Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-29 / 48. szám

rűtlen, s a mai kor kivánalmainak meg nem felelő iskolaépületen többnemű átalakítások szükségeltetnek. A helyiségek szűk volta ellen is sok a panasz, a hires, nagy könyvtár sem tudja elhelyezni megszaporodott állományát. A közgyűlés mindezt látta és érezte, eszélyes és erélyes intézkedésre a gazdasági tanácsot felhívta. Debrecen városától pedig három űj gimnáziumi tanszék felállítására pénzt kér. Ügy látszik, mintha lényeges reformok előtt állana a debreceni főgimnázium! A főiskolai internátusra a tanári kar által beadott javaslatot a közgyűlés nagyon eszményinek találta s utasította a gazdasági tanácsot, hogy a létező viszonyok között megvalósítható internátusra adjon újabb tervezetet. A természetrajzi múzeum átadatott az új múzeumőrnek. Az anyalcönyviár átadása az új könyvtárnoknak folyamatban van. Az elsőt a kerület tudomásul vette, az utóbbira elfogadta a tanári kar javaslatát, mely szerint a forgalomnak jobban kitett és értékesebb osztályok raanueaptióval darabonként adassanak át, a többiek pedig csak stichpróbának tétessenek ki. Örvendetes tudomásul vette a közgyűlés, hogy a debreceni felsőbb leányiskolának a minisztérium véglegesen megadta a nyilvánossági jogot. E virágzó intézet továbbfejlesztése céljából a kerület egy tanítónőképző felállításának szükségét mondta ki s ennek érdekében a debreceni egyház áldozatkészségét is felhívta. Alföldi. NEXROLOG Hazslinszky Frigyes. 1818—1896. Az eperjesi ev. egyházkerületi kollégiumnak nagy gyásza van. Hazslinszky Frigyes, a nagy természettudós, a magyar tudományos akadémia rendes tagja s az eperjesi ősrégi főiskolának egyik oszlopos tagja és öt évtizeden át buzgó tanára és igazgatója f. hó 18-án 78 éves korában, szivszélhűdésben hunyt el. Temetése f. hó 21-én d. u. három órakor ment végbe a tanári kar, az ifjúság s az előkelő közönség osztatlan részvétele kíséretében. Azok a beszédek, a melyek a kollégiumi díszteremben felállított s koszorúkkal bőven elborított ravatala fölött a tanári kar képviseletében és nevében a koll. igazgató, a természettudományi társulat (melynek dísztagja volt) megbízásából M. Dietz Sándor budapesti íőreáliskolai tanár és az ev. egyház részéről ifj. Draskóczy Lajos, szeretett lelkészünk ajkairól elhangzottak, méltók voltak a nagy halotthoz s a szomorúan ünnepélyes alkalomhoz egyaránt. Életrajzát az »Österr. botanische Zeitschrift«, az »Akad. Értesítő*, a Szinnvei-féle »Magyar írók élete és művei«, a Pallas lexikona és főleg az eperjesi kollégium újabb visitationális jegyzőkönyve nyomán a következőkben ismertetjük : Szül. 1818 jan. 6-án Késmárkon, szegény iparos, de tekintélyes szülőktől. A gimnáziumot, bölcseletet és a hittudományt a Hunfalviak alatt szülővárosában végezte, s képzésének alapvető része ebbe az időbe esik. a melyben a Kárpátokon a virágokat kutatta és tanúlmányozta. Rövid debreceni tartózkodása után 1838—1839 Sárospatakon a híres Kövi alatt a jogtudományokat, 1843-ban Bécsben különösen a nagyhírű phvsiker Meisner vezetése mellett a műegyetemet végezte. Szülővárosában töltött három évi tanárkodása után 1846-ban Eperjesre a mathematikai és természettud. tanszékre hivatott, a hol néhány évvel azelőtt bekövetkezett végleges nyugdíjaztatásáig csaknem félszázadig tanított és igazgatott. Szoros tanári és igazgatói hivatalán kívül teljes erejével a botanicának élt. Az ország külömböző vidékeit, de főkép a felvidék flóráját (»Éjszaki Magyarhon viránya*. 