Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-12-06 / 49. szám

nősen hathatnak azokra, a kik egy rationalis istentisztelet után sovárognak. Mr. Spencer ismételten leszólja azokat, a kik az Örökkévalónak az emberi gondolkozásból való kitörlését lehetőnek tartják, vagy a kik emberimádással akarják helyettesíteni az Isten imádását. Az e fajta olvasók hizonyára meglepetéssel fogják észrevenni, hogy ő szerinte az >anthropomorphismusban* az igazság elemei benne vannak. Mert »az a hatalom, mely az öntudatban jelenti ki magát, csak módosult formája annak a hatalomnak, mely az öntudat fölött nyilvánítja ki magát*. Nyelvezete száraz. De igen becses adatokat nyújt korunk szellemi küzdelmeire nézve. »Azok — mondja Spencer — a kik azt képzelik, hogy a tudomány el fogja törülni a vallásos hitet és érzelmeket, elfeledik azt, hogy a mennyit a régi magyarázat elvesz a mysteriumból, az új ugyanannyit ad hozzá*. »A mi gondolkodásunk immár nem a holt anyag universuma felé irányul, hanem egy oly universum felé, melyben mindenütt élet található*. Spencert e szavai nemcsak a tudomány, de bizonyos értelemben a hit emberének bizonyítják. Chr. W. a—s. KÖNYVISMERTETÉS. »A szatmári evang. reform, egyházmegye húsz éves története. 1875-töl 1894. év végéig. Az egyházmegye megbízásából írta és szerkesztette F. Varga Lajos, majtisi lelkész, egyházmegyei főjegyző és tanáesbiró. Ára : kebelbeli egyházaknak, lelkészeknek, tanítóknak s tisztviselőknek 1 frt; egyebeknek 2 frt. Szatmárt. Nyomatott a Szabadsajtó könyvnyomdában 1896*. A honfoglalás ezer éves évfordulója a szegény ref. egyházat is mozgásba hozta, hogy jelét adja lételének ! így jelent meg több nevezetes egyházi és iskolai monografia, s ezek között a kézalatti is. Szerényen, egyszerű köntösben, illusztrációk nélkül; mert azokra egy olyan szegény testületnek, melynek papjai alig 400 forinton, sőt még azon alul maradó fizetésen tengődnek, illusztrációkra nem telik. És e munka mégis megjelent! Tulajdonképen folytatása ez H. Kiss Kálmán szatmári ref. egyházmegye története< című 57 íves nagy 8-adrét s 1878-ban megjelent művének, mint a szerző elmondja műve 314. lapján. H. K. K. ugyanis, mint a szatmári ev. ref. egyházmegye tb. tanácsbirája, a nevezett egyházmegye 1894. évi márciusi közgyűlésén megindítványozta, hogy a szatmári ev. ref. egyházmegye 20 éves története Írassék meg s az ő müvével egybeköttetve állíttassék ki az ezredéves országos kiállítás megfelelő csoportjában. Az indítványt elfogadta az egyházmegyei közgyűlés 85. sz. határozatával s az eszmét F. Varga Lajos egyházmegyei főjegyző stb. szépen valósította meg. A H. K. K. művében adva levén a keret és a beosztás (egy bevezetés és két főrész t. i. I. r., a szatmári reform, egyházmegye átalános története, egy függelékkel s a II. r. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek s iskoláinak története, vagyis 80 kis monográfia), F. Varga Lajos is e beosztást követi. A H. K. K. szatmári ref. egyházmegye történetében az »átalános történet« a VII. korszakkal záródik, vagyis 1860. november 22-től 1878-ig, Kiss Aron esperes és Vállyi János kormányzatával. A F. Varga Lajos > Szatmári reform, egyházmegye története« e VII. korszaknak folytatásával kezdődik. Felosztja ezt két részre. Az első rész a zsinat előtti állapottal foglalkozik, a következő rovatok szerint: I. Berendezkedés, szervezet. II. Valláserkölcsi élet és annak nyilvánulásai. III. Lelkészek beállítása, képzettsége, erkölcsi súlya, lelkészi értekezletek, theologiai irány. IV. Tanügy. V. Anyagi helyzet. VI. Belhivatalnoki fizetések. A második rész rovatai ezek: I. Készülődés a zsinathoz. II. Vállyi János 25 éves jubileuma. III. Szervezkedés a zsinati törvények alapján. A VlII-ik korszak 1882—1892. évek történetét; a IX-ik korszak az 1892—-1894. évek eseményeit tárgyalja ; a függelék (szintén a H. K. K. műve függelékének megfelelőleg) az egyházmegyés tisztviselőkről, az írókról s műveikről szól. Az első rész tehát e tartalom után ítélve, igen érdekes. Nem hagyja érintetlenül a szatmári ref. egyházmegye életének egy mozzanatát sem. A zsinat előtti állapotról szólva, azt mondja, hogy az nem mutat határozottan közbeeső szervezetre az egész Magyarországon, azt a zsinat teremtette meg; addig a helyzeti körülmények, a momentán szükség voltak a tanács- és irányadók, minek természetes következménye volt a megállapodottság hiánya, lazaság, ingatagság és kapkodás. A presbyteri alapszervezetünk is híjjával volt a tiszta alkotásnak. Még az alkotmány helyreállítása után is kényszerült egyházunk az államkormánynyal szemben gravaminalis politikát űzni, s a külső védekezés közben nem is gondoltak arra, hogy belsejében milyen fejetlenség dúl stb. A mi magát a szatmári egyházmegyét illeti, elismeri, hogy a gyakorlati szükség szülte egyházmegyei s kerületi statutumok alapján az akkori vezérférfiak kormányoztak, igazgattak s igyekeztek feladatuknak megfelelni, de a legjobb akarat mellett sem bírtak munkájukban a részletekben is teljes pontosságot, egyöntetű folytonosságot elérni. Ezen állítást aztán adatokkal igyekszik beigazolni . . . Bizony az emberi szervezkedés — akár zsinat előtt, akár zsinat után — soha sem lesz tökéletes! A valláserkölcsi élet és annak nyilvánulásai után kutatva, nekünk úgy tetszik, mintha túlon-túl is igyekeznék összeszedni azon sötét vonásokat, melyekből az önként kínálkozó adatok is elég sötétre festik azt. Mi is elfogadjuk, hogy »az ötvenes évek osztrák kormánya, az erőszak és ármány diadala* eléggé meg nem siratható romlást és sebet ejtett a közerkölcsiségen; mi is elismerjük, >hogy népünk valláserkölcsisége, hitélete vajmi fogyatékos volt — a zsinat előtt — s hogy az igehirdetők is nem egyszer tévesztették el hivatásukat*; de viszont édes vigasztalásul szolgál, hogy 1875-től 1881 végéig építkezésre fordítottak a szatmári traktus gyülekezetei 55,652 frtot, adósságot törlesztettek 1950 frtot, kerestek az egyháznak munkával 1882 forintot, egyesek adománya 23478 forint 77 krajcár. A lelkészek beállításáról szólván, kimutatja, hogy az 1871-iki hiányos egyházkerületi statutum alapján választott 27 lelkész megválasztásakor, majdnem fele ellen kérvényeztek, ötöt meg is kellett semmisíteni és új választást rendelni. A tanügy sorsa sem fényes a zsinat előtt. (Hát utána?) A hol a papság legnagyobb részének fizetése is 400 forint körül van: ott a tanítóké még rosszabb . . . A tanítók nagyrészt az egyházmegyei gyűlések alkalmával szerződnek el ... A szülét, kinek gyermeke mulaszt, a