Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-12-13 / 50. szám

hathatós közreműködésével lehet sikerre juttatni. E végből a tervező bizottság elnökének Szász Károly dunamelléki püspök úrnak nevében és megbízásából, tisztelettel felké­rem címedet arra, hogy a »Magyarázatos Biblia* előállí­tásában részt venni s az előállítás és kiadás módozataira vonatkozó véleményét és javaslatát az alábbi kérdésekre adandó válasz alakjában velem 1897 január hó végéig közölni szíveskedjék. 1. Milyen »Magyarázatos Biblia« volna a fenti célra legalkalmasabb ? a szokásos tárgyi, hittani és homi­letikai magyarázatok az ó- és újtestamentumi részekben milyen arányban foglaljanak helyet ? s az isagogicai kér­dések milyen méretben vétessenek fél? 2. Terjedelemre nézve lehetne-e maga a magyará­zat pl. kétszerte, vagy háromszorta annyi, mint a Biblia 75 ív szövege, s ekként szabhatnók-e az egész munkát öt negyveníves, vagy hét negyveníves kötetre ? 3. Mely ó- vagy új-szövetségi könyvek magyarázására vállalkoznék címed ? mikorra készíthetné el ? s minő tisz­teletdíjra reflektál? 4. Az egyöntetűség kedvéért miként kellene a szer­kesztést és a revíziót szervezni, s ki legyen a szerkesztő ? 5. Mily úton-módon lehetne a vállalatra szükséges 16 — 18 ezer forintot előállítani? Szives jóindulatát a szent ügy iránt s becses vála­szát január hónap végéig bizalommal kérve, kiváló tisz­telettel maradok Budapest (IX., Pipa-u. 23.), 1896 december hóban kész szolgája S'zŐts Farkas, a M. P írod. Társaság titkára. KÜLÖNEÉLÉK. * Igazolásul. E Lap 47. számában megjelent cik­kecském nem várt gyümölcsöt termett »a közügynek*. Ugyanis Révész Kálmán úrnak ahhoz fűzött reflexiói leg­alább két héttel előre vitték tudásunkat, minthogy december 6-án megtudtunk olyat, mit rendes körülmények között csak 15-ike után iudtunk volna meg. Igaz, hogy ez nem az én érdemem, hanem csupán R. K.-nak tévesnek vélt adatok javítása iránt mutatott készségéé. . . Különben még annyit kell megjegyeznem, hogy a feltűnő «vívmány* szó° sajtóhiba, «iromány* helyett; — hogy a deficiensek cassájának felállítására Ssilassy László adománya adta meg az eszmét, s így Vay József indítványa ötletszerű volt; — hogy a debreceni 1750-iki segélyterv előttről Erdélyben rendszeres segélyezést tudunk a fő Consisto­rium cassájából; — hogy Láczai indítványa mellett a Wé­berét nem említem, mert csak az irányult gyámintézeti célokra; — hogy a debreceni privilégium egész története, attól fogva, hogy a Wéberrel kötött egyezséget a Tiszán­túl kívánságára a kerületek felbontották, egészen addig, míg a többi kerület a Tiszántúllal ez ügyben szakított, — oly jelleget hord magán, a mi a «magának kaparította meg» kifejezést jogossá teszi; — végre, hogy a Láczai terve soha sem realizáltatott. Pokoly József. HORNYÁNSZKY VIKTOR KÖ * A r. k. lelkészek kongruája a «R—o» szerint külföldön következőleg van szabályozva: Ausztriában a kongrua összege az egyes országok szerint külön van megállapítva. Bécsben a kongrua 1800 frt, a segéd­lelkészeké 500 frt; ennek vidékén a rendszeresített káplá­nokkal bíró lelkészeké 1200 frt, a többieké 1000 frt; a városokban és fürdőhelyeken 1000 frt; a káplánoké 400 frt; egvébként az egyes országok fővárosaiban 1200—1000 frt, a többi városokban 800-700 frt, falukon 600—450 frt közt váltakozik; a legkisebb segédlelkószi kongrua pedig 250 frt. Badenben a kongrua az 1882-ik évi május 15-iki törvénynyel szabálvoztatván, ott az eddigi 1200 márkán aluli kongrua fölemeltetett 1600 márkára; az 1200-on fölüli, de 1800-ra nem rugó felemeltetett 1.800-ra; az 1800-on- fölüli, de 2200 ra föl nem menő 2200 márkára, de a stóla és egyéb mellékes jövedelmek számításba nem vétettek. A káplán-tartásra 800 márka számíttatik. Bajor­országban az 1872. május 2-iki rendelettel a plébánosok illetménye 900 frtra emeltetett a korábbi 700 frt helyett. Poroszországban 1872-ig a saecularizált javakon a kongrua 400 tallér — 600 frt, a káplánoké 220 tallér = 300 frt és három öl fa. Flszászban az I. oszt. plébánosok kap­nak 2250-2400 francot = 900—960 frt; a II. oszt. plé­bánosok 1800 -1950 frc. = 720 -780 frt; az úgynevezett succurusal plébánosok (adminisztrátorok) 1350—1950 frc. 540—780 frt, végre a káplánok, vagy mint Német­országban nevezik, vicariusok 600 frc. = 240 frt. * Az örmény üldözött keresztyének iránt való rokonszenv ébredését Németországon a hatóság és a sajtó igyekszik lehűteni. Thoumaian örmény tanárnak megtiltották a nyilvános előadások tartását népe szenve­déseiről. Ő magára pedig ráfogták, hogy házában forra­dalmi célokra sajtót rendezett be; háza és iskolája való­ságos fegyvertár volt; kiszabadulásakor a török hatóságoknak tett abbeli önkénytes fogadását, hogy tovább nem izgat a szultán ellen, megszegte. Thoumaian bebizonyította e vádak alaptalanságát, mindazáltal a Kölnische Zeitung és a Norddeutsche Allgemeine Zeitung egyre intik a közön­séget. hogy ne higyjenek e *perfid intrikusnak és veszélyes agitátornak*. Furcsa, hogy a művelt német népet így el tudta vakítani az előítélet a kézzelfogható tényekkel szem­ben. Különben ebbe is a politika játszik bele, innen az idegenkedés. ADAKOZÁS. A budapesti theol. akadémiának Barcza Adolf földbirtokos, budapesti lakos az akadémiai ifjúság részére az igazgató kezéhez 100, azaz száz frtot küldött pályadíjul a pályakérdést a tanári karral egyetértésben ekként álla­pította meg: Mit köszönhet hazánk a protestantismusnak valláserkölcsi, közművelődési és alkotmányos szempontból? Barcza úr hit buzgóságát és áldozat készségét a pápai theol. akadémiának hasonló célból küldött száz frt adománya s a budapesti református egyesületek iránt több ízben tanú­sított bőkezűsége is bizonyítja. A lelkészárvák szeretetházára Poór József alsó­baranya-bácsi egyházmegyei pénztárnok úrtól 11 frt 40 krt kaptunk, melyet az egyházmegye lelkészei adtak e célra. Takarékpénztárba helyeztük. Szerk. VNYOMDÁJA BUDAPBSTRN.

Next

/
Thumbnails
Contents