1864) kutatta. Utolsó éveit a mithologiának szentelte. Neki — mint Szinnyeinél olvassuk — számos hazai növényismeretét köszöni a tudomány, a hazai kryptogamok ismeretének pedig nagy részben Kalchbrenneren és Schulzeren kívül ő a megteremtője. A tudós világ méltányolni is tudta az ő kutatásainak értékét. Az Akad. 1863-ban levelező, 1872-ban pedig r. tagjává választotta. Több külföldi társaság is tagjává fogadta. A Természettudományi Társulat tiszteletbeli taggá választotta. Nagyszámú műveinek teljes jegyzéke Szinnyeinél s az 1884. Akad. Almanachban, tudományos működésének beható méltatása a tudományos szakfolyóiratokban részletesen megolvasható. A koll. tanári kar, melynek kebelében Vandrákkal és Herfurthal csaknem egy félszázadig működött, az igazgató indítványára ez érdemes férfiú és nagyhírű tanár és tudós emlékét jegyzőkönyvében megörökítette, az igazgatói beszéddel és Csengeynek ez alkalomra készített ódájával tőle elbúcsúzott, ravatalára »A nestornak — szerető kartársai* felirattal díszes koszorút helyezetts az egyházkerületi és koll. pártfogósággal egyetemben gyászjelentést adott ki. A m. t. Akadémia főtitkára, Szily Kálmán által az igazgató útján rendelt díszes babérkoszorú széles selyem gyászszalagján következő felirat volt olvasható: ^Hazslinszky Frigyes rendes tagnak — a magyar tudományos Akadémia*. Külön nem volt képviselve. Az Akadémiát, a püspököt és a szomszédos főgimnáziumokat külön értesítette a gyászesetről az igazgatóság. A tanári kar megbízásából a kollégium e. i. igazgatója következő beszéddel búcsúzott el a nagy halottól: Mélyen tisztelt gyászoló közönség! Tehát ismét egy gyei kevesebb ez ősi dicsőséges főiskola tudományos egén azoknak a fénylő csillagoknak a száma, a melyek évtizedeken át tündökölve oly mélyen világították be a hazai tudományosságot, s fájdalom, ismét egygyel kevesebb annak a mindinkább ritkábbá váló régi protestáns gárdának a száma, mely hazai tanügyünknek a legnehezebb időkben inkább belső hivatásból, mint fizetésért oly lelkes harcosa volt a kathedrán s az irodalomban egyaránt. Hazslinszky Frigyes, a nagyhírű tudós és évtizedeken át buzgó kollégiumi tanár és igazgató nincs többé! A nagy Vandrákot és az élénk Herfurthot — bár a gondviselés neki emberileg szólva, nagy kort élni engedett — korán követte amaz örök hazába, a honnan nincs többé visszatérés. 1818-ban szegény késmárki iparos családból születve saját erejéből küzdötte föl magát ez ősi kollégium oszlopos tagjává s nagyhírű tanárává s igazgatójává. Szülővárosában a Hunfalviak alatt a gimnáziumot, Debrecenben a rhetorikát, Sárospatakon Kövi alatt a jogtudományt, Bécsben különösen a nagyhírű physikus, Meisner vezetése mellett a műegyetemet végezte. Szülővárosában töltött rövid három évi tanárkodása után 1846-ban kollégiumunkba hivatott, s azóta szakadatlanul, csaknem 50 évig, legújabban történt végleges nyugdíjaztatásáig, csakis e főiskolának, különösen a főgimnáziumnak élt. Vandrákkal ott küzdött a kassai hegyen a magyar haza szabadságáért, e nagy philosophussal osztja meg több ízben is az akkoriban nagyon terhes kollégiumi, majd főgimn. igazgatóságot, s e nagyhírű barátjával osztja meg