Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-12-20 / 51. szám

Mindent egybevetve kimondhatjuk, hogy Róma világmeggyőző ereje esak üres szavak által felkeltett csalóka látszat. De más oldalon is találunk igényt a világ meggyőzésére. Igazán különös és bizonyára nem véletlen, hogy ugyané cím alatt a modern világnézlet is a világuralmat tűzte ki céljául. Ebben a tekintetben a természettudomány ösztönzését követi, a mely kutatásaiban végcélként mindig a természeti erők gyakorlati uralmára tör és ha tisztán elméleti eredményeinek horderejét akarja vizsgálni, azt tekinti, hogy mennyiben vonnak ezek gyakorati sikereket maguk után. Ezen eljárás ellen a kutatás terén legcsekélyebb ellenvetés sem tehető. Ellenkezőleg, e természettudományi rendszer épen az evangelium és az evangeliumi hit szempontjából mint örvendetes haladas üdvözölhető, szemben azzal a természetbölcselettel, a mely összekever természetet és szellemet. Istent és világot és ezek egyikének sem adja meg az őt megillető részt, hanem a világuralom minden formáját, úgy az erkölcsit, mint a fizikait, álmai tengerébe sülveszti. Azonban még nem tartunk ott, hogy e természetbölcselet már egészen ki volna szorítva; a század első felének pantheistikus motívumai egyesek elméjében még most is forrongnak, a mire Háckel előadása a monismusról megdöbbentő például szolgálhat. A hol azonban e rendszert elvetik, ott helyébe a materialistikus világnézlet lép, mely különösen a jelenkorban uralkodik. E világnézlet büszke gyakorlati eredmenyeire ; kevélykedik azzal, hogy az érzékeink által tapasztalt világnak látszólagosan csalhatatlanul igaz alapján all; gyarapszik azon termékekkel, melyeket mint felfedezéseket és feltalálásokat mindig dúsabban arat; a sikeréhez fűződő lelki emelkedettség elmámorítja úgy, hogy a sikert a jövőben fantasztikus nagyságban látja; támogatja ezenkívül a bisioriai felfogás, mely a történelemben minden fordulatot gazdasági okokból magyaráz. Mindezek együtthatásából úgy véli, hogy a lét anyagi oldala mellé mint szellemi tényező léphet, és elég vakmerő kijelenteni, hogy nemcsak az emberi életet tudja tisztán materialistikusan megmagyarázni, hanem annak vágyait és reményeit is képes lesz a fejlődő természeturalom segélyével nagyjában és egészében kielégíteni. Ámde a nélkül, hogy szigorúan az evangelium alapjára állnánk, könnyen beláthatjuk, hogy a materialista világnézet viszonylagos természeturalma képtelen az igazi világmeggyőzésre eljutni. Sőt épen az ő táborukban vannak ellenzők, kik a cáfolathoz érdekes anyagot szolgáltatnak. így a pessimisták mindenkor joggal hangoztatták, hogy legyen a haladás a természeturalomban bármily nagy, a világboldogító materialismus nem fogja tudni a világot ama sok bajtól megszabadítani, melyek között a halál, ha nem is a legnagyobb, de a legnyilvánvalóbb. Ezért a lelki emelkedettség, melyet a véghetetlen haladással egvüttjárónak képzelnek, a valóságban igen csekély, mert megtöri azt egyrészt a világnak sok baja és rohamos erkölcsi elvadulása, másrészt az érzelem és erkölcsi világban elkerülhetetlenül felébredő visszahatás. E mellett e büszke materialista monismusnak szüntelen a fülébe súgja a tapasztalat az agnosticus szállóigét: ignoramus, ignorabimus. Atterve az elvekről a gyakorlati életre, e tábor világmeggyőzési igényét egy pár szóval visszautasíthatjuk. A