újabb iranya által, mely a felekezeti iskoláknak s nevezetesen a felekezeti középiskoláknak mindinkább fokozódó szubvenciókat juttat a budgetben. Gyakorlati szempontokból pedig szükségessé teszi az ily segélynyújtásokat a tanítók nagy hiánva s a felekezeti képzőintézetek számának az utóbbi időkben öttel való csökkenése, minek folytán a felekezeti hatósagok mind kevésbbé vannak abban a helyzetben, hogy — a mint a törvényességi és közművelődési okokból nagyon kívánatos lenne — minden megüresedő, vagy nem képesített egyénnel betöltött tanítói állást okleveles tanítókkal töltsenek be. Háromezer forintnyi szerény öszszeget már ez idén preliminált a miniszter felekezeti képzőintézetek segítésére s most az a terve, hogy ezt az összeget a legközelebbi évek során az ország pénzügyi erejéhez s a mutatkozó szükséglethez képest fokozatosan emelje. A nyújtandó szubvenciók arányában fog természetesen az állam is befolyást gyakorolni az illető felekezeti képzőintézetekre. — Nem ismerjük a tervezet részleteit, de azt tartjuk, hogy a hazafias egyházi tanítóképezdéknek államsegélylyel való megerősítése fontos kulturális kérdés, melyet elvileg a protestantizmus is csak helyesléssel fogad és üdvözöl. A tanfelügyeló'ségek reformjáról közöl híreket a N—t félhivatalos cikkezője. Mindenekelőtt a tanfelügyelői szakvizsgálat behozatalát sürgeti. Másik halaszthatatlan reformként ajánlja a tanfelügyelök anyagi helyzetének a javítását, az irodai és úti átalány kérdését. — E helyes szempontokhoz mi még a tanfelügyelök számának szaporítását, ijletőleg a járási tanfelügyelőségek szervezését tartjuk szükségesnek, mert az iskolák gyakori látogatása nélkül hiába várjuk a tanfelügyelet hatályosabbá tételét. A népoktatás államosítása kérdésében január 25-én a képviselőházban azt a nyilatkozatot tette a közoktatási miniszter, hogy a kormánynak nem szándéka a népiskolákat államosítani, csak a hol nincsenek jó iskolák, oda fog állami iskolákat állítani. E nyilatkozattal mai vezércikkünk érdemileg foglalkozik, itt csak azt a néhány statisztikai adatot említjük föl. hogy viszonylag mily csekély arányban járul az állam a népoktatáshoz. Van hazánkban 16.681 népoktatási intézet, miből csak 1096-ot (18%) tart fenn az állam; van 2,270.000 tanköteles, kik közül csak 100.000 jár állami iskolába. De viszont azt is ki kell emeljünk, lp£>gy az iskolák fokozatos államosítása évről-évre gyorsan halad előre s a millenniumra 400 új állami iskola állítása van tervbe véve. Az államosítás különösen az úgynevezett nyelvhatárokon növekedik, de itt is van rá a legnagyobb szükség, mert a magyar tannyelvű iskolák még mindig csak 57%-át képezik az összes iskoláknak, s mert a magyar nyelvet még most sem tanítják kellő sikerrel 652 gor. katholikus, 546 gör. keleti és 234 ágost. evang. népiskolában. A képviseló'ház közoktatásügyi bizottsága Csákit Albin gróf elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalás alá vette a közokt. miniszternek a népoktatásügyi állapotáról' szóló jelentését, melyet Bánó József s az országos tanítói nyugdíj- és gyámalap 1894. évi állapotáról szóló jelentést, melyet Sréter Alfréd részletesen ismertetett. Beható tanácskozás után Molnár Antal a háznak benyújtandó jelentés tárgyában a következő indítványt terjesztette elő:»Megnyugvással konstatálta a bizottság a jelentés adataiból a népoktatás minden ágában részint a fokozatos fejlődést és lendületet, részint az eddigi állapotoknak nem csekély mérvű javulását. Beméli és felette kívánatosnak tartja a bizottság, hogy az ország pénzügyi erejéhez képest már a legközelebbi évek során az eddiginél jelentékenyebb összegek legyenek a népoktatási intézményekre s általában a népoktatásügy fejlesztésére fordíthatók. Helyesli a bizottság, hogy a miniszteri jelentések ezentúl a közoktatás minden ágáról még ugyanazon, vagyis a legutolsó tanévről fognak beszámolni s hogy már a jelen év folyamán a közoktatásügy összes ágairól, az egyes intézmények történeti fejlődésére és külfölddel való összehasonlításra is kiterjedő terjedelmes jelentést szándékozik a miniszter benyújtani. A tárgyalás alatt álló jelentést, mely az 1893/94. tanév adataival kiegészíti a XXIII-ik közoktatás, miniszteri jelentésnek népoktatási anyagát, tudomásul vételre ajánlja a bizottság a t. Háznak. Ugyancsak tudomásul vételre ajánlja az országos tanítói nyugdíj- és gyámalap 1894. évi állapotáról szóló s ezen a téren is örvendetes fejlődést konstatáló jelentést is«. A bizottság magáévá tette ezt az indítványt s elhatározta, hogy a Ház elé terjesztendő jelentés ily értelemben szerkesztessék. A magyarországi tanítók országos bizottsága legutóbbi igazgató-tanácsi ülésében számos folvóügy elintézése után szóba kerültek a tanítói nyugdíjsérelmek. Tapasztalták ugyanis, hogy a kultuszminisztériumban nagyon röviden bánnak el az elaggott vagy szolgálatképtelenné vált tanítók nyugdíjazásával. Ezért az igazgató-tanács megbízta az elnöklő Somlyay Józsefet, hogy orvoslás végett magához a kultuszminiszterhez forduljon. Az ezredéves kiállítás megnyíltáig készen lesz az országos bizottság nagy munkája: a magyarországi tanítóegyesületek története. Szerzője Peres Sándor. Azután elhatározták, hogy a kongresszusra feljövő tanítóknak megkönnyítik a kiállítás megtekintését; s e célból a kiállítás igazgatóságától kedvezményeket kérnek. Végül bizottságot küldtek ki, hogy az alapszabályokat módosítsák.