Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-29 / 48. szám

lelkész 50 frt nyugdíjt, minden özvegy 30 frt gyámdíjat és a szülőtlen árvák együtt valahányan 20 frtot kapjanak. Az árvák 18, illetőleg 16 éves korukig vagy önálló keresethez jutásukig segélyeztetnek. Az özvegyre férjhezmenése esetében ép úgy intézkedik, mint a barsi »Cassa« alapszabálya. A »kegyes intézetnek« minden lelkész kötelezett tagja. Elsőben megállapítják a szükségletet és ekkor — a lelkészeket jövedelem arányában három osztályba sorozva — aránylagosat! kivetik minden tagra azt az összeget, melynek tőle befolyni kell, hogy a szükséglet fedezve legyen. Azonban a szükséglet ós így a kivetett összeg is 150 Rfrtnál több nem lehet, illetőleg ha a szükséglet ezt a fentebbi kulcs szerint túlhaladná, a segélyezés aránylagosan leszállítandó (17). Tehát azt tartjuk, hogy míg amott tőkegyűjtésre, itt a szükséglet mindenkori járulók útján való fedezésére van fektetve a súly ; ós míg amott egyenlő befizetések vannak, itt osztályozást ós osztályonként folyton változó járulékot találunk. Különben a két alapszabály, eltekintve attól, hogy itt a tagság kötelezett, ott önkéntes: meglehetősen azonos. A veszprémi egyházmegye részére készült, de el nem fogadott tervezet jövedelem-aránylagos befizetésekkel és kötelezett tagsággal akarta a nyűg- és gyámintézetet megalkotni. A legérdekesebb benne a jövedelem megállapításának a kulcsa, mely nem egyéb, mint a keresztelési esetek után számított 15 krajcár, egyházanként táblázatba állítva. így a jövedelem a 36 egyház után 230 forint. Azonban ez nem lóvén elegendő, az terveztetett, hogy az intézet hat évig segélyt nem ad, hanem tőkét gyűjt. Az időközben elhalálozottak utódai a befizetést folytathatják és így jogot nyernek a segélyre, vagy kívánatra a családfő által befizetett összeget visszakapják ós segélyben nem részesülnek. Tehát ez a terv, eltekintve az egyenlő segélyezéstől, azon elvek alapján készült, mint a mi mostani gyámintózetünk alapszabályát megelőző, oly nagy ellenszenvet keltett tervezet. Különben egyebekben ez az alapszabály-terv is egyezik a többiekkel, ós közös jellemvonásuk, hogy az osztalókrendszert nem ismerik, valamint a szolgálati időhöz kötött segélyezési módot sem. Még egy egyetemes gyámintézeti tervezetről kell megemlékeznünk, melyet Látzai Sz. József, lepsényi lelkész, a »Prédikátori tárházcc egyik szerkesztője nyújtott be 1806. május 13-án a dunántúli ev. ref. egyházkerület Balaton-Füreden tartott közgyűlésére. E tervezet a lelkészek és egyházak minden hozzájárulása nélkül és eleinte csak a főiskolákban tanuló lelkészi fiú árvák részére stipendium alakjában nyújtandó, de később a gimnáziumokban tanuló fiú, majd a leányárvákra és özvegyekre is kiterjedő gyámintézetet contemplált az énekes könyv megújításával kapcsolatban. Számítását arra alapította, hogy a könyvárusok tanúsága szerint a kalendárium mellett legkevesebb cikk a »Reform. graduálcc. Minthogy pedig az énekeskönyv megújítása folytán, ennek kötelezővé tételével, az újonnan nyomtatott énekes könyvek nagy keresletre számíthatnak, sőt a forgalom még növelhető, ha a sok helyen szokásos »diktálást« betiltják ós az énekes könyvet, úgyis mint olvasókönyvet, a népiskolákban tankönyvvé teszik: lehet arra számítani, hogy az 1.800,000 reformátusból minden kilencedik e könyvet beszerzi s egyelőre rövid pár év alatt 200,000 példány eladható. Ha most az énekes könyvre a négy egyházkerület nyomtatási szabadalmat szerez és az előállítási árnál minden példányt csak öt garassal ad drágábban, már az első eladásnál 50,000 frt tőkére tehet szert. E tőkének 3000 frtnyi 6 %-os kamatjából a kollégiumokban tanuló 100 lelkészfiú-árvát lehetne évi 30 forintjával segélyezni. Sőt ha az elárusítandó példányok s így a nyereség s jövedelem nagyságát felényire számítják is: ötven árváról lehetne gondoskodni. Minthogy a könyvkiadók szívesen fektetnék tőkéjüket ez üzletbe: csupán az volna szükséges, hogy a négy egyházkerület a tervet fogadja el és egy bizottságot választva, a szükséges intézkedéseket tegye meg. A dunántúli egyházkerület a tervezetet változatlanul magáévá tette, elfogadta ós hozzájárulás végett a testvér egyházkerületekhez tette át (Prédikátori Tárház II. kötet IV. fogás 91 — 103. lap.) Azonban a szolid ós egészen reális tervezetből nem lett semmi, mert mindjárt a szomszédos dunamelléki egyházkerület 1806 augusztus havában Pesten tartott közgyűlésében nem fogadta el azon nyilván kitett oknál fogva: »hogy ily szent dologgal nyerekedóst indítani nem iliene« (I. m. III. k. IV. fogás 67. 1.) Hasztalan igyekezett Látzai tervezetét megmenteni, hasztalan bizonyítgatta, hogy a könyvárus úgy is nyerni fog rajta ós drágábban adja, mint az egyház adná: indokolása meghallgattatást nem talált. Tudjuk, hogy később a kerület nem így gondolkozott és még kevésbbé a tiszántúli, mely a privileginmot 1812-ben egyenesen magának kaparította meg. A tervezetet érdekességénél és ma, illetőleg a jövőben is, haszonra fordítható voltánál fogva említettem meg.