materialismus iegbalarozottabb megtestesülése a szociáldemokrácia. Nos már ha ez a szociáldemokrácia próféta köntösbe öltözik és álmodott aranykorát oly emberekkel népesíti be, kik csak azért becsületesek, mert jó anyagi viszonyok közt vannak; kik azért nem lopnak, nem csalnak és nem törnek házasságot, mert nincs módjukban ezt cselekedni: akkor ennek a magasztalt jövőnek igen siralmas erkölcsi képe lesz, mert hiszen bárki beláthatja, hogy nem lehet lopni, ha senkinek sincs vagyona és nem lehet házasságot törni, mikor majd a házasság intézménye nem is áll fenn. Már pedig a szociáldemokrácia a vagyonról és házasságról ilyen fogalmakat táplál. E mellett a materialismus és monismus, ha lámpással keressük, sem tud oly erőt mutatni, mely a világ meggyőzésére volna képes. Mivel ez az elmélet magasabb célokat nem ismer el, az emberi elet jelentőségét sem tudja felfogni oly esetben, midőn az keserű viszontagságok közt hánykódik, hanem gyávaságában inkább az öngyilkossághoz fordul, melyet költői mint szomorú végszükséget meghatóan ecsetelnek. Ha azonban evangeliumi szellemben veszszük az élet. megtagadását, vagyis oly értelemben, hogy áldozatokat hozunk, önmagunkat megtagadjuk, vágyainkat korlátozzuk az Tstenországa örök céljaiért: akkor e materialista hősök mosolyognak és az ilyesmit elavult előítéletnek nevezik. Távol áll tőlünk, a divatos világnézlet egyes képviselőjét erkölcsileg elítélni. Hiszen a gondolkodás még nem cselekvés. A személyek jobbak lehetnek a rendszernél, és a rendszer is kevésbbé árthat, mint a hogy tartottak tőle ellenzői. Mindenesetre azonban súlyos baj, hogy népünk széles rétegei az erkölcsi eszmények talaját elvesztették láb alól. s a műveltek igen sok esetben öntudatosan hagyták azt el. A régi idők nyersek valának és nyers érzékiség tartotta őket vissza az örök kincsektől. Korunk ellenben egyrészt a műveltség eszközeinek terjedése által, másrészt a korlátlan szabadság segélyével, melylyel a fejlődő eszméket hirdetni lehet, nagyrészben a naturalismus programmját sajátította el és terjeszti szét még oly helyekre is. hol az egyenesen rombolólag hat. Legyen azonban a modern természeturalomnak akár materialistikus, akár monistikus alakja, van valami, a mi bizonyos: nem bír világot meggyőző erővel, mert hisz épen csak részét képezi annak a világnak, vagyis azon világ törvényeinek van alávetve, melynek legyőzésére akar indulni. Lehet a tüskékről szőlőt szedni, avagy fügét a bogáncsról ? Igazi meggyőző ereje egyedül csak az evangeliumi hitnek van. Sch. után. F. Gy. (Vége köv ) ISKOLAÜGY. Budapesti állami tanárok gyűlése. A budapesti kör összes ülésre hívta a budapesti tanárokat szerdán d. u. 5 órára a Tanár-Egyesület helyiségébe. Az értekezlet tárgya volt: Az állami tanárok anyagi helyzete s teendőinek megbeszélése. Oly nagy számmal (75-en) jelentek meg a tanárok, hogy az egyesület szerény helyiségében alig fértek. Dr. Bozóky Endre előadó megemlékezvén a mult évben a képviselőház tagjainak benyújtott memorandum sikertelen voltáról, ismertette a tanárok anyagi helyzetét nálunk és külföldön; megismertette továbbá az 1883-ik XXX. t.-cikket s kimutatja, hogy annak még a legújabban összeállított rangsorozatban sem mutatkozik a hatása. Felsorolja továbbá azon sérelmeket, melyek ezen rangsorozatban legszembetűnőbbek. Dr. Beke Manó egy kisérő iratot olvas fel, melyet